Abban az időben a sajtóban cikkek jelentek meg arról, hogy szabad-e hölgyeknek idegen férfiakkal képeslapot cserélni. A válasz az volt, hogy illik, sőt kötelező a küldött anzikszlapokat viszonozni, de csak néhány udvarias szóval, hosszú levéllel nem. Az egyesületek újságjaikban leközölték a tagok nevét és címét, így lehetett cserepartnert választani. Dumtsa Jenő több magyar és külföldi egyletbe belépett. Sok ezer darabos gyűjteményének mára csak egy kis része maradt fenn, közülük némelyeken érdekes szöveget lehet találni.

Dumtsa a világ számos polgármesterével felvette a kapcsolatot, és kért tőlük látképes lapot a városukról. Így történt ez Chatillon sur Seine francia kisváros Auguste Paris nevű vezetőjével, akivel 1900-ban személyesen is találkozott, majd ezután a feleségével, Charlotte-tal cserélt, mert Ő gyűjtötte az üdvözlő lapokat.

Franciaországban a század elején megtiltották, hogy a postai lapokra fényképeket ragasszanak. Ezért kitalálták a gyűjtők, hogy bélyeget nyomattak az arcképükkel, és így „álcázva” küldték el. Dumtsa 1904-ben kapta ezt a képes kártyát Thiers-ből, a következő szöveggel:

„Uram! Végtelenül köszönöm a színes és szuper lapjait és nagyon sajnálom, hogy nincs lehetőségem hasonlót küldeni. Viszonzásul mellékelem önnek a thiersi levelezőtársa fényképét. Kérem uram, fogadja őszinte üdvözletemet. Eugenie Feugére.” (dr. Pósfay György fordítása)

Dumtsa Jenő élete végéig folytatta képeslapgyűjtő kedvtelését. Szentendrén mások is gyűjtötték a képeslapokat, így pl. a Schartner testvérek közül Annus, Katus és Mariska. Az ő kollekciójuk azért jóval kisebb volt, mint a Dumtsa házaspáré. 

Ürmös Loránt