Duna-parti városként Szentendre rendszeresen küzdött az árvízzel, a lakosok természetesnek vették, hogy időről időre elöntötte őket az ár. Az idő haladtával az egyre modernebb védekezési és prognosztikai eszközöknek köszönhetően azonban a védekezés is másmilyen lett. Összeállításunkban megemlékezünk a nagy szentendrei árvizekről.

 

Fischer Jolán (1890–1991) a családjában hallott szentendrei árvizekről így emlékezett meg memoárjában: „…Mivel fűszerboltjuk a Duna-soron volt, nagyszüleim idejében (18. század vége–19. század eleje, szerk.) fölkészültek az árvízre. Minden portékát a magasabban fekvő pincékbe vagy a szomszédos emeletes lakóházakba menekítettek. Nagyapám gyakran mesélte, hogy milyen ’rendes’ volt hozzájuk a Duna, egyik évben sem dagadt magasabbra az első emeleti ablakpárkánynál. Ezért a szobákba már nem ment be a víz, a ladikkal pedig – amivel közlekedtek – az ablakoknál kényelmesen ki lehetett kötni. A családban sokat emlegették, hogyan élt három-négy felnőtt és öt-hat gyerek egy vízzel körülzárt házban. Napokon át nem volt meleg koszt. Reggel és este mindenki kapott egy-egy karéj libazsírral megkent kenyeret.”

 

1838

A 19. század talán legdrámaibb dunai árvizéről a Bogdányi utcai Preobrazsenszka-templom anyakönyvébe az alábbi sorok kerültek feljegyzésre: „1837. december 25.-én megállt a Dunán a jég…a víz a hegyen is átterjedt…1838-ban a víz még jobban kezdett terjedni…és az egész Pozsarevacska (a mai Kossuth Lajos utca és környéke, szerk.) és a Preobrazsenszka városrészt elöntötte. Március 2-án éjfélkor és hajnalban 208 ház dűlt össze…a Preobrazsenszka templom kerítése nem látszott” olyan magasan állt a víz.

A pusztító árvíz emlékét hat korabeli árvíztábla őrzi a városban: a Pozsarevacska-templom kerítésén és falán, valamint négy lakóház falán (Dumtsa Jenő u. 22., Péter Pál u. 6., Görög u. 4., Kör u.) 

 

1937

Az árvíz az az évi termés 90 %-át tönkretette Szentendrén, a várost az emiatt elmaradó adóbevétel hiánya érzékenyen érintette – jegyezték fel az akkori képviselőtestületi jegyzőkönyvbe. Ennek az árvíznek lett egy képzőművészeti visszhangja is, a nyaranta a városban dolgozó fiatal festőművész, Ámos Imre (1907–1944) Árvíz Szentendrén című festménye.

 

1940

1940. március 28-án hatalmas árvíz öntötte el a Dunához közeli városrészt, de szerencsére csak két lakóház dőlt össze – jegyezték fel a városi jegyzőkönyvbe.  Kántor Andor (1901–1990) festőművész visszaemlékezése szerint: „Csónakázni lehetett az utcákon, a Preobrazsenszka templom udvarában és a művésztelep alsó kertjében is, ahol több mint másfél méter magasan állott a víz és benne úszott Modok Mária konyhájából a konyhaasztal, a gyúródeszka és hasonló dolgok. Sőt, egyszerre csak megérkezett a másik szomszéd fából készült ’budija’ is. A víz levonulása után komoly károk maradtak a városban és a művésztelep kertjében egyaránt, ahol elpusztultak a nem sokkal korábban telepített gyümölcsfák, de az öreg díszfák is megsínylették az árvizet.”

 

1954

Az 1954-es júniusi árvízről, személyes érintettsége okán Szánthó Imre szentendrei képzőművész (1925–1998) megmosolyogtató emléket vetett papírra: „A szobákban bokáig érő víz, a kert víz alatt – olyan csodás szép volt minden –, hűsítő víz folydogált a kerten át, a nagy termést ígérő fák között. A szobákba, ha benézek: víz-víz, ha kitekintek, napsütéses víztükör, furcsa, döbbentő szép látvány. Fürdőház lett nagyapám hajdan volt szalonja, ebédlője, békák, ebihalak, pirinyó kis halak rajzanak, mint vízivendégek a padló fölött.”

 

1966

A Pest Megyei Hírlap Szentendre melléklete 1966. júniusában három alkalommal tudósított az árvízről: „Soha nem látott árhullám a Dunán, a Bükkös-patak szüntelen áradása, a hegyekből aláömlő víztömeg egyes utcákat közvetlen és súlyos veszélybe sodort… A víz szintje már a 30-as évek félelmetes árhullámának magasságát is meghaladja.”

 

2002

Nyáron a nagy esőzések után kétszer is árvíz vonult le a Dunán. A Szentendre és Vidéke 2002 augusztus 23-ikai lapszáma így számol be a történtekről: „A dunakanyari szakaszon folytatott védekezés szinte mindenütt eredményes volt, csak néhány helyen szakadtak át a nyári és a nyúlgátak. A medréből kilépett folyó ártéri területeket öntött el, néhány mezőgazdasági területet és üdülőövezetet. Több útszakaszt is le kellett zárni az átbukó víz miatt. Számos helyen a belvíz jelentett gondot. A legveszélyeztetettebb helyeken a gátak jól bírták a terhelést, egyedül Kisoroszinál okozott komolyabb gondot egy hirtelen átszakadó töltés. Itt több mint egy tucat lakóház egy óra leforgása alatt víz alá került (…) Szentendrén a teljes körű védekezésnek köszönhetően az ártéren épült házak kivételével nem okozott komoly károkat a levonuló árhullám.”

2006

 Egyszerre volt árvíz a Dunán és a Tiszán 2006 áprilisában. A Szentendre és Vidéke 2006. április 7-ikei lapszáma így ír a történtekről: „Hétfő délután érte el a Duna vízszintje a 2002-es magasságot. Ekkor már a Duna árterületén lévő házak vízben álltak, a hajóállomásnál a víz már szinte elérte az Ady Endre utat, a Casinohoz vezető kerékpárút egy részét víz borította, mint ahogy a teniszpályákat és a Casino parkolóját is, a szemközti oldalon lévő házaknál a belvíz magassága sok helyen a fél métert is meghaladta.”

 

 

2013

 A Duna 2013 június 9-én, vasárnap 796 centiméteres vízállással tetőzött Szentendrén. A Belvárost védő mobilgát csak hetekkel azelőtt készült el, így „éles helyzetben” vizsgázhatott.

„Az ár növekedése, majd tetőzése idején napról napra érzékelhető volt annak az aggódásnak a csökkenése, mely a védmű újszerűsége miatt

jelen volt a város lakóiban. Azt hiszem – és ebben az európai példák is megerősítenek – kimondhatjuk: Belvárosunk lakói még ilyen magas árhullám esetén is biztonságban érezhetik magukat.” (Szentendre és Vidéke 2013. 06. 14.)