2020. 08. 08.

szombat

SZENTENDRE időjárás

„Jó azt érezni, hogy hordozva vagyok” - interjú Fülöp Zsolttal

2020. július 29., 17:55

Fülöp Zsolt közel kilenc hónapja polgármestere Szentendrének, de a város máris túl van egy „hídszavazáson”, egy veszélyhelyzeten és a 2020-as költségvetés újratervezésen is. Az aktuális kérdéseken túl az eddigi tapasztalatairól is megkérdeztük.

A Dunakanyar kiemelt turisztikai térség meghatározásáról, valamint a térségben megvalósítandó egyes fejlesztésekről szóló 1550/2017. (VIII. 18.) Kormányhatározat többek között Szentendrét is kiemelt turisztikai térség részeként definiálja, s ennek megfelelően 8,2 milliárd forintot ítél meg 2030-ig történő fejlesztésekre. Milyen fázisban vannak ezek a projektek?

Ebben az ügyben – többszöri kezdeményező fellépés után – március 11-én találkoztam dr. Guller Zoltánnal, a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) vezérigazgatójával. A kérdéses kormányhatározatban megítélt összeget a Fő téri Kereskedőház és a Duna korzó rekonstrukciójára, a Templomdomb felújítására, kövezésére, vízelvezetésére, valamint támfalának rekonstrukciójára, a Barcsay Múzeum felújítására és a HÉV-állomás melletti parkolók kialakítására lehetne fordítani. A beruházások különböző fázisokban állnak (ld. keretes írásunkat), de a felhasználást az MTÜ vezényli le. A megbeszélést azért kezdeményeztem, mert úgy értékeltem, hogy alig haladnak ezek a projektek, szerettem volna elérni, hogy gyorsítsuk fel program végrehajtását, és tisztázni a továbblépés menetét. A vezérigazgató akkor azt mondta, mivel a választások változást hoztak a szentendrei önkormányzat összetételében, ezért a kormányhatározattal érintett projektek újragondolása szükséges, hiszen mi minden bizonnyal egészen más kulturális koncepcióval képzeljük el a város turisztikáját. Erre válaszul elmondtam, hogy a 2017-es kormánydöntésben megfogalmazott célokkal összhangban az előző városvezetés által képviselt programon nem kívánunk változtatni, nincs irányváltás. A projektek Szentendre turisztikai fejlesztését, városképi megújulását, a kulturális-turisztikai kínálatának bővítését szolgálják, ezért a korábban elhatározott fejlesztések megvalósítását továbbra is prioritásként kezeljük. A megbeszélés eredménye az lett, hogy a közeli napokban végig fogunk menni az MTÜ-vel az egyes projekteken, és meghatározzuk a soron következő lépéseket. Számomra akkor ez nagyon pozitív eredmény volt, de még aznap délután kihirdették a veszélyhelyzetet. Néhány hete újabb levelet írtam, hogy induljanak újra a tárgyalások, azonban a válaszlevélben az MTÜ vezetése már arról tájékoztatott, hogy országosan újragondolják a turisztikai fejlesztési koncepciót, a tervezett fejlesztéseket. Eközben arról értesülünk, hogy tízmillárdos pénzeket osztogat egyedi döntéssekkel az MTÜ olyan projektekre, amelyeknek a turisztikai hozadéka, jelentősége össze sem mérhető a Szentendrét érintő, 2017-ben már eldöntött projektekkel.

Határidőt mondtak?

Nem. Gyakorlatilag csak annyit írtak a június 12-én küldött levelükben, hogy várjunk türelemmel. Amivel viszont az a nagy gond, hogy például a Kereskedőház nem fog türelemmel várni, mert a tetőszerkezete már most olyan állapotban van, hogy szakértői véleményt kértünk a helyzet súlyossága miatt.

Ha azt mondják, életveszélyes, az MTÜ válaszától függetlenül nem lesz a városvezetés felelőssége, hogy intézkedjen ennek elhárításáról?

Az állagmegóvás tágabb értelemben is több tízmilliós tétel, de természetesen a felgyorsuló állagromlás, vagy a közvetlen veszélyeztetés miatt azonnal be kívánunk avatkozni. Azonban ez a lépés is gondos előkészítést igényel, de ez már zajlik. A teljes rekonstrukció közel hárommilliárd forintba kerül majd, és ennek biztosításáról döntött immár három éve a kormány. Szentendre összköltségvetése a járvány előtt is csak közel 10 milliárdnyi volt, amiből a veszélyhelyzet alatt egymilliárd el is úszott. A város most azért küzd, hogy a közszolgáltatások megfelelő szintje biztosítva legyen, a Kereskedőház teljes tetőszerkezetének a felújítása saját forrásból vállalhatatlan. Ha a szakvélemények azt mondják ki, hogy a kérdéses épület állapota életre, illetve vagyonra veszélyt jelent, akkor annyit tehetünk, hogy lezárjuk a környékét.

