Vízkészletünk
Globálisan egyre több területen alakul ki vízszűkösség. Hazánkban ugyan van víz, de elgondolkodtató, hogy folyóvizeink 95%- a nem nálunk ered, így alvízi országként ki vagyunk szolgáltatva a hozzánk képest felvízi országoknak. Hogy ez jelent-e valamilyen veszélyt ránk nézve? Gondoljunk csak a Sajó elszennyezésére a közelmúltban! Ebből a szempontból Magyarország a világ legveszélyeztetettebb országai közé tartozik, és az éghajlatváltozással járó hosszú aszályos időszakok, valamint a csökkenő csapadékmennyiség is folyamatosan rontja a helyzetünket. Érdemes hát jobban megbecsülni azt, amit eddig természetesnek vettünk.
Vezetékes ivóvíz
Szabványosított víz, amely emberi fogyasztásra alkalmas. Egy fő napi vízfelhasználása átlagosan 130 liter, ennek majdnem a felét tisztálkodásra, harmadát WC öblítésre használjuk. Nyári időszakban a kerttel rendelkezők vízfogyasztása a locsolás miatt megnövekszik, ez akár a 60%-ot is eléri. A WC ivóvízzel való öblítése egy fejlődő országbeli számára elképesztő és értelmetlen luxusnak tűnhet, és valójában az is. Ugyanígy kertjeink locsolása, hiszen bár a növényeknek nyilvánvalóan szükségük van a vízre, de a tisztított, kemény csapvíznél sokkal jobban szeretik a lágyvizet (pl. az esővizet), és ez ugyanúgy elmondható a szobanövényeinkről is. Ha már a kertünknél tartunk: ki mondta, hogy a kétcentisre nyírt pázsit kötelező, ha egyszer vannak vízháztartás szempontjából sokkal kedvezőbb megoldások is, mint például a mulcsolás vagy éppen egy erdőkert? A vizes toalett (WC) száraz toalettel is kiváltható, amelyhez nemhogy ivóvíz, semmilyen víz nem szükségeltetik. Ne arra a bizonyos hátsókerti megoldásra gondoljuk – bár egy vízhiányos időszak kínos esetére az sem hátrány, ha van – hanem egy, a házban elhelyezhető alomszékre, amely a komposztálás elvén működik. Nem koszos, nem szagos, nem kell tőle félni! A tisztálkodásra elfogyasztott vízmennyiség is könnyen csökkenthető, sőt, ha csapjainkat víztakarékos perlátorral szereljük fel – amely szerkezet a vizet levegővel keverve mérsékli a vízátfolyást – akár 80%-ot is megtakaríthatunk.
Kútvíz
A kútvíz háztartási használatára egészen közeli példát mutatnak a szigeti települések. Egy bő féléves vízvezeték-mentes horányi „életvitelszerű tartózkodás” alkalmával gyorsan elkülönülhet a fejünkben az ivóvíz, amelyet fogyasztásra, és a kútvíz (ez esetben a csapvíz), amelyet mosásra, tisztálkodásra, tisztításra, öblítésre, locsolásra használunk. Ha ez városunkban minden háztartásban így elkülönülne, a hegyen a legforróbb napokon sem lenne vízhiány. Ideális esetben. De amíg a Duna-közeli területeken 5-10 méter mélyről már vételezhető a talajból a víz, addig a magasabban fekvő városrészekben ez már korántsem ilyen egyszerű. Fontos viszont tudni, hogy a felszín alatti „közös” vízkészleteinkből használunk ilyenkor. A túlzott és pazarló vízkivétel talajvízcsökkenést eredményezhet. A kutak, vagyis a vízkivételi pontok és rendszerek átláthatósága azért fontos, hogy a vízgazdálkodás hosszútávon tervezhető legyen.
Esővíz
Az esővíz megtartása egész más felkészültséget igényel a klímaváltozás időszakában, mint akár 20 évvel ezelőtt. Manapság a hosszú aszályos időszakokat hirtelen érkező, nagy mennyiségű csapadékot hozó esőzések követik. Míg korábban, az egyenletesebben eloszló csapadékmennyiségre elegendő volt egy kisebb esővizes edény, ma az egyszerre lezúduló vízmennyiséget jóval nagyobb kapacitású esővíztárolóval lehet csak felfogni, ez pedig lényegesen nagyobb beruházást jelent. Támogatásként néhány budapesti kerületben már működik – a szentendrei komposztálási programhoz hasonló – esővízgyűjtő-program, ezzel ösztönözve a lakosságot az esővíz helyben tartására és hasznosítására.
Szennyvíz
A szennyvíz is egyfajta hulladék, amelyet eldobunk – vagyis leeresztjük a csatornába – ahelyett, hogy elgondolkodnánk a helyben való hasznosításon. Hazánkban a szennyvíz összegyűjtése a „mindent a csatornába” elven működik, holott – hasonlóan a szelektív hulladék gyűjtéséhez és feldolgozásához – szennyvíz és szennyvíz között is van különbség kezelési igényben, illetve a hasznosíthatóság területén is. A víztakarékosság elve azon alapszik, hogy a háztartásba belépő vizet minél többször használjuk fel. Hogy mire használható a háztartásban elszennyezett víz? Ez nagymértékben attól függ, hogy mivel szennyezzük. Az úgynevezett feketevíz (a wc-ből származó szennyvíz) kórokozókkal és zsiradékkal szennyezett, ennek tisztításához ipari körülményekre van szükség, viszont emberi trágyáról lévén szó, megfelelő eljárással komposztálva hatalmas értéket jelenthetne a mezőgazdaság számára. A szürkevíz – mindaz a szennyvíz, amely nem tartalmaz emberi ürüléket – a háztartásban felhasznált vizeink körülbelül felét teszi ki. A mosdás, mosás, mosogatás, takarítás során keletkező hulladékvíz helyben való újrahasznosítására többféle módszer létezik a házilagostól a korszerű műszaki megoldásokig. Újépítésű házaknál megvalósítható a szürkevíz és a feketevíz elválasztott rendszerben történő megoldása, a szürkevíz tisztítása és tárolása, ugyanakkor a meglévő rendszereinkkel ez már kevésbé kézenfekvő. Amennyiben nem tervezünk komolyabb beruházást, választhatjuk a faék egyszerűségű megoldást: gyűjtsük a szürkevizet lavórba, vödörbe. Amennyiben biológiailag lebomló tisztítószereket használunk, akár a kertet is locsolhatjuk az így felfogott vízzel.
Egy szó, mint száz, a háztartási vizeinkre ugyanúgy igaz a körforgásos hulladékgazdálkodás 3R (reduce, reuse, recycle) elve: csökkentsd! használd újra! hasznosítsd újra! Ez közös érdek, közösségünk érdeke is!
-lzs-
Címlapfotó: Raphael Wild/unsplash.com
A cikk megjelent a Szentendre és Vidéke 2022. augusztus 3-i lapszámában.
