Érdekes anomália, hogy folyóparti város létére, Szentendre rendszeresen küzd nyaranta vízhiánnyal.

– Nyáron több okból is megnő a felhasznált víz mennyisége, többet fürdünk és locsolunk – mondja Szulovszky István, a több önkormányzatot, civil közösséget és szakszervezetet tömörítő Víz Koalíció elnöke. – Vízkorlátozásokat a vízhiány megakadályozására jellemzően a kánikulai napok idején rendelnek el, de nem feltétlenül, vagy nemcsak azért, mert túl alacsony a Duna vízállása. A gondot sok esetben gépészeti problémák okozzák. Ilyenkor sokkal gyakrabban kell feltölteni a tározókat, de mivel ezek a gépek elavultak és nem üzemelnek száz százalékosan, ezért ez nem megoldható. A legfőbb ok azonban az, hogy túl sok víz elfolyik a vezetékből, mielőtt a lakosokhoz érne.

Elfolyik a víz

A Víz Koalíció nemrég tanulmányt készített az ország ivóvízhálózatának állapotáról, melyben megvizsgálták, hány hibabejelentés érkezett a szolgáltatókhoz, illetve mennyi hálózati hiba vált ismertté. Ezeket az adatokat rávetítették egy kilométernyi vízvezeték-szakaszra, hogy objektív összehasonlítási alapot kapjanak.

A DMRV szolgáltatási területén 2020-ban kilométerenként 2,27 hibaeset történt, ami kétszerese volt az országos átlagnak (1.16 eset). 2021-ben a helyzet valamelyest javult, 1,98 eset történt kilométerenként, ami azonban még mindig rosszabb, mint az az évi országos átlag (1.08). Szulovszky István szerint az adatok nem mindig fedik a valóságot, ugyanis lehetnek olyan csőtörések, amelyekre nem derül fény, és ahol ezért folyamatosan szivárog az ivóvíz.

–   A hálózati veszteségről szóló adatok elég elképesztőek, ugyanis az vízvezetékrendszerbe került vízmennyiségnek nagyjából a negyede-ötöde veszendőbe megy. A hálózati veszteség 2020-as országos átlaga 21.98% volt, a DMRV esetében ez az arány 22.59%. Kicsit javult a helyzet 2021-ben, tekintve, hogy az átlagos veszteség 19.51% volt, a DMRV-nél pedig 20.16%, vagyis mindkét érték valamelyest csökkent. Ez azonban még mindig nem lehet megnyugtató, hiszen azt jelenti, hogy tíz liter vízből kettő az utcán folyik szét – fogalmazott Szulovszky István.

Szentendre polgármestere, Fülöp Zsolt még ennél is drámaibb adatokról tud.

–   Szentendrén ez a veszteség még magasabb, harminc százalékos. Így történhet meg, hogy bár megfelelő mennyiségű víz áll rendelkezésre a város lakosságának ellátásához, mégis vízhiánnyal küzdünk nagyobb terheléskor – tudtuk meg a polgármestertől. – A megoldást kézenfekvő: fel kellene újítani az elavult rendszert.

Felújítás 271 vagy 304 év alatt

A vízvezetékek élettartama harminc-száz év között váltakozik, ami azt jelenti, hogy idővel a rendszer elavul, a vezetékeket ki kell cserélni ahhoz, hogy ne folyjon el az ivóvíz. A Víz Koalíció az elkészült tanulmányban azt is kiszámolta, hogyha ilyen ütemben haladnak a felújítások, ahogy az elmúlt időszakban, akkor hány évre lenne szükség a teljes rendszer lecseréléséhez. A 2020-as felújítási ütemet számolva ez az idő 271 év lenne. 2021-re ez az érték tovább növekedett átlagosan 304 évre. A DMRV ebben a tekintetben lényegesen jobb értéket produkált, az ő szolgáltatási területükön „csak” 197 évet igényelne a csőhálózat teljes cseréje. Érdekességként megemlíthető, hogy van olyan terület Magyarországon, ahol ez az érték mindössze 44 év volt, de olyan is, ahol 25 583 esztendőre lenne szükség.