Június 20-tól a veszélyhelyzet megszűnt, s így a Szentendrei Éléstár is bezárt. Milyen eredményekkel, tapasztalatokkal?

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ezt a rendszert a bizalomra építettük. Senkitől semmilyen igazolást nem kértünk a vagyoni helyzetét illetően, hiszen sokan válhattak március 11-ét követően egyik napról a másikra rászorulóvá azáltal, hogy nem voltak tartalékaik. Vagyis az adományért folyamodóknak a lelkiismeretükre volt bízva annak eldöntése, hogy valóban szükségük van-e az élelmiszercsomagra. Számomra azok az adományozók voltak a legkedvesebbek, akik természetben hozták el a felajánlásaikat, hiszen megfogant bennük a gondolat, hogy segíteni szeretnének, amivel vélhetően sokan voltak így, de ők el is mentek a boltba, bevásároltak, és elfáradtak a PMK-ba is, hogy letegyék az adományaikat. Ezeknek az adományoknak apénzbeli értéke egyébként megközelítette a hétmillió forintot. Mindemellett a Szentendréért Közalapítvány számlájára is beérkezett több mint hatmillió forint, amelyet – a kuratórium döntése alapján – védőeszközök beszerzésére, valamint az Éléstár élelmiszerrel való feltöltésére fordítottunk. Jelenleg a Családsegítő Szolgálaton keresztül jelentkező rászorulók megsegítésére még mindig nyújt fedezetet a közalapítványnak utalt összeg fennmaradó része.

Véget ért a járványhelyzet, az élet lassan újraindul, és a kérdés, hogy mi a realitása a megszavazott déli helyszínen a kerékpáros- és gyalogos híd megépítésének, újraaktuálissá válik.

Ebben az ügyben június 22-én voltunk a Fővárosi Vízműveknél tárgyalni. Arról tájékoztattak, hogy az elmúlt években – idén március előtt – senki nem kért szakvéleményt tőlük erről a hídhelyszínről, de a többi esetében sem folyt érdemi konzultáció, pedig a kútjaik a Szentendrei-szigeten vannak, szolgáltatása pedig a fővároson kívül a szigeten lévő településekre is kiterjed, és nagyon komoly jogszabályi védelem garantálja vízbázis védelemét. A Nemzeti Infrastruktúra Zrt.-nek (NIF) a Fővárosi Vízművek kizárólag a belvárosi és a Határcsárda melletti helyszínről adott szakvéleményt azzal, hogy a belvárosiakat nem támogatják, a Határcsárdánál fekvőt pedig csak azzal a feltétellel, hogy a mindenkori árvízszint plusz egy méter magasságban helyezkedhet el, ami praktikusan azt jelentené, hogy a híd mintegy 6-7 méter magasan érkezne a 11-es úthoz.

Az ismert előzményekre tekintettel kezdeményeztem, hogy vizsgáljuk meg közösen a Belvárostól délre eső helyszín megvalósíthatóságát. Jó hír, hogy a tárgyalásokon ettől a Vízművek vezetése nem zárkózott el. Nem mondták azt, hogy a déli helyszín eleve reménytelen. Természetesen elhangzott, hogy a megvalósítás csak komoly megkötésekkel valósítható meg, például a kerékpárút megemelésével, míg a kutakban gazdag szakaszon a kerítéssel el kell választani az utat védett területtől, de az ilyen megkötésekkel korábban is számoltam. Javaslatomra a következő tárgyalásokra Szentendrén kerül sor, és erre a szigetmonostori településvezetést is meghívjuk.

Ha már a Dunánál tartunk, hol tart a szennyvízbeömlés problémájának a megoldása?

