Inverse Everest – mínusz két kilométer mélységben a világ egyik leghíresebb barlangjában. Négy magyar barlangász, köztük Tóth Attila elképesztő vállalkozása 2016 nyarán. Az expedíció alatt a világon elsőként több ezer fényképet és több órányi mozgóképet készített a magyar barlangkutató-csoport a Föld legmélyebb barlangjáról.
Tóth Attila 1966-ban született, civil foglalkozása kútásó műszerész. Már gyerekként is vonzották a fura helyek: a pincék, padlások, bányatárók, kutak. 1981-ben, még középiskolásként része lehetett az akkor 70 éve szunnyadó Pál-völgyi-barlang kutatásának. Ez a hely a több mint 31 kilométerével Magyarország leghosszabb barlangja. Ma ő irányítja a barlangrendszer kutatásvezetését, és a feltárásban legjelentősebb szerepet játszó csoport vezetője is egyben. Bejárta Magyarország és a világ sok barlangját, és számos kutatásba, feltárásba is bekapcsolódott Montenegrótól, Olaszországon és Törökországon keresztül Aggtelekig. Az Inverse Everest expedícióban ő gondoskodott a technikai felszerelésekről.
A világ legmélyebb barlangjának meghódítását 2016-ban tervezte meg csapattársaival, Jáger Attilával, Adamkó Péterrel és Ambrus Gergellyel. Nem sokkal korábban töltöttek el négy napot az olaszországi Gortani barlangrendszerében, ahol felfedeztek egy ezer méter hosszú járatot. Az egymásra maximálisan figyelő, hasonlóan megszállott és közben rendkívül vidám csapattagok tudták, együtt sok mindenre képesek, és új kihívás elé néztek: irány a Voronya!
A Krubera–Voronya-barlangrendszer a Kaukázus nyugati peremvidékén, Abháziában nyílik. A Szocsitól mintegy 50 km-re elhelyezkedő barlang az egyetlen Földünkön, amely 2000 m mélység alá nyúlik. Magyarok korábban kétszer jártak itt: 2009-ben négy, 2010-ben három barlangkutató jutott el a 2080 m mélységben található Game Over-terembe. A barlangrendszer feltárását az 1970-es években kezdték el, és kutatása jelenleg is zajlik, öthetes nyári nemzetközi expedíciók keretében. Ez a világ egyik leghíresebb barlangja, az Everest föld alatti megfelelője, amelybe eljutni egyszerre presztízs és kihívás.
Tóth Attila és a csapat tagjai elhatározták, hogy elsőként készítik el a világ legmélyebb barlangjának fotó- és video-dokumentációját. Ötszáz emelet mélységben, kétezer méterrel a felszín alatt, extrém körülmények között, ahol csak magukra számíthatnak.
Végeláthatatlan tárgyalások, szponzorok keresése, az útiterv és logisztika kidolgozása után elindul az expedíció az abház határ felé.
Az első napokban rövidebb túrákra indulnak a mélybe, hogy ismerkedjenek a barlanggal. A felszerelést dupla vízhatlan rétegben pakolják a transzportzsákokba, azaz a bagekbe. Kilenc napig a barlangi bivakok, a föld alatti táborok jelentik az otthont számunkra.
A legnagyobb kihívás a hideg. A felszínen perzselő augusztusi napfény, lent a barlang mélyén mindössze 2 fok, sötétség és állandó nedvesség. A relatív páratartalom száz százalékos, a neoprén védőruhák jeges páncélba foglalják fáradt testüket. 1200 méter mélyen már csak 20 méteres aknák vannak, a legutolsó zónában pedig már csak kúszójáratok, az oxigén kevés. A barlang legveszélyesebb pontja a víz alatti járat, a szifon. Ezt át kell úszni, hogy megközelítsék a végpontot, a Game Over-termet. És elérték! Tóth Attila és társai kilenc nap földalatti lét után a visszaérkezésnél még vártak pár órát lenn, hogy a felkelő nappal egyszerre jöhessenek a felszínre.
Fotók: Ambrus Gergely
