A kiállítást munkatársunk, Domokos Judit nyitotta meg április 10-én, Hume skót filozófus gondolataival: „A szépség a szemlélőben van.” Valakinek sötét, zavaros, bonyolult kavalkád. Szokolszky Ágnesnek virágzó, napfényes, befogadó. Emellett megtudhattuk azt is, hogy az ő „színei” az életében is nagyon szerteágazóak, hiszen több könyvet is írt, például kutatásmódszertan, pszichológiatörténet és zenetörténet témakörökben. 

De miért éppen India? 

„Egy évvel ezelőtt régi vágyam teljesült: eljutottam Indiába. A dél-indiai Kerala államban töltöttem három hetet, és engedtem, hogy egész valóm befogadja azt a sűrű, színes, titokzatos egyveleget, amit India jelent. Megfogott a hindu emberek arca és kisugárzása; a tengerparton a halászok mindennapos munkája, ahogy egy óriási hálót kivetnek reggelente; a narancssárga ruhába öltözött kertésznők harmóniája, ahogy egy édenkertben végzik munkájukat; a templomok hangulata; a keresztények ősi időket idéző szabadtéri miséi és imádkozása; a gyógyolajat szabad tűz felett, óriási réztálban naphosszat kavaró, évszázados tradíciót követő munkás látványa; a városban a cipőjavításból élő öregember, akinek műhelye a járda; a kommunista párt jelenlétét jelző sarló és kalapács felbukkanása a mindennapi élet díszleteként; a napfölkeltét váró és üdvözlő tömeg a zarándokhely Kanyakumariban, India legdélibb csücskén, ahol három tenger találkozásánál emeltek huszonkilenc méteres szobrot a filozófus-költőnek, Valluvarnak. Ami mindezt összeköti, az egy gyönyörű, életerős színvilág, amelyet képeimmel igyekszem felidézni és átadni” – idézte fel élményeit a kiállító fotós.  

Kókuszligetek és a tenger

Valóban: végignézve a fotókat, az ember egy különleges utazáson érezheti magát. Szokolszky Ágnes a megnyitó után lapunknak elárulta, hogy Kerala állam az ajudvédáról híres, így ő maga is egy ajurvédikus gyógyítóhelyen töltötte ezt a három hetet, ahol különböző kezeléseket kapott ebben a csodálatos környezetben. 

„Nagyon sok hasonló gyógyító hely van ott, ám ahol mi voltunk, az talán az egyik legszebb, hiszen régi indiai stílusú épületek vannak elrejtve egy kókuszligetben, egy kisebb hegyoldalban, és a hegy lábánál pedig ott van a tenger. Ezért is tudtam gyakran lemenni a vízhez, ahol sokat fényképeztem a halászokat, illetve onnan indultunk kisebb kirándulásokra.”  

Az egyik legemlékezetesebb hely számára egy kis teázó volt, ahonnan nagyon jó rálátás nyílt fentről az egész falu életére: a délutáni tehénőrzés mellett a robogókat támasztó fiatalokra és a focipályára. 

Gergály Judith 

Fotók: Ritz Gábor