Az engedélyeztetési eljárások befejeztével tavaly ősszel adták át a régészeknek a területet, hogy a beruházás előtti, jogszabályilag előírt, kötelező feltárási feladatokat elvégezhessék. A munka október közepe és február eleje között folyt. Az eső és hó ellen a területre telepített sátrak, a hideg ellen pedig hőlégbefúvók biztosították a kedvezőbb feltételeket, de így is embert próbáló feladat volt ilyen körülmények között aprólékos munkát végezni, ami csak a decemberi ünnepi időszakban állt meg rövid ideig, az FMC régészei, a bontómunkások és a Közösségi Régészeti Egyesület önkéntesei folyamatosan dolgoztak a területen.
Nem várt eredmények Már a 2023 késő tavaszán végzett próbaásatás során előkerült hat temetkezésből sejteni lehetett, hogy a várakozásokkal ellentétben nem a közelből ismert római kori temető újabb részét találták meg, hanem feltehetően a környéken, letelepült életmódot folytató, eredetileg az eurázsiai sztyeppe területéről érkező népvándorlás kori nép, az avarok temetkezési helyére bukkantak. Az elhunytak mellett talált leletanyagok arra utaltak, hogy a temetkezési hely a VII. század közepétől egészen a VIII. század eleje között lehetett használatban.

Februárra valamivel több, mint háromszáz régészeti korú objektumot tártak fel és dokumentáltak. A lelőhelyen, a sírhelyeken túl őskori, kora bronzkori megtelepedésre utaló telepobjektumok is előkerültek, a Kr. e. III. évezred időszakából, és ezekből nagy mennyiségű kerámiaanyag látott napvilágot.

A legtöbb objektum azonban ennél jóval fiatalabb, az avar korra keltezhető. Szentendre térségében eddig csak szórványosan ismertek avar kori megtelepedésre utaló nyomokat, ezért egyelőre bizonytalan a most megismert temetőt településekhez
kötni. A közeli Budakalászon található, több mint ezerhatszáz síros avar kori temető szerkezetileg és leletanyag
szempontjából is több hasonlóságot mutat a szentendrei lelőhellyel. Korabeli sírrablók A feltárt temető egyik érdekessége, hogy a sírok nagy részét megbolygatták vagy teljesen kirabolták. A sírrablók nemre és korra való tekintet nélkül fosztogattak, elsődleges céljuk az elhunytak mellé helyezett használati eszközök, viseleti elemek és ékszerek megkaparintása volt. A rablások jellemzően a nagyobb sírhelyeket érintették, amelyekbe kivétel nélkül az összes előkerült lovas sír is beletartozott. Korabeli szokás szerint az avar kori társadalomban a magasabb rangú személyeket lovukkal együtt helyezték végső nyugalomra. Az előkerült lovas sírok egységes képet mutattak. A harcost fejjel nyugat, míg lovát minden esetben vele ellentétes tájolással,
fejjel kelet felé fektették a sírba. Érdekesség volt továbbá egy teljesen ép, önálló lósír, melyből számos, a lószerszámzatot díszítő veret került elő.
A leletek sorsa az ásatások után A feltárással a régészeti munkáknak csak egy része ért véget. A továbbiakban megkezdődik a leletek állagmegóvása, leltározása, tudományos feldolgozása.
Az antropológiai és genetikai vizsgálatok kormeghatározásra és rokonsági kapcsolatokra is választ adhatnak. A szentendrei régészek reményei szerint a feldolgozás eredményeit hamarosan a közönség elé tárhatják cikkek, előadások és egy kiállítás formájában.

D. E. – Sz. N.

Az írás a Szentendre és Vidéke 2024. február 28-ai lapszámában jelent meg.