Nem tudtuk, pontosan mire számítsunk, amikor a Tamashíí Galériába invitáltak minket. A Templomdomb aljában megbúvó kis helyiségben órákig el lehet időzni a különböző művészeti alkotások között. A sho sugi ban a faégetés japán művészete. A tűz környezetbarát módon konzerválja a faanyagot, aminek a szépségét a tung nevű természetes olaj emeli ki. A tung olajnak az a nagy előnye, hogy megköti és kikeményíti az elszenesített rétegeket, vízálló felületet képez, de a fa lélegzik alatta. A művész, Poór Tamás elmondta, hogy a japánok mentalitása közel áll hozzá, csodálja azt a tiszteletet, amivel a közösségük felé fordulnak és a munkájukat ellátják. Ezért választotta ezt a különleges technikát. Az alkotásokat tizenkét különböző fából készítette, mindegyik fa olyan volt, amit már nem lehetett másként megmenteni. Öreg, elkorhadt gyümölcsfák, vagy éppen már tűzifának szánt bontott gerendák lényegülnek át, kapnak új tartalmat és maradnak meg így az utókornak. Nagyon fontos számára, hogy az általa használt eljárás maximálisan környezetbarát technika legyen, nem szeretne vegyi anyagokat használni. Elmondta, hogy eredetileg asztalosnak tanult, ezután tizenhét évesen egy színházhoz került díszletkészítőnek, majd színpadmesternek. Megtapasztalta, hogyan kell a színekkel, formákkal játszani. Amikor egy díszlet készül, az gyakorlatilag belsőépítészet. Később egyre többet foglalkozott belsőépítészettel és lakberendezéssel, felhasználva a színházban tanultakat.
Ha megnézzük közelebbről a galériában kiállított alkotásokat, az első, ami szembetűnik és mondhatjuk, hogy a „legjapánosabb”, az a Sárkányszív nevű alkotás. „A fának a sajátosságait emeltem ki japán démonfiguraként, a sárkány arcát próbáltam picit belevinni, sárkánykarmolásokat is beletettem. Ezüsthársból készült, ami gyönyörű, göcsörtös. Próbálok minden szobrot úgy megformálni, hogy amit a természet beletett, azt én megerősítem, felhasználom, és hozzáteszem a saját ötleteimet.”
Akad olyan alkotás, aminek az alapanyaga eredetileg egy régi pajtának volt a kaputartó oszlopa, ebből lett a Bábel című mű. Az életről és a társadalmunkról mesél, a kiüresedést jeleníti meg. Kapcsolati témában kiemelkedő az Orfeusz és Euridiké, ami nagyon érdekes technikával készült, mert a mozgás illúzióját a kemény fém adja vissza. Azt a pillanatot örökíti meg, mielőtt eltűnik Euridiké. A kedvelt fa-technikák mellett a fának fémmel való ötvözése is jelentős szerepet kap Poór Tamás művészetében. Így olyan tárgyak jönnek létre, melyek egyszerre őrzik a hagyományt és újítanak a modern dizájn terén. A természetből merített inspirációk, az ősi és saját technikák ötvözése olyan alkotásokat eredményeznek, melyekben a fából és rozsdás fémből táplálkozó lélek és szellem egyedi története bontakozik ki. „Hál’ Istennek volt szerencsém tanulni kovácsmesterséget is, és jelenleg is segít nekem a műhelyben egy lakatos. Sok szobrom, mint például a Diktatúra – ami a családon belüli erőszakról szól – nem jöhetett volna létre vasmunka nélkül. Számomra a legfontosabb, hogy a környezetünkből minél többet megmentsünk. Itt van a falon ez a trilógia, ami a bonyolult emberi kapcsolatainkról szól. Régi ajtótöredékek adták az inspirációt, ezekből fűztem össze őket. Nagyon jó érzés, hogy a múltból ezáltal valami megőrzésre került. Volt például egy régi orgonafa, amit édesanyám kertjéből mentettem meg, és egyik leghangsúlyosabb darabja most alkotásként van itt a galériában.”
A kérdésre, hogy miért éppen Szentendrén nyitottak galériát, ezt a választ kaptuk: „Amikor eldöntöttük, hogy szeretnénk egy kiállítóteret létrehozni, az atmoszférája miatt legelső gondolatunk Szentendre volt. Szilveszterkor erre sétáltunk és láttuk, hogy kiadó ez a kis varázslatos helyiség. A lehetőséget ajándéknak véltük, és le is csaptunk rá habozás nélkül. Szeretnénk, ha galériánk hozzá tudna járulni Szentendre sokszínűségéhez.”
Szöveg: Gergály Judith
Fotók: Isza Ferenc
