Magyar-történelem szakos tanárként állt a Bükkös-patakot takarító civil kezdeményezés élére. Miért?

Amikor kisgyermekes anyaként a világ legszebb helyére, a Bükkös partra költöztem, azt láttam, hogy az emberek odahordják a szemetüket, a zöld hulladékot a környékről és messzebbről is, és a rongálások is gyakoriak voltak. Rendeztett, tiszta környezetben szerettem volna élni, ez elég volt motivációnak.

Tavaly október végén tartották a legutóbbi közösségi pataktakarítást a Bükkösnél. De mikor volt az első?

Huszonöt éve volt az első pataktakarítás. Kis közösséggel kezdtük, tíz-tizenkét fővel. Plakátokkal hívogattam az embereket, akkor még sehol nem volt a mai internetes-digitális kommunikáció. A Szalamandra Egyesület segített nekünk. A szemétmentesítés mellett zajló faültetési akcióinknak köszönhetően – amit az önkormányzat támogatott minden alkalommal – az évek alatt száz-százötven fával gazdagodott a Bükkös part.  Aztán megalakítottuk az idén húszéves Bükkös Partiak Baráti Köre Egyesületet, és az évek során már ötven, majd nyolcvan körül volt az egyes alkalmakon a segítők száma. Az iskolák tudatos bevonásával pedig a száz-százötven főt is elérte az önkéntesek száma. Ebben biztos szerepe volt annak is, hogy kísérőrendezvényeket kezdtünk szervezni. Például rajzversenyt Deli Gabi tanárnővel, de volt lovasbemutató is Kelemen Zsolt és Stefanek János vezetésével, a szponzorainknak köszönhetően pedig egy kis vendéglátást is tudtunk biztosítani az önkénteseknek. Aztán 2018/19 táján volt egy kis csend, de az elmúlt években megint egyre aktívabbak vagyunk.

Mekkora szakaszt tesznek rendbe egy akció során?

Most csak a piactól vagy a Dumtsa hídtól takarítottunk Izbégig, de régen a Bükkös-patak Duna torkolattól végig az izbégi iskolánál lévő Pilis utcai parkig, ahol a rendezvényeket is tartottuk.

Sok a tennivaló?

Éppen tavaly meséltem a segítő móriczos és rákóczis diákoknak, akik hitetlenkedve hallgatták, hogy kezdetben hat konténert is csurig raktunk szeméttel. Ez ma már szerencsére nincs így, köszönhetően az egyre környezettudatosabb viselkedésnek, és az egyre hatékonyabb szentendrei zöldhulladék-gazdálkodásnak. El sem hitték a tizenöt-tizennyolc évesek, hogy itt régen mennyi szemét volt. Igaz, szemétgyűjtők sem voltak, amiket aztán már képviselőként helyeztettem ki. A graffitik viszont megszaporodtak, úgyhogy volt mit pucolni. És ott van a játszótér karbantartása is, amit még 2003-ban Miakich Gábor polgármestersége alatt hoztunk létre négy erdélyi fafaragó játékainak telepítésével, aztán civil összefogásban, adakozásból körbekerítettük a területet a ma is álló kerítéssel. Ezt is lefestettük a diákokkal.

Annak idején a konténereket is a civilek „dobták össze”?

Nem, azokat mindig is a Városi Szolgáltató, illetve az önkormányzat biztosította. Az önkormányzatra mindig számíthattunk pártállástól függetlenül, és most is számíthatunk. Fülöp Zsolt polgármester úr egyébként már az indulásakor támogatta a kezdeményezésünket, de Dietz Ferenc polgármester úr is mindig aktívan támogatta a közösségi munkát, és 2004 után megtörtént a fa-játszótér EU-konform felújítása, azóta folyamatos a játékok javítása, bővítése.

Huszonöt év alatt nem fáradt bele?

Még 2001-ben – jól emlékszem, mert éppen kismama voltam a harmadik gyermekemmel – a férjem ágált, hogy biztosan ezt kell-e nekünk csinálni, de én erre valahogy mindig is tudtam energiát szánni. A szervezés, a közösségi lét gyerekkorom óta lételemem. Igaz, szült konfliktusokat is a Bükkös part rendezése, de sosem voltam egyedül. Másfelől nem is gondoltam soha, hogy valami nagy dolgot csinálnék, pedig az lehetett – főleg kezdetben –, mert annak idején még Budapestről is megkerestek, hogyan szervezem a közösségi szemétszedést. Sok mindent köszönhetek is a pataktakarításoknak, például azt, hogy képviselő lettem. Wachsler Tamás figyelt fel az alulról jövő kezdeményezésem sikerére, és felkért képviselőjelöltnek. A polgárok szavazata arról árulkodott akkor és most is, hogy van létjogosultsága az ilyen közösségi zöld kezdeményezéseknek.