„Egy véletlenek köszönhetően kerültem Szentendrére, de nem tudnék elképzelni jobbat.”

Több mint húsz éve él Szentendrén Selymes Sebastian. Családjával együtt sokat utazott, bejárta Európát, több országban megfordult, végül nálunk talált otthonra.

– Édesanyám magyar, édesapám svéd, ők a cambridge-i egyetemen ismerkedtek meg. Magyarországon születtem ugyan, de nem laktunk itt, Svédországba települtünk át. Tizenhat éves voltam, amikor Dél-Franciaországba költöztünk, utána pedig a párizsi egyetemen tanultam művészettörténetet – idézi fel kalandos éveit Sebastian. A hosszabb kitérő után végül mégis Magyarországra vezetett az útja. Először Budapestre, ahol elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező szakát. 

– Egy véletlennek köszönhetően kerültem Szentendrére, de ma már nem tudnék elképzelni jobbat. Nagyon szeretem ezt a várost, a Dunakanyart, közel van Budapesthez, de mégis más léptékű. Szeretem azt, hogy ilyen színes, sokféle kulturális program van, egyszóval itt otthon vagyok – mondja Sebastian. A filmezés mellett lakberendezéssel is foglalkozik és szeret festeni, szobrászkodni. Barátnőjével és Sophie nevű kutyusukkal élnek itt. 

„A szerelem hozott Szentendrére.”

Tizenhét éve költözött Szentendrére Damian Eneseson az angliai tengerpartról. Ő is egyetemistaként került a fővárosba, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult angol irodalmat. Akkor még ő sem gondolta, hogy az élete itt gyökeresen megváltozik. 

– Az egyetemen az egyik tanárnőmmel egymásba szerettünk, és született egy kisfiunk. Én visszamentem egy rövid időre Angliába, amíg rendeztem a dolgaimat. Másfél éves volt a kisfiam, amikor végleg visszaköltöztem Magyarországra. 

Barátnőjével és kisfiával együtt költöztek Szentendrére. Angolt tanít egy budapesti gimnáziumban, itt Szentendrén pedig magánórákat vállal. Fia Marcell már felnőtt, az orvosi egyetemre készül Debrecenben. 

– Szentendre fantasztikus város, csendes, biztonságos, az emberek kedvesek, jó itt gyereket nevelni – mondja. Damian szabadidejében szeret helyi koncertekre járni, és sportolni az izbégi futópályán.

“Itt mindent megtaláltam, amire szükségem van”

Marco Rohwer 2020-ban költözött Szentendrére a családjával, ám már hosszú évek óta a Dunakanyarban él. Észak-Németországban született, egy Kiel-hez közeli tengerparti városban, és már egészen korán, a középiskolai évei alatt megismerkedett Magyarországgal.

– A gimnáziumunk részt vett egy csereprogramban egy egri iskolával, így először tizenhat éves koromban jártam Magyarországon. A program során megismertem egy gyönyörű lányt, aki először a barátnőm, majd a feleségem lett. Érettségi után kifejezetten magyar egyetemekre felvételiztem, és azóta itt élek – mesélte Marco. Az évek során kitűnően megtanult magyarul is, bár mint mondta: ezért a nyelvért meg kell dolgozni.

Diploma után az üzleti életben helyezkedett el, nemzetközi cégeknek dolgozik, szerte a világban vannak kollégái, a lakhelyének azonban Magyarországot, azon belül is Szentendrét választotta.

– Mindig is fontos volt számomra, hogy víz mellett éljek, ezért telepedtünk le a Dunakanyarban. Néhány évet éltünk Budapesten is, amikor a gyermekeink kicsik voltak, én pedig sokat dolgoztam, de visszavágytunk a természetbe. Azt szeretem Szentendrében, hogy itt a fantasztikus Duna, a hegyek, ahol kirándulni és biciklizni lehet, és a gyönyörű város, tele programlehetőséggel: mozival, színházzal, kiállításokkal, éttermekkel. Minden adott, amire szükségem van.