Advent a várakozás és a fény időszaka, mely elképzelhetetlen a koszorú nélkül. Még szebb az ünnep, ha a családi asztalon, olyan koszorún gyújthatjuk meg a gyertyákat, melyet mi magunk készítettünk, együtt a gyerekeinkkel. A Nagycsaládosok Szentendrei Egyesülete idén november 24-én szombaton délelőttre szervezte az adventi koszorú készítését, melyre nem csak a tagokat, hanem az érdeklődő családokat is sok szeretettel látják, csakúgy mint az eddigi programjainkon is, így például novemberben a tökfaragáson is.
Boróka te drága
Az adventi koszorú készítésre mindig viszünk magunkkal, ahogyan a többi család is pár hozzávalót. Akad, aki hatalmas fenyőágakkal érkezik, vagy tuját, borostyánt vagy más örökzöldet hoz magával, és van, aki apróbb terményeket, esetleg fűszereket hoz, például fahéjat, csillagánizst, fenyőtobozt, vagy színes bogyókat, például galagonyát, csipkebogyót, és madárberkenyét. Ha minden család hoz valami apróságot, akkor valóban gazdag készletből lehet válogatni, és mindenki megtalálja a saját elképzeléséhez leginkább illő dekorációt. Idén mi a boróka mellett tettük le a voksunk, hiszen ezüstösen zöld ágai jól kiemelik a többi fenyő zöldjét, hamvasan kék apró bogyói pedig mosolygósan ülnek a szár közelébe extra díszként szolgálva.
A gyertyák rögzítése a legnehezebb
Szeretem készíteni a koszorút a gyerekeimmel, és mindig is együtt alkottuk az asztalra való díszt. Öröm ránézni, és öröm meggyújtani a közösen megálmodott és megvalósított koszorún a gyertyákat. A gyerekek szokták kiválasztani, hogy mivel vonjuk be a koszorút, és milyen legyen a színvilág. Volt év, amikor a piros, vagy a bordó, és volt, amikor az arany uralkodott. Idén a lila vagy a rózsaszín árnyalatok voltak a legkedveltebbek, így a dekorációt is ehhez igazítottuk. A legnehezebb mindig a gyertyák biztonságos rögzítése a koszorún, hiszen fontos, hogy a nyílt lánggal ne okozzunk tüzet. Ezért a gyerekeknek hamar megtaníthatjuk, akár advent kapcsán is, hogy a gyertyákat soha nem szabad felügyelet nélkül magára hagyni, illetve, hogy tűz esetén azonnal és haladéktalanul el kell hagyni a helyszínt.
Több mint koszorú
Ezeken a családi alkalmakon, amikor a nagycsaládosokkal együtt alkotunk, szinte megáll az idő. Emlékszem, novemberben, amikor tököt faragtunk, például úgy siklott el az a három óra, mintha csak egyet pislogtunk volna. A foglalkozás végén pedig három kis tököt is megfaragtunk a gyerekekkel. Ilyenkor végre nem kell sietni, és kapkodni, belefeledkezhetünk az alkotás folyamatába. Ami pedig bónusz, hogy nem csak koszorút készíthetünk, hanem akár ajtódíszt, kopogtatót, vagy karácsonyi egyéb függő díszeket is, hiszen csak rajtunk áll, mennyire merülünk el a munkában, és adjuk át magunkat a gyerekeinkkel együtt a közös karácsonyra, adventre hangolódásban való együttlétnek.
A fény ünnepe
Miközben a koszorúról írom ezt a cikket kíváncsi voltam, honnan ered ez a szép szokás, így ezt most megosztom az olvasókkal. Amióta világ a világ az emberek mindig is ünnepelték a fény diadalát a sötétség felett. December 22-én a téli napforduló alkalmával hatalmas ünnepségeket rendeztek, melynek egyik elengedhetetlen „kelléke” volt a fűzfavesszőből font koszorú, melyen gyertyákat helyeztek el. A kör, mint alak, a folytonosság, az örökkévalóság jelképe, melyen a zöld a termékenységet, a piros szín pedig az életet jelentette. Az ősi pogány szokást 1838-ban Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész újra gondolta, és egy gyermekotthonban egy hatalmas csillárt készített egy szekér kerekéből, melyen a napokat szimbolizálva minden nap meggyújtottak egy gyertyát. Később a szokást megtartva, ám leegyszerűsítve a 24 gyertya helyett ma már csak négy áll a koszorún, egy-egy a négy vasárnapra. Manapság három lila és egy rózsaszín gyertyát rakunk a koszorúra, a lila a bűnbánatot, a rózsaszín pedig a bűnbocsánatot jelképezi.
Áldott karácsonyt kíván az NSZE (Nagycsaládosok Szentendrei Egyesülete) minden kedves Olvasónak!
Schütz Gabriella
