Vincze László izbégi otthonába lépve azonnal látszik, hogy műkedvelő, már a kertben felállított szoborgyűjteménye is ámulatba ejtő. Azt mondja, körülbelül tíz éve kezdődött a szobrok iránti rajongása, de a művészet szeretete az egész életét és munkásságát végig kísérte.
Vincze László papírmérnök és közgazdász, negyven éve kezdte el a tanult szakmájának ősi mesterségét űzni Szentendrén és szülőfalujában Fedémesen.
– A ’80-as években kezdődtek az első megrendeléseim, kétforintosokkal telefonáltam, felhívtam sokféle intézményt, és volt, ami bejött, például a Széchenyi Könyvtár restaurátorai, az Országgyűlés Hivatala rendelt tőlem különböző okmányokat, aztán később a művészi vonal is beindult, őrájuk is apelláltam, hogy érdekelni fogja őket, akárcsak a galériákat és nyomdákat. Amíg kevés megbízás volt, különböző fizikai munkákat vállaltam, hogy meg tudjunk élni. Közben családot alapítottam, három fiunk született. A két idősebb itt dolgozik, velem. A legnagyobb is diplomás fiú, a középső pedig érettségi után könyvkötőnek tanult a Széchenyi Könyvtárban – mondja Vincze László.
Szülőfalujában, Fedémesen zajlik a papírmerítés alaptevékenysége, a szentendrei központ pedig a megrendelések, vásárlások, termékbemutatók, valamint a könyvkötészet és kortárs kiállítások helyszíne.
A Budai Várból indult el a művészetpártoló tevékenysége. A Szent Mihály kápolnában berendezett egy látványműhelyt, ahol képzőművészeti kiállításokat, kulturális rendezvényeket is tartott: kortárs költőknek, íróknak vagy előadóművészeknek adott lehetőséget a megjelenésre.
A szentendrei kiállítások a Szamárhegyen kezdődtek az Angyal utcában, majd onnan költöztek át izbégi otthonukba, ahol jelenleg Keresztes Dóra alkotásait csodálhatjuk meg.
– Nagyjából két-három havonta rendezünk új kiállítást. Itt annyival szűkítettem a történetet, hogy a merített papír legyen az elsődleges, tehát lehet bármilyen jelentős, nagynevű művész, kizárólag merített papíron megjeleníthető alkotást teszünk ki. Lehet sokszorosított grafika, egyedi rajz, azon belül akvarell, szénrajz, vagy tusrajz. A sokszorosított grafika lehet rézkarc, litográfia, vagy újabban, amiben úttörő szerepünk volt, a tintasugaras print nyomatok. Ennek is van egy olyan követelménye, hogy időálló legyen.
Nehéz lenne felsorolni, olyan sok művésznek volt már nálunk kiállítása: Aknay János, ef Zámbó István, felugossy Laca, Wahorn András, Jávor Piroska, régebben Jankovics Marcell, Makovecz Imre, Orosz István, akinek a felesége, Keresztes Dóra művei vannak jelenleg a falon – mutatja Vincze László.
A kiállításmegnyitókon pedig olyan közéleti személyiségek is megfordultak, mint Rockenbauer Zoltán, volt kultuszminiszter, Szurcsik József, a Képzőművészeti Egyetem dékánhelyettese, Fábry Sándor, Gyurkovics Tibor és Kányádi Sándor, aki haláláig az egyik legjobb barátja volt Vincze Lászlónak. Sokszor előfordult, hogy olyan sokan jöttek el egy-egy megnyitóra, hogy az udvaron is alig fértek el.
– Amire büszke vagyok, és talán a szakmám csúcsa, a Vizsolyi Bibliának a fakszimile kiadása. Húsz példány készült eddig. Az is saját papíron az itteni technikával nyomtatva, és Kristóf fiam könyvkötészeti munkájával befejezve – teszi hozzá.
Mindemellett kiállításokat szervez a Szentendrei Egészségügyi Intézet falain belül is, az első emelet folyosóin. – Esténként, amikor befejeződik a műszak, akkor jönnek a megnyitóra főleg az ott dolgozók és a vendégek. Tulajdonképpen a kultúrát oda is sikerült így bevinni – állítja. Az ember azt hinné, hogy László számára ez egy misszió. Ő úgy fogalmaz: édes teher.
Nagy megtiszteltetés számára, hogy mindkét településen: Fedémesen és Szentendrén is díszpolgári címet kapott.
A címlapképen Vincze Máté szerepel.
Szöveg: Gergály Judith
Fotók: Isza Ferenc
