Boban Marković kedvence – A Corner szerb étterem 

Jelenlegi formájában 2000. május elsején nyitotta meg kapuit a Duna-parti Corner szerb étterem. Azóta tradicionális fogásaival és jellegzetes piros kockás abroszaival a város részévé vált. Az épület története az 1800-as évekre nyúlik vissza, amikor Kikötő Kávéház és Étterem néven futott, majd a Zöldfa nevet viselte. Margaritovits Milenkó – aki egyben a Szerb Nemzetiségi Önkormányzat elnöke – mesélt nekünk a Lázár cár téri étterem történetéről. 

– Albert Flóri bácsi iránti tiszteletből kapta az étterem a Corner nevet. Idén június elsején ünnepeltük fennállásunk 25. évfordulóját. Szerb hagyományokat követve, tradicionális magyar és tradicionális szerb éteket kínálunk. A régi szentendrei hagyományok megőrzésére törekszünk, mindent úgy tálalunk, ahogy régen is kínálták. Nem akarunk újragondolt ételeket, a régieket akarjuk megtartani. Számunkra fontos, hogy az életünkben és az ételekben is megtartsuk a hagyományokat. Igaz, nem tudunk mindenkinek a szája íze szerint főzni, de megpróbálunk mindent maximálisan teljesíteni – mondta lapunknak Margaritovits Milenkó. 

A beszélgetéshez egy meglepetés sztárvendég is csatlakozott: Boban Marković, aki fellépett Szentendrén az idei szerb búcsún, s aki anélkül soha nem fúj bele a trombitájába, hogy ne egyen kedvenc fogásaiból a szerb étteremben. 

– Milenkóval huszonöt éve vagyunk barátok, azóta járok ebbe az étterembe, ami számomra már olyan, mintha hazajönnék. A kedvenc ételem itt a frissen főzött halászlé, vegyesen szeretem, harcsával és ponttyal. A másik étel, amit nagyon szeretek, az a marhapörkölt. Nagyon jó szakácsok vannak, jó itt lenni és jó itt enni! – mondta a Boban Markovic. 

 Fotó: Gergály Judith 

Igazi horvát életérzés – A Dalmát Szamár

A hely, ami a szentendreieknek csak A Szamár, családias, zömében visszajáró helyi vendégkörrel, korábban az ikonikus Dalmát kávézó volt. A dalmát gyökerek pedig adottak, hiszen a szentendrei őslakos dalmátok a Szamárhegyen éltek. A jelenlegi egyik tulajdonos, Pivarcsek-Karsa Dorottya lapunknak elmondta, hogy 2015-ben került kialakításra a bisztró, és az első pillanattól fontos volt, hogy az étlapon szerepeljenek nemzetiségi ételek. A nagy kedvenc a dalmát burger és a csevapcsicsás tortilla: csevaphús, ajvár, lilahagyma összecsavarva, ami egy nagyon jó kis frissítő, könnyű étel. És van az étlapon dalmát halleves, vagy éppen sültpaprika krémleves fetakockákkal. 

– Ősztől új fejezet kezdődik nálunk: a megszokott szamárhangulat mellé egy igazi balkáni szív is csatlakozik a csapathoz, amivel lehetőségünk nyílik arra, hogy még autentikusabb irányt képviseljünk a dalmát és mediterrán konyha világában. A jelenlegi étlapot szezonális dalmát alapanyagokkal szeretnénk kiegészíteni. Terveink között szerepel a gazdag olívaolaj és olajbogyó használata, a tengerparti és hegyvidéki ízeket idéző dalmát prosciutto és sajtok beemelése, valamint olyan különlegességek, mint a fűszeres, krumplival készült polipos saláta. A húsok és a tenger gyümölcsei mellett a zöldségekre is nagyobb hangsúlyt fektetünk: szeretnénk közelebb hozni a vendégekhez a régió egyik legjellemzőbb köretzöldségét, a mángoldot. Az autentikus fogások mellé természetesen a hozzájuk illő borokat is kínálni fogjuk – árulta el a tulajdonos. 

Az étlapot folyamatosan alakítják a vendégek visszajelzései alapján, hiszen leginkább a helyi vendégkörre építenek, legyen szó egy kávéról, egy limonádéról vagy egy családi vacsoráról, mindenkit ugyanazzal a figyelemmel és szeretettel várnak. 

– A felszolgálás nálunk kötetlenebb: barátságos, mosolygós és közvetlen. Mivel kevés asztalunk van, a kollégáknak gyakran jut idejük arra is, hogy pár percre lelassuljanak, és valóban beszélgessenek a vendégekkel – tette hozzá Pivarcsek Dorottya. 

