Ma ünnepeljük a költészet világnapját. Az UNESCO 1999-ben döntött úgy, hogy a mai napot jelöli ki arra, hogy rámutasson, a nyelvek sokfélék, és a költői kifejezés révén támogassa a veszélyeztetett nyelvek megismerésének lehetőségét. Az UNESCO igazgatója, Audrey Azoulay úgy fogalmazott a 2022-es világnap alkalmából: „Szavakba rendezve, képekkel színezve, a megfelelő metrummal megütve a költészet ereje páratlan. A költészet, mint a mások számára ajtókat nyitó, bensőséges kifejezési forma, gazdagítja a párbeszédet, mely minden emberi fejlődést katalizál, és amelyre a viharos időkben nagyobb szükség van, mint valaha.” És mi másról is írhatnánk a költészet kapcsán, mint a költőkről, köztük egy olyanról, aki hetvennél is több verset írt a városról ahol élt.

Tornay Mari: a patrióta mondja

gúzsba kötött ez a város

ide szögezett hét tornyával

lában zengő kövein bicsaklik

falai közt verdes szívem

hajszálaimon nyár-rikoltása

arcomon ünnepi sistergő fénye

s naponta torpanok szűk torokkal:

tereit szobrait keresztjét

talán csak emlékezetem őrzi

s elkoptak mint lépcsők az Akropoliszon

titkon a tél vasárnapjait várom

mikor a hó balzsamos gőz-pólyáit

szelíd körvonalain

önző kézzel őrzőn elsimogatom

Tornay Mari: időtlenül – Vallomások Szentendréről -1985

címlapkép: Kereki Sándor/Fortepan