Ugrás a tartalomhoz

Versek a Kada-csúcsról

Duplán is különleges a mai nap. Nagyszombatot és a Költészet napját is ünnepeljük. A kéretlen-kelletlen bezártság következtében a befelé fordulás is könnyebben megy. Talán van időnk elgondolkodni verseken. Verseken, amelyeket ezúttal egy kortárs szentendrei költő írt. Fogadják szeretettel Weiner Sennyey Tibor írásait.

A fára mászó báró dala

Ezentúl itt fogok fenn élni,

„fenségesen, nem magasan”: e fán.

A bátrabbak úgy fognak hívni:

„Ó Kapitányom! Kapitány!”

 

„Ő? Csak a fára mászó báró!”

– legyintenek majd a gyávák,

de csak mert süketek még arra,

hogy mit suttognak a fák.

 

De te, mássz fel! Halld, hogy azt mondják:

eressz gyökeret, épülj a sárból,

rügyezz az égre, hordj lombkoronát!

Adj is, ne csak lopj a világból.

Kada-csúcs, 2020. január 24.

 

Kristályerdő

Kristályerdőben a Rémkirály

suhant vágtató apa s fia után.

„Atyám, atyám! Hallom a fényt,

a fehér fák fátyolos énekét…”

 

„Én vagyok az! Örök éltet adok amott,

eme folyvást halál helyett!” – szólt.

„Fiam, fiam! Az élet ritka kincs,

ne add fel azt, ami van, azért mi nincs.”

 

„Az én palotám végtelen szobái:

a csönd csarnokai, a mérhetetlen tárnái.”

„Atyám, atyám! Itt testem megeszi a kín,

ott hallom, hogy a Rémkirály hív.”

 

„Az én kertem a mozdulatlanság:

hol nincs virágzás nincs is hervadás!”

„Fiam, fiam! Ne add fel a csodát!

Az élet értelme: a folyvást változás.”

 

„Ez az én erdőm: a Kristályerdő.

Az egyik élhet, a másik velem jő!”

„Atyám, atyám! Engedj engem át,

és te csak vágtass az életben tovább!”

 

Kristályerdőben a Rémkirály

egy fiúval együtt suhan már.

„Fiam, fiam!” – visszhangzik a túlvilág –

„Nem is éltél, s máris elragadt a halál.”

Szentendre, Kada-csúcs, 2020. január 17. – március 5.

(Johann Wolfgang von Goethe Der Erlkönig című verse és Franz Schubert azonos című dala nyomán, különös tekintettel arra, ahogyan azt Dietrich Fischer-Dieskau énekelte.)

 

Tavaszima

Virágok pásztora lettél,

a csönd titkos bajnoka.

Szirmos nyájadat a szél

illatokká szórta.

 

Világok pásztora, Mester,

merre visz lépésed nyoma?

Követünk, tanulunk, ha ez kell,

de na hagyj magunkra.

 

Pásztorok mestere, Világ,

tereld szeretettel nyájad;

fénnyel és hittel áld

tanítványaidat.

  1. április 4/5.

 

További cikkeink a témában