A pomáziak egyik kedvenc helye a Klissza-domb és az Alcsevica, mert a Kőhegy lábánál elterülő hatalmas ligetes tér minden évszakban szemet gyönyörködtető látvány. Télen szánkózó gyerekekkel telik meg, nyáron a kutyások élvezik a tökéletes szabadságot. Nemrégiben civilek kezdeményezésére egy tanösvényt is telepítettek ide, hogy megismertessék az erre járókkal a terület természeti értékeit. Lehetséges azonban, hogy már nem sokáig lehet élvezni ennek a zöldterületnek a szépségét, ugyanis korábban felparcellázták a jelentős részét. Az összesen negyvenhárom hektáros területből öt hektárnyi vízfolyás melletti rész marad meg eredeti állapotában, vagyis összesen harmincnyolc hektárt építhetnek be, egy új városrész emelkedik majd itt ki a földből. 

Eladott földek

–  Az Alcsevicán a rendszerváltás előtt a téesz gazdálkodott, annak szétesése után azonban elgazosodott, később pedig kárpótlási és részarány tulajdonosi területekként lettek kijelölve –  meséli Alcsevica történetét Leidinger István, Pomáz polgármestere. –  Ennek nyomán Pomáz is hozzájutott területekhez, és akkor a képviselőtestület Kulin Imre idején (1990-től 2002-ig volt polgármester – szerk.) úgy döntött, hogy Pomáz város belterületbe vont részét tízről tizennyolc százalékra növeli. A beépítés ellen több civil szervezet tiltakozott, több újságcikkben elemezték, hogy nem jó üzlet az ingatlanértékesítés, legalább is az önkormányzatnak nem, hiszen a lakosságszám növekedésével a meglévő infrastruktúra fejlesztése nem tud lépést tartani, így az eladott terület után befolyó vételár ellenére sem segíti, hanem akadályozza a település fejlődését, élhetetlenné, zsúfolttá teszi. Később a következő településvezetés jelentős, száz millió forintos földalapú hitelt vett fel útfejlesztésre, aminek az alcsevicai ingatlanok voltak a fedezetei. A hitel átalakult valami módon deviza-hitellé és ezért, illetve ettől függetlenül tovább nőtt, Vicsi László polgármestersége idején már három és fél milliárd volt, és így akkorára duzzadt, hogy a város egyéves költségvetésének felelt meg. Ezt a helyzetet később a kormányzati konszolidáció oldotta fel. Közben a rendezési tervek is többször módosultak, végül az önkormányzat felparcellázta és rendkívül rossz szerződési feltételekkel értékesítette a terület nagy részét. A kétszázhuszonegy ingatlanból hetvenhét önkormányzati, ötvenkilenc valamilyen gazdálkodószerv (befektető) és nyolcvanöt magánszemély birtokában van. Ezt a helyzetet mi készen kaptuk, és a jelenlegi polgárjogi szerződések már nem adnak lehetőséget a tervek módosítására. Az új városrésznek viszont értelemszerűen utakra, járdákra, kerékpárútra van szüksége, hiszen a kétezer fős lakosságszám-növekedésből adódó közlekedési terhelést nem bírja majd el Pomáz belvárosa. A beépítési tervekben tehát gyűjtőutak, a lakóutcák szerepelnek, amelyek megépítéséről az önkormányzatnak kell gondoskodnia. 

Egyik koncepciónk egy olyan út megvalósítása, amely az 1112-es és a HÉV kereszteződését kerüli ki, ezt az utat az állam építi majd meg a HÉV-fejlesztéssel egybekötve elvileg 2024-ben, mi pedig ezt az utat szeretnénk összekötni a Pomáz-Szentendre közötti hátsó úttal. Ez a fejlesztés mintegy 3500 gépkocsit venne le a Hősök tere körforgalomról és a belvárosról, plusz az Alcsevica teljes forgalmát. Erről még folynak az egyeztetések. 

A fák sorsa

Az út megépülése Szentendre szempontjából is fontos, mert ez lehet a menekülő útvonal majd a 11-es felújítása idején. Ország István, önkormányzati képviselő figyelt fel arra, hogy az építkezésnek egy erdősült terület is áldozatul eshet, mert az út jelenlegi nyomvonala az erdősáv egy 240 méter hosszú szakaszán futna, amihez rengeteg fát kellene kivágni. 

– Elsősorban azért tiltakozom, mert az út körülbelül 13 ha zöld területet tesz tönkre, amelynek még egy 240 méter hosszú erdő is a része – magyarázza a képviselő. – Azt szeretném, hogyha már a város terjeszkedését nem tudjuk megakadályozni, akkor legalább legyen élhető, maradjanak benne zöldterületek. Az útépítés a fák kivágásánál is több kárt jelent, mert a fákat vissza lehet telepíteni tíz-húsz-harminc év alatt, de ahol út épül, az ottmarad évszázadokra, s mint zöldterületet örökre elveszíti a város. Mikor rájöttem, hogy ez mit jelent Pomáz szempontjából, elkezdtem gondolkodni azon, hogyan lehetne megmenteni ezeket a fákat. Szerencsére a nyomvonal kialakítására az önkormányzat jogosult, és úgy tűnik, képviselőtársaim is fontosnak tartják, hogy ha már ez a terület beépül, legalább az erdősáv maradjon meg. Problémát jelent az is, hogy a terület a ma aktuális HÉSZ-ben kiszabályozott útként szerepel, de valójában ott fák vannak, vagyis nem erdőként van nyilvántartva.

-Egyelőre koncepciókat készítünk, hogy ne vezessük át az erdősült területen az új utat – teszi hozzá a polgármester. – A HÉSZ-módosítás összetett és hosszú tervezési feladat, amihez az idén el kell indítanunk a jelenlegi HÉSZ általános felülvizsgálatát, s ennek része lesz az Alcsevica ügye is. A polgárjogi szerződésekre is tekintettel kell lennünk, amelyek némi kötöttséget jelentenek. Ezzel kapcsolatban kérdéseket tettünk fel az állami főépítésznek, várjuk a válaszokat, ezeknek függvényében tudunk tovább lépni.

-rl-

Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. szeptember 13-ai lapszámában jelent meg.

Fotó: Deim Balázs