Dicséretes hagyomány a Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskolában, hogy évente egy januári nap az iskola névadója, Barcsay Jenő születésnapja tiszteletére a művészetről szól. Délelőtt szentendrei képzőművészek tartanak foglalkozásokat az egyes osztályoknak, s a tanulók alkotásait rögtön ki is állítják.

A diákok egyéb programmal, például saját jeleneteikkel is készülnek erre az alkalomra. A Barcsay Nap befejezéseként egy jeles szentendrei képző- vagy iparművész kiállításának megnyitójára is sor kerül az iskola galériájában.

Idén Smetana Ágnes Ferenczy Noémi-díjas üvegművész alkotásaiból rendeztek szemet gyönyörködtető tárlatot, amelyet Bodonyi Emőke művészettörténész értő szavai nyitottak meg.

A művésznő, aki nem kis szerénységgel és öniróniával önmagát női üvegszabónak aposztrofálja, túlzás nélkül állítható, napjaink egyik legjelentősebb magyar iparművésze. A szecesszió forma- és színvilágát tükröző, hutában, irizáló technikával készült üvegtárgyai a teremtett világ szépségét hirdetik. Kecses formájú, pasztell színű, növényekkel díszített vázái, figurái – régebbi és napjainkban készült alkotásai kerültek most kiállításra a Barcsay Iskola Galériában, február első hétvégéjéig.

Nehéz pár szóval leírni a kiállított tárgyakat – egyszerűségük, finomságuk, formagazdagságuk talán a leginkább jellemző vonásuk. Smetana Ágnes a körülöttünk lévő, teremtett világ szépségeit jeleníti meg áttetsző tárgyain. Motívumainak egyedüli forrása a természet maga, a Bükkös-patak melletti növényzet, erdő és mező virágai. Alkotásai – némi képzavarral – üvegkölteményeknek is nevezhetők. Bár Smetana Ágnes így fogalmazta meg ars poétikáját: „Nem tudom, fontos-e az, amit csinálok. Ha pék lennék, kenyeret sütnék. Üveges vagyok, teszem a dolgom, örömmel végzem a munkám. Máshoz nemigen értek. Talán csak egy felhőépítő kisiparos vagyok.”

A galéria falain a bárdudvarnoki Nemzetközi Üveg Alkotótelep fotói mutatják a tárgyak születési helyét, azt az alkotóműhelyt, ahol a művésznő húsz éve dolgozik.

Rappai Zsuzsa