Már Dumtsa Jenő polgármestersége idején a frissen megalakult Magyarországi Kárpát Egyesület Budapesti Osztályába jónéhány szentendrei és környékbeli tisztviselő, vendéglős és kereskedő belépett, akik meglátták a kirándulókban rejlő üzleti lehetőséget.

Régen is Szentendre volt a Pilis hegység egyik kapuja: a helyiérdekű vasúttal vagy a hajóval a fővárosból érkezők innen mentek tovább. Az evezősök itt kötöttek ki, és télen a sísport kedvelői innen indultak a hegyekbe. 

Izbégen és az Annavölgyön keresztül gyalogolva az első nevezetességet Dömörkapunál lehetett látni, ahol a vízesések közül a legnagyobbnál hét méter magasból zubogott le a patak vize. Északnyugat felé Dobogókőre lehetett eljutni, ellenkező irányba indulva, a szigeten, a Horányi csárdában ehettek és pihenhettek a vándorok. A térségben az Ókuti-völgyben az Arányi Ignác menedékházban, a Kevély-nyergi turistaházban, a Mexikó-pusztán és Sikároson, az erdészlakban találtak szállást a megfáradt természetjárók. 

A Magyar Turista Egyesület Szentendrei Osztálya 1920. január 4-én alakult meg. Hivatali helységüknek a Fő téren a Husvik-féle Korona vendéglőt nyilvánították, itt tartották az értekezleteket is. Tevékenységük közé tartozott a tagtoborzás, a túrák szervezése, képeslapok kiadása, előadások és táncestélyek rendezése, útjelzések felfestése és turistaszálló nyitása a városban. Az ügyvezető elnöki tisztet dr. Dezsőfi Ferenc tanácsnok látta el, a neki írt leveleket a Városházára kellett címezni.

Az Osztály legnagyobb terve a Kőhegyre építendő menedékház és kilátó volt. Több éves tervezgetés után – amelyhez a város ingyen telket adott és természetbeni segítséget nyújtott, hitelfelvétellel, valamint adományok gyűjtéséből – elkészült a Kőhegy fennsíkján, 366 méter magasban a turistaház. (A kilátó sajnos nem.) Drobilics István helyi kőművesmester végezte a kivitelezést. Idén lesz a 90. évfordulója, hogy 1933. szeptember 24-én 400 lelkes vendég előtt felavatták a Szentendrei Osztály első elnökéről és a gondolat megálmodójáról, Czibulka Jánosról elnevezett menedékházat.

Német László szentendrei római katolikus plébános a tábori misén a prédikációjában kifejtette, hogy a turistaság nemcsak testi művelet, hanem a lélek belemerülése a természetbe. „Menedékházat építettünk itt, hogy fáradt testünknek pihenést, zaklatott idegeinknek nyugalmat szerezzünk, de azért is, hogy közelebb jöhessünk ahhoz, aki mindezt teremtette és akihez lelkünk leküzdhetetlen erővel vágyódik.” 

Vajda István református lelkész az istentiszteletén a turistagondolat szépségeit magyarázta el és megáldotta a szállót. 

Ezután dr. Starzsinszky László polgármester üdvözölte a Szentendre külső határának szélén megjelent közösséget. Remélte, hogy a helyi kis turista társadalom nagy áldozatok árán megépített menedékháza hozzájárul az itteni idegenforgalom növeléséhez.

Megjelentek az ünnepélyen az M.T.E. országos vezetői, a szentendrei honvéd hidászok tisztikara, énekelt a Legényegylet kórusa és a Izbégi dalárda. 

A kis, lapos tetejű épületben 10 hálóhely várta a természetjárókat, ami már a kezdetekben szűkösnek bizonyult, de pénz hiányában nem lehetett tovább építeni. Egészen 1940-ig kellett várni, amíg a Weiss Manfréd Gyár hathatós támogatásával, illetve a Csepeli Osztály turistáinak a segítségével emeletet húztak fel, így már 30-ra bővült az ágyak száma. Az ünnepélyes átadáson június 16-án több hivatalos meghívott személy, köztük dr. Pethő János szentendrei polgármester vett részt a nagyszámú közönség között. Ekkor került még sor a szálló mellett az országzászló leleplezésére is.

                                                                                              Ürmös Lóránt

Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. május 10-i lapszámában jelent meg.

Fotó: Képeslap 1940-ből a kőhegyi menedékházzal.