Banka Balázs idén futótársát elhagyva egyénileg futotta körbe a Balatont 22:44:45 időeredménnyel, ami a 262 indulóból a 22. helyet jelentette számára.
– Ötödik alkalommal vettem részt az Ultrabalatoton. Régi dédelgetett álmom volt az egyéni teljesítés, ám először csak idén került sor rá. A felkészülésben volt néhány kisebb fennakadás betegség miatt, de mindent összevéve sikerült magabiztosan rajthoz állnom egy 25, jó esetben 24 órán belüli várható teljesítés esélyével – fejtegette Balázs. – Valószínűleg az időjárásnak tudható be, hogy a verseny reggelén iszonyatos fejfájással indultam el, ami a futásban közvetlenül nem hátráltatott, de masszív diszkomfort érzetet okozott. A harmadik, különböző típusú fájdalomcsillapító csak 70 kilométer megtétele után Keszthelyhez közeledve éreztette hatását. Nem sokkal később érkezett egy erősebb zivatar, ami fél órán át mosott le a pályáról. Mivel a nehezen viselhető fájdalmon túl voltam, ez már sokkal kevésbé zavart, mint normál esetben tette volna.
Az eső elmúltával szükség volt az első, néhány perces megállóra cipő váltás és szilárd energia bevitel miatt.
– Sikerült Fonyódot elérnem hatperces átlagtempón belül – folytatta élménybeszámolóját Banka Balázs -, és így is meg tudtam csodálni a szakasz páratlan panorámáját (a tanúhegyek a déli partról nézve). Ezek sokat segítettek a motivációban. A táv második felén fejben mindig csak a következő ellenőrző pontra koncentrálva haladtam, a tervezett, de lassuló tempóban. A verseny e szakaszában két olyan kritikus pont volt, ahol a tempó az izmok fáradtsága, lábak meredése miatt drasztikusan csökkent. Szerencsére ezt mindig gyorsan sikerült megoldani magnézium pótlás és a melegítő krém kombinációjával – magyarázta a sportoló.
– Négy éve űzöm ezt a műfajt, de most először állt össze úgy a frissítés, hogy a megfelelő energiapótlás és hidratáltság megvalósuljon gyomorproblémák nélkül. Legnagyobb megdöbbenésemre a kiszámolt óránkénti szénhidrát mennyiséget – amit szerencsés esetben a verseny kétharmadáig fogad be teljes egészében a szervezet – végig be tudtam vinni. Ebben profi segítségem volt Gärtner Áron, aki szintén ultrafutó, és most kerékpáros kísérőként biztos támaszt nyújtott a problémák kezelésében és a megfelelő frissítés megvalósításában. Ez volt az a verseny, ahol úgy érezem, hogy négy év után minden elem a helyére került abban a kirakósban, amit ultrafutásnak neveznek.
A jövőre nézve nagyon fontos eredmény volt ez, mert Balázsnak jó esélyei vannak kijutni Európa talán legnagyobb presztízsű versenyére, a szeptemberben megrendezésre kerülő görögországi Spartathlonra, ami nem csak a távolság (246 km), hanem a pályában lévő szintkülönbségek és az időjárási tényezők miatt is lényegesen nehezebb verseny.
