2020. 08. 14.

péntek

SZENTENDRE időjárás

A világjárvány sem állíthatja meg

2020. május 22., 10:42

Fitos József az egykori válogatott labdarúgó úgy irányítja közel húsz éve a SZE-FI-t, mint Minarik Ede a Csabagyöngyét. Neki viszont számtalan csapat adatott – a gyerekek imádják őt, a szülők pedig biztos kezekben tudhatják nála focirajongó csemetéiket.

Józsi bá’ füvet nyír. Precízen, lelkesen, nagy átéléssel dolgozik, és úgy gyönyörködik az üde zöld gyepben, mint Poldi bácsi, a parkőr az Égig érő fű című filmben. De Józsi bá’ több, sokkal több afféle kertésznél, pályamunkásnál, kisegítő személyzetnél: ő nem csak a talajt próbálja meg tökéletessé tenni, hanem a taktikát is, nagyjából százhúsz gyerek nagy-nagy örömére. S Józsi bá’-ról (merthogy így szólítja őt a sok-sok növendék, no meg megannyi lelkes szülő…) kevesen tudják, hogy tizenkétszer is magára húzhatta a magyar válogatott címeres mezét, no meg három bajnoki címmel is büszkélkedhet a Bp. Honvéd futballistájaként. De ez már a múlt, csak nagyon ritkán mesél igencsak sikeres és emlékezetes pályafutásáról, például arról a két meccsről, amelyeken az Újpesti Dózsa játékosaként Diego Maradona ellen futballozhatott…

„Csodálatos pályafutás van mögöttem. Játszottam Zalaegerszegen, Szombathelyen, a Honvédban, aztán Újpesten. Beutaztam a világot, felejthetetlen kupatalálkozókon vehettem részt, és bizony Diego Maradona ellen futballozni különleges pillanat volt. Az argentin világsztár akkor az olasz Napoli csapatában játszott…”

S Fitos József a SZE-FI Labdarúgó Sportegyesület alapítója, elnöke, edzője, fűnyírója, mindenese – Minarik Edéje. A folytatásban inkább a gyerekekről mesél. A szentendrei és a környékbeli kissrácokról, akik nap mint nap lelkesen mennek edzésre, hogy megtanuljanak passzolni, telicsűddel kapura lőni, taktikai elemeket elsajátítani – és a futballt mindennél jobban szeretni.

„Nagyjából tizennyolc esztendővel ezelőtt kezdődött az én gyereknevelési akcióm. Akkoriban még edzősködtem, és büszkén mondhatom, ültem például a Bp. Honvéd kispadján is, irányítottam kifogástalan körülmények között az Ózd csapatát, hogy aztán egyszer csak véget érjen az úgynevezett profi pályafutásom, és hazatérjek Szentendére új életet kezdeni. Csak az utánpótlás-nevelésre koncentrálni. Huszonöt legénnyel kezdtem, köztük volt a fiam is. Akkor még Izbégen tréningeztünk, és játszottuk később a bajnoki meccseinket. Aztán az álomszerű kezdés az egyre népszerűbb focisuli története visszafogott rémálommá vált, el kellett hagynunk az izbégi sporttelepet, szó szerint kilakoltattak onnan bennünket, hajnalban pakolták ki a cuccainkat, és azt mondták, mehetünk Isten hírével. A gyerekeink sírtak-zokogtak, de új otthonra leltünk a papírgyári pályán, és azóta is itt élünk, edzünk, játszunk, futballozunk…”

Józsi bá’ igazi megszállott. Ha valaki reggel nyolc óra körül elkerékpározik, vagy félálomban elbandukol a Dózsa György úton a benzinkút mögött található pálya mellett, már ott látja őt, ahogy egyengeti a fűszálakat, ahogy szinte bejárja, belakja a sporttelepet, mintegy várva az edzésre, a közös munkára. S ez így megy nap mint nap, Józsi bá’ reggel nyolctól este nyolcig mást sem csinál, mint gyereket nevel. Futballra, sportra, rajongásra, kitartásra tanítja a lurkókat.

„Panaszkodhatnék, hogy az elmúlt hét évben százötven millió forintnyi TAO pénzt kaptunk, miközben a városi rivális egymilliárdot. Nem kis különbség. Miközben a SZE-FI csapatai jobbak, eredményesebbek a különböző bajnokságokban. De hagyjuk, ez most nálam nem a pénzről szól. A növendékeim fizetnek tagdíjat, úgyhogy nekem tulajdonképpen ez a főállásom, valóban reggeltől estig a pályán vagyok. Büszkén mondhatom, van egy buszunk, felújítottuk a gyepszőnyeget, építettünk műfüves pályát, van automata locsolóberendezésünk, öltözőnk. Amikor indult az egész, még Izbégen a családok, a szülők dobták össze a pénzt labdára, szerelésre, ők festették le a kerítést a sporttelep szélén, még rá is írtuk a családneveket, hogy mindez megmaradjon az utókornak. Nagyjából százhúsz gyerek jár edzésre hozzám, és én trenírozom őket, valamennyi korosztályt. Lehet, hogy ez kisebbfajta világcsúcs, egy edző és kilenc csapat. Kilenc különböző korosztályú csapat. Vannak ovisaink, és onnantól a tizenkilenc évig bezárólag minden korcsoportban versenyzünk. Bajnoki címek, korosztályos válogatottak jelzik a munka minőségét. Kócsó Bálint azóta már az 1860 München játékosa. Barta Balázs a Honvédban kapott szerződést, Stefan Bernadett pedig az MTK színeiben bontakoztatja ki tehetségét. Nekem ez az életem, és talán ezt érzik a gyerekek is, mert szeretnek ide jönni.”

A világjárvány sem állíthatja meg Józsi bácsit. Miközben az emberek többsége házi karanténból kukucskál kifelé, ő edzést vezényel a papírgyári pályán. Kis csoportokban – nagy lelkesedéssel.

Sinkovics Gábor