A Szentendre Táncegyüttes gyermekcsoportja sorra hozza el a hazai megmérettetéseken a díjakat. Tavaly az együttes ifjúsági csoportja kiemelt aranyminősítést nyert a Közép-Magyarországi Régiós Gyermek és Ifjúsági Néptánc Fesztiválon. 2017-ben, a Gödöllőn megrendezett Regionális Gyermek Néptáncfesztiválról aranyminősítést hoztak el a gyerekek. Az együttes vezetői 2000 óta Kocsis Enikő és Fitos Dezső Harangozó-díjas, EuroPAS Magyar Táncdíjas, Népművészet Ifjú Mestere, Örökös Aranygyöngyös, Örökös Aranysarkantyús szólista koreográfusok, táncművészek. Az együttes minden évben táborokat és gyűjtőutakat szervez, eleven kapcsolatot tartanak fenn a határon túli magyarsággal – Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken egyaránt. Rendszeresen működnek együtt színházakkal, filmesekkel, hagyományőrzőkkel különféle produkciókban. Kocsis Enikővel az idén 35 éves táncegyüttes sikereiről, terveiről beszélgettünk.
• Hány éve, hogy az első gyermektánccsoportot elindítottátok?
Göllner Judit kezdeményezésére indult el Szentendrén 35 évvel ezelőtt a néptáncoktatás, és az idők során több művészeti vezető megfordult itt. A gyerekoktatást én indítottam el 1997-ben, mert korábban nem volt gyerekcsoport szintű oktatás a városban. A munkát öt gyerekkel kezdtem, s mára a gyerekcsoportunk már százötven fős! 2000-ben férjem és alkotótársam, Dezső is csatlakozott hozzám, majd átvettük a teljes együttes vezetését. Generációs váltáson átesett, kissé viharvert együttest kaptunk. Jól szemlélteti gondjainkat, hogy akkoriban „bruttó” három fiú volt mindössze a táncegyüttesben. Májusban kezdtük a tagtoborzást, szeptemberben elkezdtük a munkát, és decemberben már bemutatóval léptünk színpadra. Új művészeti koncepcióval kezdtük a csapatot építeni, s mára egy nagyon jó színvonalú, erős csapat lett ebből az együttesből.
• Hogyan tudjátok ugyanazt a lelkesedést, tüzet átadni az utánpótlásnak, ami benneteket fűt?
Dezsővel ebben élünk, ez a szerelmünk, a szakmánk. Mindketten nagyon szenvedélyes emberek vagyunk, és nagyon fontos, hogy ezt a szakmát is szenvedéllyel műveljük. Amikor elkezdtük Szentendrén az oktatást, még mindketten aktív táncosok voltunk, és az évek alatt alkotóként itt, ennél a műhelynél találtunk magunkra. Alkotói szárnypróbálgatásaink után mára a hivatásos palettán előkelő helyet vívtunk ki magunknak. Kicsit vicces, hogy a Táncművészeti Főiskolán például saját magamból vizsgáztam, mint „táncművészeti nemzedék”. Büszkék vagyunk arra, hogy az elmúlt húsz év során az együttes kiváló minősítést kapott és bekerült az országos csapatok legjobbjai közé.