Kiemelt kérdésként kezeljük, ezért több fordulóban egyeztettünk már a DMRV-vel, hiszen a szennyvízkezelés az ő hatáskörük, nekik kell lépni, miközben a forrásokat a kormány biztosítja. A szenny- és csapadékvízelvezetés a belvárosban egy egyesített rendszerben működik. Ezeket ketté kellene mielőbb választani, illetve növelni a csövek átmérőjét – amely kapacitásbővítés folyamatban van, hamarosan indul a próbaüzem –, hiszen míg 1990-ben tizenötezres volt a város lélekszáma, ma már megközelíti a harmincezret. Június 15-én is találkoztam a DMRV képviselőivel, akik arról tájékoztattak, hogy a csapadékvízelvezetés szennyvízelvezetésről történő leválasztására megrendeltek egy tanulmánytervet, és bíznak abban, hogy ez a koncepció állami beruházás keretében meg is tud majd valósulni.

Mi a realitása ennek?

Hasonló, több milliárd forintos programok sok helyen zajlanak országszerte, mi rajta leszünk, hogy ez ne akadjon el úgy, mint az előző években. Amiben van feladatunk, az a belvárosi csapadékelvezetés ügye. Három éve a korábbi városvezetés elnyert arendszer egy szakaszának szétválasztására 340 millió forintot, de ez az összeg már akkor is kevésnek bizonyult a tervezett műszaki tartalom megvalósítására, és hiába írtak ki közbeszerzési eljárást, eredményteleníteni kellett anyagi fedezet hiányára tekintettel. Immár harmadik alkalommal meg fogunk próbálkozni mi is a kiírással, a DMRV új koncepciótervéhez igazítva a műszaki leírást. Ebben folyamatosak az egyeztetések. A koncepcióterv más jellegű, mint az eddigiek, ugyanis a Duna korzó alatt a jelenlegi cső mellé egy plusz cső kerülne elhelyezésre, ami a Leányfalutól északra lévő szennyvizet hozná át egészen a szennyvíztisztítótelepig. Vagyis a tőlünk északra keletkező szennyvíz nem terhelné a meglévő szentendrei rendszert. Ezt követően jó lenne erről a rendszerről még leválasztani a csapadékvizet, és akkor nagy valószínűséggel véglegesen megoldódna ez a probléma.

Június 10-én Budakalász és Pomáz polgármestereivel együtt kereste meg levélben Pintér Sándor belügyminisztert a volt szovjet laktanya területén végzendő kármentesítés ügyében. Érkezett-e azóta válasz, illetve mekkora veszély fenyegeti Szentendre és környéke ivóvizét?

Válasz még nem érkezett, várjuk. A Kormány által megrendelt 2018-as konkrét műszaki beavatkozási terv szerint a kérdéses területen a talaj- és a felszín alatti vizek jelentős mennyiségű rákkeltő és idegrendszert károsító anyagokat tartalmaznak, és ez az agresszív szennyezés öt éven belül (tehát 2023-ra) el fogja érni a vízbázist. A DMRV természetesen folyamatosan ellenőrzi a kutakat, de ha azt észlelné, hogy a víz szennyezett, a kutakat azonnal le kellene zárni. Ezt azonban nyilván nem szabad bevárni! A tanulmány prevencióként kármentesítést ír elő, amely praktikusan bizonyos méter mélyig talajcserét jelentene. Arra várjuk a választ, hogy az illetékes szervek intézkedtek-e a beavatkozás megkezdéséről.

Mit szól az Aquapalace Kft. ügyvezetője, Rozman Péter által Laárné Szaniszló Éva képviselő asszonynak megküldött tájékoztató levelében tett állításhoz, miszerint polgármesteri kérésre kerültek egy cukrászda bútorai a V8 hasznosítás előtt álló üzlethelyiségébe?

Az önkormányzathoz számtalan megkeresés érkezik vállalkozók részéről potenciális üzlethelyiségek tárgyában. Ilyenkor az illetékes vezetőkhöz, szervezethez – tipikusan a Vagyongazdálkodási Irodához – irányítjuk az érdeklődőt. Az uszoda tekintetében nem közvetlenül az önkormányzat jár el, hanem az uszodát üzemeltető Aquapalace Kft., így amikor a kérdéses cukrászda tulajdonosa üzlethelyiséget keresett, én összekötöttem őt a Kft. ügyvezetőjével. Természetesen, az ügyvezető és a vállalkozó között történt közvetlen megbeszélésekbe nem folytam bele, azokon nem vettem részt, így nem is adtam olyan utasítást, hogy az uszoda még a pályáztatás lezárása előtt engedje tevékenykedni a vállalkozót. Sőt, amikor olvastam a helyiségbérletet meghirdető pályázati szöveget, és láttam, hogy az nem mindenben felel meg a nyílt versenyeztetés szabályainak, akkor közbeléptem és ragaszkodtam ahhoz, hogy a pályázat széles merítésre adjon lehetőséget, és megfelelő határidővel kerüljön kiírásra.

