Bevallom, olyannyira nem tudtam mire számítsak, hogy előadás előtt felhívtam egy coach barátomat, és megkérdeztem, ismeri-e dr. Benczés Ágnes Juditot. Már nem lep meg, hogy fogalma sem volt, ki ő.
Igen, mert ő egy fiktív személy. Az elején volt egy kommunikációs ötlet, hogy az lenne igazán troll dolog, ha össze tudnánk mosni, hogy kezdetben ne tudja eldönteni a néző, én vagyok a plakáton, vagy csak egy rám hasonlító coach asszony.
Innen üzenem Litkai Gergelynek: sikerült!
Ha jól tudom, először férfiben gondolkodtak, hogy férfi legyen ennek a monodrámának a főszereplője, de Gergő javasolta, hogy szerinte sokkal több témát be lehet hozni, ha egy nő a főszereplő. Sokkal őrültebb, sokkal veszélyesebb, sokkal ijesztőbb tud lenni, hogyha ezeket a mondatokat egy nő szájából halljuk. Ráadásul aki családanya, még jobban be tud kapcsolódni ebbe az egész problémahalmazba.
Az előadás annyi témát boncolgat, hogy valamilyen ponton bárki érintett lehet. Ahogy a darabban elhangzik: vagy te vagy a gonosz trolisofőr, vagy csak dühösen futsz a troli után.
Azt hiszem, hogy nagyon sok embernek van ilyen „aha-élménye”, ez még csak a második előadás volt, a második találkozás a közönséggel, de már a főpróba után volt egy kis beszélgetés néhány emberrel, és ott például egy hölgy elmondta, hogy még mindig sokkhatás alatt van, mert egy multicégnél dolgozik, és annak minden aspektusát felismerte, vagy vele történt meg, vagy ő követte el. Én remélem, hogy ebben sok ember talál majd akár így, akár úgy kapcsolódási pontot.
Hogy építetted fel magadban ezt a szerepet? Úgy tudom nem dolgoztál multicéges közegben.
A menedzseri kultúrával már volt találkozásom, amikor a Top Dogs című darabot játszottuk a Katona József Színházban. Tizenöt évig ment, tehát egy hosszú és nagyon sikeres szériát tudtunk magunk mögött. És valószínűleg Gerlóczy Juditnak – aki akkor még a Katonában dolgozott – ezért juthattam eszébe, mint főszereplő ehhez a darabhoz. Kicsit más a történet, mert ott elbocsátott menedzserek voltak, itt meg igazából egy kiégésről motivációs tréninget tartó emberről van szó, aki önmaga is meglehetősen kiégett.
Az utóbbi időben több ellenszenves karakterben láthatunk a színpadon. Szereted megformálni a gonosz figurákat?
Éppen Gerlóczy Judit mondta, hogy ő nagyon kedveli, amikor ilyen idióta gonoszokat játszom, vagy nagyon kellemetlen nőket, úgyhogy lehet, hogy van bennem valami tudat alatt, amiről nem tudok. Ezeket is szeretem, de azért nagyon jól esik, hogy a Katonában például az idei két új darabom egészen más. A Nyílt tárgyalásban egy áldozatot játszom, és az Itt élet című színdarabban – ami egy regényadaptáció – egy álomszerű mamafigurát alakítok. Jól esik, hogy a mérlegnek a két serpenyője most nagyjából egyensúlyban van a színházi munkáimat illetően.
Érdekes volt látni dr. Benczés Ágnes Judit alakjában, hogy emberek képesek leélni egy életet öncsalásban. Az utolsó pillanatig elhiszik, hogy mindent jól csináltak, miközben már minden tönkrement körülöttük.
