„Én hiszek abban, hogy létezik egyetemes jóakarat a világban, bárhogyan hívjuk is, és abban is hiszek, hogy ez az erő folyamatosan keresi velünk a kapcsolatot. Keresi azokat is, akik kérnek, és keresi azokat is, akikben megvan az adni akarás vágya. Ennek a kapcsolatnak sokszor közvetítőkre van szüksége ahhoz, hogy létrejöjjön, és a felek megtalálják egymást” – fogalmazta meg hitvallásukat a Vasárnapi Merőkanál, azaz a szentendrei jótékony ételosztást szervező önkéntesek egyik vezetője, Nóniusz Rita.
A Vasárnapi Merőkanál jóvoltából alkalmanként 150-160 adag melegételhez és megszámlálhatatlan jó szóhoz jutnak a kiszolgáltatott emberek. Aki nem tud eljönni, azoknak biciklis önkéntesek szállítják házhoz az ebédet. Minden berendezési tárgyuk, ami az osztást segíti, nagylelkű emberek felajánlásaiból származik. Az ételosztáshoz szükséges göngyöleget perselypénzekből veszik. Az ételek finanszírozása is civilek vagy helyi éttermek felajánlása révén valósul meg. Tagsági díj nincs, mindenki érzése szerint adományozhat bármekkora összeget. 2021-ben helyi a önkormányzat Szentendre Város Civil Szervezete díjat adományozott az egyesületnek. 2025-ben tízévesek lettek, jelenleg pedig a fennmaradásukért küzdenek. Nemrég ugyanis elvesztették az egyik legnagyobb támogatójukat, egy kéthetente ingyen főző éttermet, aki jelenleg a saját fennmaradásáért is küzd. Persze, van még jó pár olyan segítő, amelyik továbbra is vállalja, hogy időnként ingyen előállítja az ételt, de az alapanyag vásárlására félretett egyesületi tartalékok rohamosan fogynak. Havi háromszázezer forintjába került a szervezetnek alapanyagot, műanyag tálakat, evőeszközöket venni. Jelenleg a bevásárláson tudnak a legtöbbet spórolni. Történt pozitív változás is az egyesület háza táján: az önkormányzat által felajánlott helyiségben, a nagy parkoló melletti hosszú gazdasági épületsoron végre bevezették a vizet.
A szégyen bénító
Alkalmanként mintegy száz embert látnak el, ezen felül a biciklis önkéntesek harminc-negyven adagot házhoz visznek. Egy hajléktalan srác egyszer azt mondta, hogy volt olyan, hogy egész héten csak náluk evett meleg ételt. Ő már nem áll többet sorba, meghalt. Volt egy házaspár, amelyik csak télen járt hozzájuk, nyáron a férj építkezéseken dolgozott, az asszony betegeskedett. Több három-négy gyermeket nevelő család is rendszeres vendégük, az ő privilégiumuk, hogy elsőként jutnak a finom ételhez. A legnagyobb kincs a házi készítésű sütemény, a legnagyobb szégyen pedig az, hogy vannak, akik azért nem jönnek az élelemért, mert nem tudják felvállalni, hogy rászorulnának.
Vállvetve
Hárman vezetik a Merőkanalat: Nóniusz Rita (elnök),Vargáné Nagy Szilvia (alelnök), Varga Tiborné VatiKati (titkár). Minden döntést együtt hoznak, teljesen egyenrangú társként, és a munkából is egyformán veszik ki a részüket. Mellettük mintegy háromszáz önkéntes dolgozik, húsz-harminc rendszeresen, és számítanak a közösségi szolgálatot vállaló diákokra is, akik lelkesen veszik ki részüket a munkából.
Csepp a tengerben
Minden felajánlás számít. Az adók egy százaléka, a kihelyezett perselyekbe helyezett forintok, az éttermek gesztusai, a háziasszonyok finom süteményei. Az egyesület küzd azért, hogy teljesítse küldetését, a hitét azonban sosem adta fel egyik tagja sem. Azt viszont már látják, hogy nekik maguknak is kérniük, kampányolniuk kell a fennmaradásért. A honlapjukon elérhetővé tették a támogatói lehetőségeket, bevételszerzéshez csatlakoznak a jótékonysági akciókhoz is, amit tudnak, saját erőforrásból teremtenek elő. „Az önkéntes munkát csak szabad akaratból, szívből lehet csinálni, nem lehet kötelezni rá senkit. Viszont, ha úgy döntöttél, hogy vállalod, akkor elköteleződsz, és akkor már számítanak rád. Ezért nehéz abbahagyni” – zárja beszélgetésünket Nóniusz Rita, az egyesület elnöke.
Honlapjuk és további részletek ezen a linken elérhetők: https://vasarnapimerokanal.hu/rolunk/
S. Tóth Anikó