Fotó: Dalmát Szamár

1961 óta a Duna-parton – A Görögkancsó

A Görögkancsó étterem Szentendre egyik legrégebbi utcájában, a Fő térről a Duna-korzóra vezető Görög utca alján helyezkedik el. Az utca – és a róla elnevezett étterem is – a XVII. század végén a török hódítás elől Szentendrére települt görögről kapta. Az étterem 1961-ben nyílt meg, amikor a város erőteljesen fordult az idegenforgalom és a vendéglátás fejlesztése felé. Ekkor kérték fel Szánthó Imre (1925-1998) szentendrei festőművészt, hogy készítse el a cégtáblát és a belső dekorációt. A belső terében ma is látható a Szentendre látképét ábrázoló freskó. 

– Jó helyen vagyunk itt, de azért nagyon sokat kell azon dolgoznunk, hogy a vendégek visszatérjenek hozzánk – mondta lapunknak Szalai Péter, aki huszonkét éve tulajdonosa az étteremnek. – Először tradicionális magyar étterem volt, aztán a görög hagyományokból adódott, hogy görög és mediterrán konyhánk lett. Nagy étel „klasszikusok” vannak nálunk: gyrosz tál, mousaka, souvlaki, padlizsánkrém. Sokszor frissítünk az étlapon, próbálunk mindig újdonságokat hozni. A görög konyhában nincsenek nagy titkok. Amire nagyon kell figyelni, az az alapanyagok minősége. Kifejezetten görög nagykerből vásároljuk az érett görög olajbogyót, a görög fetasajtot, a zsíros, sűrű joghurtot. 

Huszonkét évvel ezelőtt sikerült megvennünk ezt a kis boltot, és azóta a szívünk csücske, sokat dolgozunk rajta. Egyfolytában igyekszünk megújulni. Például nálunk volt először terasz, ami fából készült. Már sok helyen van, de azt mi kezdtük el csinálni. Abból, hogy mi tradicionális és nagyon régi patinás étterem vagyunk, abból nehéz hazavinni kenyeret. Tehát ez a feladatunk, hogy egyfolytában változzunk és igyekezzünk. Egész évben nyitva vagyunk, csak karácsonykor zárunk be egyetlen egy napra.

Hozzájuk tartozik a közkedvelt és koncerteknek is otthont adó Riverside napozó és kikötő, ami ingyenesen látogatható. Emellett van egy új szolgáltatásuk: vízitaxik hozzák ki a turistákat a budapesti szállodahajókról. 

Fotó: Isza Ferenc 

Több, mint egy kávézó – Az Adria

Egy csendes sziget a Bükkös-patak partján az Adria Cafe. Hangulatos kerthelyiséggel, balkáni ételekkel, kávé és teakülönlegességekkel méltán a szentendreiek egyik kedvelt helye. Tulajdonosa, Schinkovits Balázs véletlenül csöppent a vendéglátásba. Számos helyen szerezett tapasztalatot a különböző szentendrei éttermekben, majd tizennyolc évvel ezelőtt betársult az Adriába. 

– Kezdetben sokkal kisebb volt a hely, körülbelül hat asztallal működött – kezdett mesélni a hely múltjáról. – Aranyos volt, de sokat kellett vele dolgozni. 2016-ban adódott a bővítési lehetőség, ami nagyon sokat dobott a forgalmunkon, az ismertségünkön, egy új időszámítás kezdődött. De az igazi, ugrásszerű változás a covid miatti lezárások után kezdődött. Vagy azért, mert valamit már jól csináltunk, vagy azért, mert az embereknek átalakultak a szokásai, talán mindkettő. Arra törekszem, hogy egy barátságos, családi hangulatú hely maradjon. Amikor bejön egy idegen, vagy egy külföldi, azt látja, hogy mindenki mindenkinek köszön, és mindegy, hogy egy sztárügyvéd vagy egy melós, aki bejött a kávéjára, az a lényeg, hogy szívesen üljenek itt. Van olyan törzsvendégünk, aki minden nap elfogyasztja ugyanazt a sört meg a kávét, ha itt vagyok, beszélgetünk, aztán megy tovább. Tehát ez nemcsak egy hely, ahol fogyasztunk, hanem olyan hely, ahol az ember helyi közösségben érzi magát – mondta az üzletvezető. 

Hétvégén olyan sokan vannak, hogy már helyet kell foglalni. Schinkovits Balázs elárulta, hogy egyeztet az önkormányzattal egy esetleges bővítésről, bár három-négy asztalnál többet nem szeretne, mert ha túl nagy lenne a hely, akkor elveszítené azt a hangulatát, ami az Adriává teszi. 

Fotó: Isza Ferenc

Összeállította: Gergály Judith