Novák Gáborral, a Művész Étterem vezetőjével beszélgettünk, hogy közösen idézzük fel a kezdeteket, hiszen neki nagy szerepe volt ebben.
– 2005. októberben vettem át a Művész Étterem vezetését. Akkor még autók jártak és parkoltak itt a Dumtsa Jenő utcában. Bár volt az önkormányzatnak olyan törekvése, hogy a Dumtsát sétálóutcává alakítsa át, de akkor még a szolgáltatók jelentős része tiltakozott ellene. Az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy decemberben is meg kellene tölteni az utcánkat élettel. Így jött az ötlet, hogy csináljunk egy adventi vásárt. Hozzunk ide fényeket, konyhát, portékákat, hogy idevonzza a látogatókat. Abban bíztam, ha egyszer lezárják az utcát az autósforgalom elől, akkor az már nem lesz többé megnyitva. És ez így is lett – mesélte Novák Gábor.
Aki még emlékszik, akkoriban a karácsonyi vásárt az önkormányzat dísztermében rendezték meg. Gábor beszerezte az engedélyeket és vállalta, hogy megszervezi az adventi vásárt. Felkereste a helyi iparművészeket, árusokat, de akkor még a legtöbben elzárkóztak attól a gondolattól is, hogy akár csak nyáron is kitelepüljenek nem, hogy télen.
– Ma már nehéz elképzelni, de akkoriban szinte teljesen kihalt volt a belváros a téli hétvégéken. Úgy állapodtam meg a kiállítókkal, hogy az árusaik bérét, akik az ő portékájukat árulják, én fizetem. Nekik csak az lesz a dolguk, hogy elszámoljanak velük. Így össze tudtam szedni néhány kiállítót. Megvettem és felrakattam a fényfüzéreket. Kaptam az önkormányzattól ponyvatetős asztalokat és akkor elkezdődött – idézi fel a kezdeteket a Művész vezetője.
Ő is kitelepült egy kis konyhával, és ami emlékezetes maradt számára, hogy sokat esett az eső, ami nehezítette a dolgot. Viszont a terve bevált, az utcát nem nyitották már meg az autósok előtt. 2006 tavaszán már teraszokkal települtek ki.
Az adventi vásár elkövetkező éveiben még különböző szolgáltatók csatlakoztak a szervezéshez újabb ötletekkel és tapasztalatokkal gazdagítva a vásárt.
– Emlékezetes volt számomra az állatsimogató, amit három éven át állítottunk fel. Hiszen kellettek olyan állandó programok, amik a kisgyermekes családokat is kimozdítja. Nagy kedvenc volt, de folyamatosan feljelentettek az önkormányzatnál állatkínzás miatt. Ennek nem volt alapja, de annyi papírmunkával járt, hogy végül abbahagytuk. Aztán beszereztünk kovácsoltvasból tűzkosarakat, amiben nagy hasábfákat égettünk az utca közepén. Adventi kaput állítottunk fel, óvodások is jöttek énekelni és hangszórókat szereltettünk fel, így a karácsonyi zene is hozzáadott az ünnepi hangulathoz. Próbáltuk évről-évre mindig valami újdonsággal gazdagítani a vásárt.
Hat évvel a kezdetek után az önkormányzat átvette az adventi vásár szervezését. Novák Gábor azt mondja, nem bánta, mert sok plusz feladatot rótt rá, és ő addigra a célját elérte, a város megtelt élettel és programokkal decemberben is. Kialakult a közös gyertyagyújtásnak a hagyománya advent vasárnapján, volt utána program, lehetett a városban forralt borozni, találkozni ismerősökkel. Szerint itt Szentendrén nem a vásárra kellene helyezni a hangsúlyt, persze az is fontos, de abban nehéz már kiemelkedőt produkálni. Hiszen a főváros jelentősebb vásárjai a nagyobb látogatottságuk miatt elszippantják az igényesebb kézműveseket. Magára a hangulat megteremtésére kell fókuszálni. Vagyis olyan varázslatos atmoszférát kell teremteni, hogy eljöjjenek a helyiek, a környékbéliek és a budapestiek is. Hogy időt töltsenek és élvezzék ezt a különleges szentendrei miliőt, ahová az ünnep hangulatát varázsolják ide a szervezők. Örül neki, hogy idén újra elkezdődött a párbeszéd, a közös ötletelés a Szentendrei Kulturális Kft.-vel és a szolgáltatókkal, ami az elmúlt években nagyon hiányzott. Lelkesen várják a megújult adventi programsorozatot és a karácsonyi vásárt.
Gergály Judith
