A Barcsay Jenő Általános Iskola számítástechnika termei előtt vártam rá. A hosszú folyosón alig lehetett a mozgó és zajongó gyerekek között észrevenni a kicsi, karcsú, mosolyogva közeledő tanárnőt.
Mikor és hogyan kezdted a pályádat itt, Szentendrén?
– Pest megyei vagyok, a szüleim is pedagógusok voltak, csak éppen a Duna túlsó oldalán. 1985-ben végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika–fizika–számítástechnika szakán, és még ebben az évben tanítani kezdtem a Móricz Zsigmond Gimnázium új iskolaépületében, ahol számítógépes ismereteket is oktattam. Két év múlva már szükségessé vált szaktantermeket felszerelni, és – férjemmel közösen – tankönyveket is írtunk a színvonalas képzés biztosítására. A gimnázium arculatának kialakításában lelkesen vettem részt, máig örömmel látom, hogy változatlanul fontos szerepet kapnak ott a matematika és a reál tantárgyak.
A középiskola után az általános iskola következett…
– Pályakezdésem óta nagy gondot fordítok arra, hogy tanítványaimat az egyéni fejlődési lehetőségeikből kiindulva, differenciált feladatokkal oktassam, így az általános iskola nagyszerű terepet nyújt a korai fejlesztésre. Ez a közel húsz év, ami a váltás óta eltelt, engem igazolt. A 3–8. évfolyamokon évente háromszáz-hatszáz diákot tanítok heti egy órában informatikára. A folyamat az alsósoknál a kis kéz kattintásra tanításával kezdődik, és a nagyok programozási, robotikai versenyfelkészítéséig terjed. A tanítványaimból kialakult egy „műhely”, ahová azok tartoznak, akik szüleikkel együtt vállalják az általam kidolgozott személyiség- és képességfejlesztő programban való részvételt. A saját fiaimon próbáltam ki a rendszert – egyikük informatikus, a másik elméleti matematikus lett –, és úgy látom, sokoldalú fejlődést tesz lehetővé. Feladatlevelekkel, önálló értékelésre szoktatással, közösen szerkesztett táblázatokkal és rendszeresen nyilvánosságra hozott eredményekkel dolgozunk. Fontos része a folyamatnak a versenyekre való felkészülés és az éles helyzetekben való helytállás. A már gimnáziumokban tanuló egykori „műhelyeseket” is ösztönzöm a folytatásra az AlgoPro keretében, és igyekszem mentális kapaszkodót nyújtani a sikerek és kudarcok feldolgozásához. Sokan később is visszajárnak tanácsért, segítségért vagy egyszerűen megerősítésért. Úgy gondolom, hogy a tanárok tevékenységirányító munkája az egyik legfontosabb tényező a mai oktatásban.
„Tanárként és két fiúgyermek édesanyjaként is… azt tapasztaltam, hogy a problémamegoldás, a nyelvművelés, a zene és a sport azok a területek, melyek a legnagyobb hatékonysággal járulnak hozzá a képesség- és a személyiségfejlődéshez. Ezek a területek egymás hatását támogatják, erősítik. Minden szülőt biztatok arra, kisgyermek kortól ösztönözze gyermekét ezek művelésére ügyes időbeosztással, körültekintéssel, következetességgel.” Herczeg Katalin
A pedagógusi munka egyik mutatója a versenyeken elért eredmény. Az elmúlt években számos kimagasló sikert értek el a tanítványaid. Mitől ilyen eredményesek?
– Meggyőződésem, hogy a matematika és a programozás a belső mentális és emocionális fejlődés két kiemelten hatékony területe. Fokozatosan kell fejleszteni az önállóságot, a kitartást, a kudarctűrést és a megküzdési képességet. Talán ezek ma nem hangzanak népszerűen, de ezek jelentik a közös munkánk alapját. Erre épül az önértékelés, a saját fejlődéshez való viszonyítás, a másik munkájának megbecsülése és a rugalmasság, vagyis mások gondolatainak elfogadása. Ebben a folyamatban a versenyeztetés csak egy eszköz. Valóban sok szép eredményt értek el a tanítványaim. Az ELTE Informatikai Karának oktatóival és hallgatóival együtt sikeresen újítottuk meg az Országos Grafikus Programozási Versenyt. Tavaly a „műhely” tanulói képviselték Magyarországot a horvát LOGO Olimpián, ahonnan ezüst- és bronzérmekkel tértek haza. Az idén huszonegy tanítványom jutott be az ELTE Informatikai Karán megrendezett országos döntőbe. Két korcsoportban a Barcsay Iskola diákjai szerezték meg az első helyet, további hat tanuló pedig a kiemelten díjazottak közé került.
A városi pedagógusnapi ünnepségen a nyugdíjba vonulók között szerepeltél. Hogyan tovább?
– Szeretném folytatni a tanítást, működtetni és folyamatosan aktualizálni mindazt, amit az évek során kialakítottam. Úgy érzem, a világunk ma sokkal komplexebb, mint negyvenkét éve, amikor pályakezdő voltam. Az ebben való eligazodáshoz diáknak, szülőnek és tanárnak egyaránt tudatosabb és elkötelezettebb hozzáállásra van szüksége. Jó erőben és lendületben érzem magam. Az Árpád hídig kerékpárral járok, közben pedig már a harmadik unokám születését várom. Nagyon sok mindent szeretnék még kipróbálni, és amit eddig is tettem, egy kicsit többet gitározni és fényképezni.
eszer