Még szomorúbb képet kapunk, ha az értékesítési veszteség nagyságát számoljuk ki. Ez annak a vízmennyiségnek a nagyságát jelenti, amit nem fizet ki senki. A 2021-es országos átlag 26% volt, a DMRV-nél 30%. Vagyis a kitermelt vízmennyiség közel egyharmadáért a szolgáltató nem kapja meg a munkája ellenértékét. Ez azért is kellemetlen a számára, mert a felújításhoz minél több anyagi forrásra lenne szüksége, ami láthatóan nem áll rendelkezésére.

Felújítás és forrás

–   A szolgáltatási árak a „rezsicsökkentés” miatt 2009 óta nem változhattak, miközben az energiaárak, és minden más költség jelentősen megnövekedett. Az állam nem biztosít többletforrást a felújítási munkálatokra, ellenben több száz millió forintot von el közműadó címén. Ennek az lett a következménye, hogy a szolgáltatók jellemzően veszteségesen üzemelnek, alig marad forrás a felújítási, karbantartási munkák elvégzésére. Ezért priorizálnak, tehát eldöntik, hogy mi az a munka, amit nem lehet halogatni, de ez gyakorta azt is jelenti, hogy egy-két javítást, karbantartást tudnak csak elvégezni, a többire nem marad pénz – magyarázza Szulovszky István. – A másik ok a munkaerőhiány. Az itteni fizetések ugyanis nem közelítik meg a versenyszféra fizetéseit, ezért gyakran elegendő munkaerő sem áll rendelkezésre. Szentendrén is tapasztalhattuk, hogy hiába jelentette be valaki a csőtörést, napokig nem történt semmi. További gondot jelent, hogy csőtörések után a rendszer átmosásához az átlagosnál magasabb nyomást kell biztosítani, ezt azonban az elavult rendszer már nem bírja el, így az egyik csőtörés egy újabbat von maga után.

A DMRV el szeretné indítani a szentendrei gerinchálózat fejlesztését: a 11-es út alatti vezetéket tervezik áthelyezni és felújítani. Az előterjesztés már elkészült, már csak a kormánynak kell rábólintania. A dugóiról híres főút rekonstrukcióját csak azután kezdheti meg a Magyar Közút Zrt., miután a megfelelő forrásokat a rendelkezésére bocsátja az Építési és Közlekedési Minisztérium.

Szennyvízhálózat fejlesztés

A város másik neuralgikus pontja a szennyvízhálózat, amely a vízvezetékhez hasonlóan erősen felújításra szorul. A bevárosi szenny- és csapadékvízhálózat hosszú évtizedekig összefonódott, amelynek eredményeképp minden nagyobb esőzéskor tisztítatlan szennyvíz ömlött a Duna korzónál a Dunába. Ezen a téren az első lépéseket már megtette a városvezetés, sőt a beruházás első üteme is megvalósult.

–   A szennyvíz és az ivóvíz hálózat fejlesztése és karban tartása állami, míg a csapadékvíz elvezetése önkormányzati feladat – mondta el Fülöp Zsolt. – A két hálózat szétválasztására 300 millió forint pályázati összeg állt rendelkezésünkre, ezt egészítettük ki további 420 millióval, így 2021 tavaszán megvalósult a beruházás elő üteme.  1,2 kilométer zárt és 59 méter nyílt csapadékvíz-elvezető csatorna épült ki 63 aknával, 100 m3-es záportározóval. Elkészült a teljes koncepcióterv, amihez a DMRV megszerezte az elvi engedélyt. A fejlesztés végső célja Szentendre teljes leválasztása a regionális szennyvízelvezető-rendszerről. Ennek megvalósításához azonban további pályázati forrás szükséges. Az önkormányzati ciklus kezdetétől fogva partnerként tekintünk egymásra a DMRV-vel, és ahol tudjuk segítjük egymást, hiszen közös a célunk.

 H. N. – R. L.

A DMRV-nek is eljuttattuk az ívóvízellátásra vonatkozó kérdéseinket, amelyekre azonban nem kaptunk választ. A DMRV felügyeleti szerve a Nemzeti Vízmű Zrt. ugyanis úgy vélekedett, hogy kérdéseinkre „nem szükséges válaszolni.”

Az írás a Szentendre és Vidéke 2024. január 31-ei lapszámában jelent meg. 

Fotó: Bellai László és Isza Ferenc