Az emberek nyüzsögnek a Dumtsán, a nyári napsütésben élénk színekben csillognak a kerámiák, köztük kis szentendrei házikók is díszelegnek a pultokon – Szentendre kicsiben. Vannak itt ékszerek és mindennapi használatra szánt tárgyak, faliképek és díjnyertes művészi alkotások. Kisebb és nagyobb csodák, amik között élmény sétálni.

Lantos Judit ékszereket hozott, leginkább gyűrűket, amelyek különlegességük miatt vonzzák a tekintetet. Keramikusként főképp egyedi megrendelésekre dolgozik, a vásárra szánt kis apróságokat saját örömére készíti, és persze, mindenkiére, akinek ezek tetszenek. Ő volt az egyik, aki sokat tett azért, hogy ez a mostani hétvége megvalósuljon.

„2007-ben alapítottam meg a Szentendrei Keramikusok Egyesületét – meséli – akkoriban sokat vásároztunk, kiállításokat rendeztünk. Aztán elsodort bennünket az élet, nehezedtek az életkörülményeink, próbáltunk megélni. Tavaly elvetődtem a helyi fotós klubba, és láttam, hogy az ottani tagok mennyire aktívan szervezik az életüket és ez inspirációt adott, hogy mi is csináljunk valamit. Azóta nagyon sok keramikust szólítottunk meg, akik örömmel kapcsolódtak hozzánk, velük találtuk ki, hogy szervezzük meg a keramikusok hétvégéjét. Lőrincz Ágneshez, a TDM vezetőjéhez fordultunk az együttműködés reményében, aki rögtön támogatott minket. Helyet adott nekünk a Városi Vendégházban, ahol egy bemutatót is rendezhettünk. Aztán Müller Krisztina, a sokak által Nünüként ismert társunk volt az, aki még sokat tett azért, hogy ez a mostani esemény megvalósuljon. Tizenkilenc keramikus jött el, leginkább Szentendréről, de a térségből is vannak itt néhányan.”

Közben sokan nézegetik, próbálgatják a gyűrűket, köztük egy fiatal pár, akik kifejezetten Judit ékszerei miatt látogattak Szentendrére.

„Gyönyörű dolgok vannak itt” – néznek egymásra, és azt mondják, sok mindent megvásárolnának, ha egy kicsit több pénzük volna. Közben Judit kis kerámia házikókat mutat, amelyek most pici gyertyatartóként keltek új éltere. Erre a napra minden keramikus készített néhány ehhez hasonló tárgyat, amelyeket Szentendre épületei ihlettek, ez lett a nap emblematikus névjegye.

„Van még mit tenni” – mondja Judit, amikor arról kérdezem, mennyire láthatóak a keramikusok a szentendreiek és a turisták előtt. – „Jó volna, ha hagyománnyá válna a Keramikusok Hétvégéje és minden évben megrendeznék.”

Kis csodák és díszek

Néhány méterrel távolabb a Kósa Reneszánsz Kerámia Stúdió pultjához érkezünk, mögötte Kósa Klára áll, a Népművészet Mestere, aki tizenöt éve nem vásározott, de most erre a hétvégére mindenképpen el akart jönni. A gazdagon díszített alkotások mesebeli hangulatba ringatják a nézelődőt, és ahogy az ősi történetekben, minden részletnek jelentése, értelme van, a színek és a formák csodálatos szimbolikus világa ez. Mikor egy falikép felé nyúlok, Klára rögtön rám szól, hogy azt magamnak nem, csak férfinak választhatom a színei és a férfias szimbolikája miatt.

„Ez az első ilyen megjelenése a szentendrei keramikusoknak, ezért mindenképpen részt akartam rajta venni – árulja el, – bár örültem volna, ha még többen eljönnek. De, amit tapasztalok, az nagyon jó, mert itt megmutathatjuk magunkat. Szentendre a festők városa, mondják, kis ékszerdoboz, de mi keramikusok vagyunk rajta a gyöngysor, mert mi fényesek vagyunk, és ragyogunk. Nézzen csak körül, mindenki a legszebb alkotásait hozta, és mindenki más, minden pulton egy másik világgal találkozhatunk. Nagyon üdvözlendő, hogy a városvezetés támogatta ezt az eseményt, mert így létrejött ez az esemény Szentendre gyönyörködtetésére” – aztán hosszan magyarázza a szimbólumukat, hogy a virág az örök élet szimbóluma, a kék a hatalom színe, és a kis pikkelyek, amelyek körbefutnak a tányérokon, a bőséget jelképezik. Még hosszan hallgatnám, de aztán ő maga küld el, hogy látogassunk meg Szente Krisztina pultját, ahol egy díjnyertes alkotást láthatunk.