Nyilván a világ is erre tolja őket. Bármennyire kellemetlen karaktereket is játszom én azért mindig próbálok valahogy szimpatizálni velük, megérteni őket, az ő igazukat is megkeresni. Valószínűleg az ilyen embereknek azért is nehéz, mert satuban vannak, felülről is nyomják őket, alulról is, nehéz megfelelni mindenki felé. Főleg addig, ameddig az emberben nincs egy belső szabadság, hogy márpedig én elfogadom azt, hogy nem vagyok mindig tökéletes, elfogadom, hogy nem tetszik mindig mindenkinek, amit csinálok, és igenis szabad rossznak lenni. Viszont vannak olyan munkahelyek, ahol ezt nem engedhetik meg maguknak az emberek. Visszatérve a Top Dogs előadásunkra, sokszor előfordult, hogy cégek megvették az előadást, és elképesztő volt látni a legvégletesebb reakciókat. Volt, amikor bepisiltek a nevetéstől, és minden mondat végén hatalmas nagy ováció volt. De olyan is előfordult, hogy beült a felsővezető csapat és pisszenés nélkül, lesápadva nézték a darabot, nem mertek reagálni, azt figyelték, hogy a másik kolléga hogyan reagál.
Nekik az egész életük ilyen.
Igen, és akkor azt éreztem, hogy atyaúristen, de boldog vagyok, hogy én ebben a szakmában dolgozom, ahol megvan az a szabadságom és lehetőségem, hogy belekóstoljak egy életbe 75 percre, de utána gyorsan le tudjam rázni magamról.
Ebből a daraból is kiderül, hogyan jut el valaki odáig, hogy egy véresszájú felsővezetővé küzdje fel magát, akinek az a hobbija, hogy átgyalogoljon másokon.
Azért fantasztikus dolog a nők a felszabadulása, és nem akarnám nagyon feministára venni a figurát, mert nem tartom magam annak, de hogy ez tényleg szuper dolog, hogy nők is lehetnek már ilyen pozícióban, de ennek azért ára van, hogy hogyan lehet ezt összerakni családdal, neveltetéssel, sztereotípiákkal, női-férfi szerepeknek a berögzült típusaival.
Ha jól tudom, ez az első monodrámád. Hogy érzed magad benne? Minimál díszlettel egyedül töltöd ki a színpadot.
Most tanulom ezt a műfajt. Nehezen adtam be a derekamat, hogy egy egyszemélyes darabot játsszak. Nagyon szeretek partnerekkel játszani, és voltaképpen az tetszik nekem ebben, hogy bár magam vagyok, de mégis a közönség is jelen van. A műfaj megengedi, hogy néha kinézzek, kiszóljak és kapjak tőlük reakciókat, tehát mégsem érzem magam annyira magányosan, mint egy klasszikus értelemben vett monodrámában. Borzasztóan izgulok minden alkalommal.
Ma este sokat nevetett a közönség, ez egyértelmű visszajelzés.
Igen, de ugyanakkor azt is éreztem, hogy vannak olyan részek, ahol csendet tudtam teremteni, ami meg szintén jó. Ezt is még próbálgatom ebben a darabban, ha nagyon sokat nevetnek, az sem baj, de ha egyáltalán nem nevetnek, az sem baj, mert annyira pengeélen táncol ez a műfaj, egy stand up, vagy egy monodráma, nagyon átmeneti az egész, van olyan része, ami tulajdonképpen tragikus, és persze van olyan része, ami meg vicces. Majd egy év múlva kiderül, hogy mik lesznek azok a fix pontok, amik bombabiztosan egyfajta reakciót váltanak ki, és mik azok, amik majd attól függnek, hogy éppen milyen a közönség, vagy én milyen állapotban adom elő, az is érdekes lesz.
Én a darab minden percében éreztem az érzelmi hullámzást, a mélységet vagy éppen a magasságot.
Bízom benne, hogy unalmasnak nem unalmas, és abban is, hogy a két véglet valamelyikét elcsípi majd a néző menet közben.
Hol lesz még látható a darab az idei évadban?
Nyár közepéig az Átriumban, a Dumaszínházban és a Völgyfesztiválon biztosan.
Az érdekes karakterekre visszatérve muszáj megkérdeznem, hogyan érezted magad a Hunyadi sorozat forgatásán?
Tetszett az egész produkció, szerintem nagyon színvonalas lett. Amikor a szerepet megkaptam, akkor még a forgatókönyvben volt egy pár jelenet, egy picivel gazdagabb volt a figurám, de teljesen megértem, hogy egy ekkora volumenű dologban a főszereplők felé kell súlyozni a történetszálakat, tehát az kihullott a fejlesztés rostáján. Így is nagyon büszke voltam arra, hogy egy ilyen kiállítású dolognak a részese lehettem.
Interjú: Gergály Judith
Fotók: Gordon Eszter
