A huszadik század első felének nőírói közül (újra) felfedezett Kádár Erzsébet (1901–1946) elmagyarosodott, ősi szerb család – oldalágon Csernovics Arzén ipeki pátriárka – leszármazottja. A család egyszerre ad tartást és jelent terhet, s mindez elég ahhoz, hogy a festőnek induló Csernovics Erzsébet – anyja nemesi előnevéből – a Kádár írói álnevet válassza.
Kádár Erzsébet különleges pályaja két részre tagolódik: tíz évig festészettel foglalkozott, majd az írásra váltott. Dráma- és regényírásba is kezdett, kétszer megkapta a Baumgarten-díjat, de íróként már nem teljesedhetett ki a korai halála miatt.
Csernovics Erzsébet megfestette a csábosan pózoló Szentendrét – mintha Szentendrén dőlne el, melyik vonzalmának, tehetségének engedjen. Festményhagyatékának nagy része Szentendrén készült vagy szentendrei tájat, városképet ábrázol. Későbbi írásaiban is gyakran megjelennek festészetének legfontosabb témái, ezek közül a legjelentősebb a nagyregény felé utat nyitó Szentendre-portré, az „Egy város modellt áll” című, amely a várost egy festő szemével láttatja.
A Czóbel Múzeum (Templom tér 1.) legújabb tárlata a Petőfi Irodalmi Múzeumban idén nyáron bemutatott összeállítás szentendrei adaptációja: a kvalitásos képzőművészeti és erőteljes írói anyag plasztikussá teszi Kádár Erzsébet izgalmas alakját.
A kiállítást 2020. szeptember 25-én (pénteken) 18 órakor megnyitja:
Szilágyi Judit irodalomtörténész, kurátor
(Borítóképünkön Kádár Erzsébet portréja látható, készülő önarcképével.)