• Gyakran elhangzanak sztereotípiák arról, hogy a mai fiatalokat nehéz a hagyomány-őrző, vagy egyáltalán, az offline programokba bevonni. Nektek mi a véleményetek erről, hiszen itt az ellenpélda…
2019-ben a legfontosabb eleme ennek a munkának a közösségépítés. Szülőként, családanyaként is látom: a mai gyerekek nagyon elmagányosodtak, ami köszönhető a technikai fejlődésnek, a felgyorsult életünknek, városi létünknek. Elidegenednek az emberek egymástól, eltávolodnak a kultúránktól. Én is azt szeretném, hogy a lányom, a fiam olyan szellemi közösségbe kerüljön be, akár több évtizeden keresztül, ahol meghatározó értékrendet kapnak. Márpedig, ha a táncegyüttesbe bekerül egy gyerek ötévesen, akkor évtizedeken át tagja lehet ennek a nagy családnak. Fontos és meghatározó a fiatalok életében egy ilyen közösség. Hasonló értékrendű, nyitottságú családok és gyerekeik járnak ide, és ez szerintem nagyon fontos. A néptáncon, a népzenén túl számtalan élményt, sikert, barátságokat, szerelmeket, kapcsolatokat kapnak, akik idejárnak. Ma már a húsz évvel ezelőtti tanítványaink gyerekei is járnak hozzánk táncolni! Ez jó visszajelzés számunkra, mert látjuk, hogy nem fogy el a lelkesedés és az érdeklődés a műfaj felé. A hagyományőrzés nagyon fontos része az életünknek, nemcsak nekünk, akik benne élünk, és elhivatottan tanítjuk, hanem azoknak is fontos, akiket megérintünk ezáltal. Megtanulják a tiszteletet őseink tudása, hagyományai iránt, és ők is átveszik ezt a tudást, hogy megőrizhessék és továbbadhassák ezeket a kincseket a gyerekeiknek. A hagyományőrzés mellett pedagógiai, pszichológiai, módszertani szempontból is hihetetlenül hasznos és nevelő hatású a tánc. A legjobb, ha egy gyermek fejlődésében teret kap.
• Melyik produkciótokra vagytok a legbüszkébbek?
Úgy gondolom, arra a húsz évre vagyunk elsősorban büszkék Dezsővel, amit a táncegyüttessel eltöltöttünk. Lehetnek pillanatnyi sikerek, kimagasló eredmények, de ami nehéz: töretlenül vinni ezt a színvonalat, szinten tartani az izzást. Most például sok az idén érettségizőnk, ezért nehéz összetartani az ifjúsági együttest, és bizony sokszor meg kell húzni vonalakat, hogy ne menjünk egy bizonyos szakmai szint alá. Mindig a maximumot igyekszünk adni, és ezt várjuk el. Ha nem olyan szinten tudja a csapat odatenni magát egy produkcióba, ami kell, akkor nem megyünk el arra fesztiválra vagy fellépésre, amit tervbe vettünk. A fiatalok rengeteget áldoznak a szabadidejükből, amikor van egy megfeszített időszak, egy bemutatóra készülődés. Nekünk is nehéz lelkileg összetartani az együttest, hiszen nekünk is van családi életünk, a szakmai életünk is nagyon sokrétű, sok mindent csinálunk hála Istennek. De ezt a közösséget saját gyerekként kezeljük, rosszabb és jobb időszakban ugyanúgy figyelünk rá.
• A Szentendre Táncegyüttes nem sorolható a hagyományos formációk közé, hiszen számos színházi elemet vegyítetek produkcióitokba…
Színházat is igyekszünk teremteni a tánccal, miközben a formanyelvünk a néptánc. Műfajunkon belül kortárs színházi elemekből is építkezünk. Ezek újszerűek a szakmánkon belül, és a közönséget közelebb tudjuk hozni általa a néptánchoz.
• A gyerekcsoporttal milyen fellépéseket terveztek ebben az évben?
A januártól májusig tartó időszak a felkészülésé. Minden évben elmegyünk egy-egy néptáncfesztiválra, ahol a gyerekek megmutathatják magukat. Tervezzük, hogy regionális fesztiválokra megyünk el május környékén a gyerekcsoporttal.
• A március elején induló Szentendrei Tavaszi Fesztiválra új premierrel jelentkeztek a felnőtt táncosaitokkal. Miről szól az új produkció, mi a legfontosabb üzenete?
Ez egy sorozat harmadik része. Kezdődött A magyar faluval, amit Washingtonban mutattunk be 2013-ban, majd követte a Falusi
színek című produkciónk 2016-ban, most pedig A falu című előadásunkkal szeretnénk összezárni ezt a kört. Eddig a víz, a szakralitás, most pedig a szél, a levegő lesz uralkodó motívum a koreográfiában. A Kárpát-medence táncainak nagyon szép összefoglalója az új bemutatónk. A magyarlakta területek és a velünk élő etnikumok táncainak ötvözetét mutatjuk be. Szerbek, magyarok, tótok, cigányok, szlovákok, svábok, akikkel hatással vagyunk egymásra, akik mind itt élünk… Ezt a változatosságot, színességet tükrözi majd az előadás.