Szente Krisztina lányával, Rácz Kamillával találkozunk, aki elárulja, hogy az édesanyja a Lótuszvirág kollekcióval aranyérmet nyert 2022-ben egy Dél-Kínában rendezett porcelán design pályázaton. Finom színei, szabálytalan formái rögtön elvarázsolnak, és talán másokat is, mert egyre másra kérdezgetik őt a turisták. Nekünk is elárulja, hogy az édesanyja főképp kalácssütő edényeket készített korábban, magyar népi iparművészeti alkotásokat. Amikor azonban Szentendrére költözött, fordulat következett be, Kínában is volt egy tanulmányúton, ahol a porcelánkészítést tanulmányozhatta, és talán ez ihlette a mostani különleges kollekciót is.

Közösség és láthatóság

Holló Szabó Zsófi áll a pultja mögött és mindenkinek elmagyarázza, hogyan készülnek a vásárra kihozott kerámiák, és prospektusokat is osztogat, amelyen a boltjuk, a Newsee Store workshopjait reklámozza.

„Nagyszerű lehetőség ez nekünk, hogy megmutassuk magunkat, népszerűsítsük a programjainkat” – mondja. – „Rengeteg emberrel beszélgethettem, és magyarázhattam el, mi mindent csinálunk. Mert nem egyszerűen csak egy bolt vagyunk, ahol meg lehet vásárolni kézműves termékeket, hanem egy közösségi tér is. Amikor öt évvel ezelőtt munkát kerestem, kifejezetten olyan helyen szerettem volna elhelyezkedni, ahol közösségszervezéssel, kultúraközvetítéssel is foglalkoznak. Azóta nagyon sok keramikussal megismerkedtem, és magam is elkezdtem megtanulni ezt a mesterséget, hogy minden vásárlónak hitelesen mesélhessem el egy-egy tárgy készítési módját. Azóta több kiállítást, programot szerveztem, és mondhatom, hogy a Newsee köré egy nagyon összetartó kis közösség szerveződött, workshopokkal, közösségi eseményekkel. Ez a mostani vásár pedig nagyon sokat segít nekünk abban, hogy a szentendreiek számára is láthatóvá váljunk.”

Fotók: Deim  Balázs

Élmények és értékek Szentendrén

„Egyik legfőbb célunk, hogy a turizmust lassítsuk, élményszerűvé tegyük és növeljük közben a költési hajlandóságot. A most megszervezett hétvége a terveink szerint az egyik erős jövőbeli lába lesz a „kreatív város” -arculatnak. Tervezünk egy olyan háromnapos rendezvényt is, ahol festők, fotósok, sőt a múzeumok is megmutatkozhatnak majd. Az a tapasztalatunk, hogy Szentendrére leginkább nappal érkeznek a turisták, és legfőképp az utcán tudjuk elérni őket, és megmutatni önmagunkat. Szentendreének rengeteg értéke van, sokszínűek vagyunk, nagyon sok művész él közöttünk, több nemzetiségi kultúrát ápolunk. Az új turisztikai koncepció egyik kiemelt célja, hogy több időt töltsenek nálunk a turisták. Ennek elérése érdekében még nagyon sok teendőnk van, de ennek az egyik eszköze lehet, hogy élményközpontú programokat szervezünk. A mostani hétvége is ilyen, és úgy gondoljuk, hogy ez nem csak az idelátogatóknak lehet fontos és értékes, hanem az itt élőknek is, hiszen találkozhatnak, beszélgethetnek a közöttünk élő művészekkel, és ha tőlük vásárolnak, tudhatják, hogy a helyi értékeket, és a Szentendrén élő művészeket támogatják.” (Lőrincz Ágnes, a TDM vezetője)