Miért lett eredménytelen a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár igazgatói posztjára kiírt pályázat?

Mert csak egyetlen pályázat érkezett.

Szerepelt ez a tény, mint eredménytelenségi ok, a kiírásban?

Nem, de ettől függetlenül erre jogszerű lehetősége volt a képviselő-testületnek.

A bizottság 4:1 arányban támogatta Werner Ákos pályázatát. Miért nem felelt meg ez mégsem a képviselő-testületnek?

Mint a Helyi Operatív Törzs vezetője egyedül jegyzem ezt a határozatot, de fontos hangsúlyozni, hogy a veszélyhelyzet idején is konzultáltam minden egyes témában a képviselő-testülettel, és a többségi álláspont az új kiírást támogatta. Úgy ítéltük meg, hogy sokkal nagyobb lehetőségek rejlenek ennek a közintézménynek, az egykori megyei művelődési központ és könyvtár működtetésében, mint amiről az igazgató úr pályázata szólt, és bízunk benne, hogy egy újabb kiírásra több pályázat érkezik majd, melyek között találkozunk majd olyannal is, amely egy frissebb szemlélettel és aktívabb hozzáállással tervezi ezt az intézményt vezetni.

Nemrég hírt adtak arról, hogy zártkörű megbeszélést tartott a piac árusaival. Mi volt ennek a célja?

Még a korábbi városvezetés benyújtott egy pályázatot a piac felújítására, és a pályázat eredményének függvényében szeretnénk hosszú távon dönteni a piac működtetéséről. Éppen ezért is kötöttünk csak rövid távú, 2021. február végéig szóló szerződést a városi piacunk üzemeltetésére. Azt szerettem volna megtudni az árusoktól, kereskedőktől, hogy ők miként képzelik a jövőt. Többek között felmerült az is a részükről, hogy ne legyen „külsős” üzemeltetője a piacnak, hanem a város maga lássa el ezt a feladatot, akár valamelyik cégén keresztül. De szó volt olyan kérdésekről is, hogy milyen feltétellel jöhessenek új árusok, mettől meddig tartson egy-egy kipakolás, hol parkolhatnának, illetve hogy az árusoknak, akik egész évben kint vannak, biztosítsuk mindig ugyanazt az asztalt. Beszéltünk az útburkolat minőségéről, az esővíz-elvezetéséről, az asztalok árnyékolásáról és a WC állapotáról is.

És miért kellett mindehhez a nyilvánosságot kizárni?

A piac árusaitól érkezett jelzések, panaszok miatt kezdeményeztem a közvetlen és zártkörű egyeztetést, melyre – velük egyeztetve – csak őket hívtuk azért, hogy a lehető legnyíltabban lehessen átbeszélni a problémákat a közvetlenül érintettekkel. Ez tehát nem egy lakossági fórum volt a piacról, hanem a piac működési tapasztalatait beszéltük át az árusokkal, ahol az igényeikkel összhangban az üzemeltető sem volt jelen.

Kilenc hónapja polgármestere ennek a városnak. Van-e bármi, amit ebből a távlatból már másként csinálna?

A feleségem már nagyon régóta mondogatja nekem, hogy túlságosan előre szaladok a cselekvésben akkor, amikor én már látom, hogy minek kellene történnie. Ilyenkor azonban előfordul, hogy sokan nem értik, mit is akarok csinálni. Azt is megtanultam az elmúlt hónapokban, hogy a gondosabb előkészítést kell megkövetelnem, és a képviselőtársaim bevonásával közvetlenebbé kell tennem a párbeszédet, hogy egyáltalán ismertek legyenek a lépéseink, továbbá érthető legyen mit, milyen célok érdekében teszünk, és persze azért is, hogy közvetlen párbeszédre alapozva legyenek közös döntéseink a szentendreiek érdekében. Ennek jegyében már látom, hogy meg kell tanulnom lassítani, és bizonyos lépéseket nem kihagyni. Ugyanakkor, ha vissza kell tekinteni, akkor azt is el kell mondanom, hogy a számtalan feladat, tennivaló mellett nagyon jó azt érezni, hogy hordozva vagyok. Sok visszajelzést kapok, személyeset, ami erőt ad. Néhány napja történt, hogy gyalog jöttem be a Városházára, és a plébánia előtt Kovácsné Marika nagy örömmel fogadott, mondván: „Jaj de jó, hogy látlak Zsolt, tegnap imádkoztunk érted!”