Nagy örömünkre szolgál, hogy az elmúlt években Szentendrén is egyre többen voltak kíváncsiak a dunavirág kérészek július-augusztusi násztáncára, amely 2012 óta a vízminőség javulása és a táplálékkínálat bővülése miatt újra megfigyelhető a Duna teljes magyarországi szakaszán.
A védett kérészek újbóli elterjedése azonban egy korábban nem ismert összetett ökológiai fénycsapda felfedezését is magával hozta. Mivel ugyanis rajzásuk sötétedés után kezdődik, nászrepülésüket és a tojásrakás folyamatát nagymértékben zavarják a közvilágítás fényei. E hatás követkeménye az, hogy néhány esetben Szentendrén is hosszú kérészcsóvákat lehetett megfigyelni a partmenti lámpák alatt, a legsúlyosabb ökológiai csapdahatás pedig a tahitótfalui Tildy Zoltán híd lámpáinál érte a védett dunavirágokat. Ily módon milliónyi egyed az élőhelyet jelentő víztől eltérítve, száraz aszfaltutakon és hidakon lelte halálát minden nyáron, és nemcsak a Duna, hanem több más európai folyó mentén is. Az úton felhalmozódó kérésztetemek ráadásul csúszóssá tették az útfelületeket, így a kerékpáros, motoros és autós közlekedés egyaránt veszélyessé vált az érintett utakon, hidakon.
A számtalan fotóst és bámészkodót vonzó milliós tömegrajzásokkal párhuzamosan azonban a fajjal kapcsolatos természetvédelmi kutatások is folyamatosak voltak, amelyek sikerre vitelét és népszerűsítését Potyó Imre itt bemutatott fotói is nagyban segítették.
A dr. Kriska György biológus vezette kutatócsoport a fénycsapdahatás feltárása és részletes magyarázata után felfedezte, hogy a kérészeket speciális kék lámpákkal a folyóvíz közelében lehet tartani, amivel egyedeiket és utódaikat egyaránt megmenthetjük a tömeges pusztulástól. Ezek a kék fényű kérészvédő fénysorompók igazi magyar innovációnak számítanak, mára pedig nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is működnek: 2019 óta a tahitótfalui Tildy Zoltán hídon, tavaly óta pedig a budapesti Árpád hídon is.
Néhányan biztosan arra is emlékeznek, hogy dr. Kriska György vezetésével Szentendrén is volt egy hasonló természetvédelmi mentőakció, ahol önkéntesek világítótestekkel ellátott csónakokkal igyekeztek a partmenti lámpáktól távol csalogatni és a Duna középvonala mentén tartani a rajzó kérészek tömegeit, hogy a repülés, a párzás és a tojásrakás a kérészek természetes élőhelyén, közvetlenül a folyóvíz felett mehessen végbe.
Az első tapasztalatok rendkívül biztatóak: a Tahitótfalunál működő innovatív eszköz a rajzó kérészek közel kilencven százalékát tartja a vízfelszín felett, ami talán abban is segíthet, hogy Szentendrén is sokáig élvezhessük még a csodás dunavirág rajzásokat.
Dr. Farkas Alexandra
Az írás a Szentendre és Vidéke 2024. január 31-ei lapszámában jelent meg.
Fotó: Potyó Imre
