A Spartathlon futóverseny a legnagyobb presztízsű és legnehezebb európai aszfaltos ultrafutó verseny, melyen 246 kilométert kell megtenni 3200 m szintemelkedéssel, szélsőséges időjárásban, a hőingadozás akár 30 fok is lehet. A sikeres teljesítés aránya 50-60%. Az 1983 óta – 2020 kivételével – évente megrendezett versenyen ez idáig 130 magyar indult és 249 alkalommal teljesítette honfitársunk a versenyt, hétszer az első helyen. Balázs a 400 indulóból a 62. helyen ért célba. 

Hogyan indult a futó „karriered”?

2018-ban kezdtem el futni, heti két alkalommal otthonról indulva körbe futottam a Pap-szigetet, ez egy 4 km-es kört jelentett. Egy athéni utazás hozta meg a kedvem a maratonhoz. 2019 tavaszán kezdtem el rendszeresen futni, tudatosan erre készülve, majd ez év végén teljesítettem. 

Mikor vált igazi szenvedélyeddé?

A maraton céljában azt mondtam fájt, de nem eléggé, így további maraton, majd 2020 nyarán egy 65 km-es távval kóstoltam bele az ultrák világba. Ekkor kerestem fel Bódis Tamást, jelenlegi edzőmet. A vele való közös munka óta nevezhetjük a futást szenvedélynek, mert már nem az motivált, hogy szép tájakon, hangulatos versenyeken fussak, hanem az, hogyan gyorsulhatok, hogyn lehet jobb az állóképességem.

Idén már egyedül teljesítetted az UltraBalatont, ami 212 km. Ez nem volt elég nagy kihívás? Mikor döntötted el, hogy indulsz a Spartathlonon?

Tavalyi tervek szerint az Ultrabalaton lett volna a fő versenyem. Elég nagy kihívás volt és ameddig nem teljesítettem, tudatosan elhessegettem a Spartathlon gondolatát.

Tavaly sorsolásos szintre kvalifikációt szereztem, majd a várólista első helyén találtam magam, így elkezdtem barátkozni a gondolattal, hogy megadatik a rajthoz állás. 

Milyen felkészülés és mennyi edzés szükséges ahhoz, hogy végig tudd futni a távot?

A felkészülés tágabb értelemben több év, mert step by step növeltük az ultraversenyek távját 2021 óta. Ami specifikusan ezt a versenyt illeti, a május közepi Ultrabalaton kipihenése után a gyorsító és erősítő edzéseken volt a hangsúly, ami fokozatosan alakult át olyan módon, hogy kevesebb erősítés, gyorsítás és több lassabb, hosszú futás volt az edzéstervben. Ebben minden héten volt egy olyan hosszúfutás, ami reprodukálta a várható versenykörülményeket (kánikulában, szintekkel)

A csúcsterhelést jelentő héten hat futásból egy 35 és két 50 km-es volt, az utolsó harmincegy napos intervallum pedig huszonkilenc edzést és hétszáz lefutott km-t tartalmazott.

Milyen nehézségekkel kellett szembenézned?

A távolság 246 km, ami nyilván nagy kihívás, de nem ez a fő nehézsége ennek a versenynek. 3200 méter pozitív szintemelkedést kell leküzdeni, ami felfelé is nehéz, de a lejtők is kihívás elé állítanak, mert erősen megterhelik a lábizmokat. Napközben 35 fok körül volt a hőmérséklet, szinte árnyék nélkül, éjszaka pedig ehhez képest 25 fokot hűlt a levegő. Nappal kulcsfontoságú a megfelelő hűtés, este pedig a megfelelő öltözet. Ezekre pedig nagyon kellett figyelni, mert a hetvennégy ellenőrző pontból csak tizrnhét re jöhetett oda a regisztrált segítő, és ha valami hiányzott, amire szükség volt, jó darabig kellett nélkülözni. És mivel nem értem célba hajnalban – mint a legjobbak – ott volt még az egy éjszakányi alvás nélkülözése.

Volt-e olyan pillanat, amikor azt mondtad, feladod? 

Alkalmazunk egy jól működő mentális taktikát, ami miatt ez csak a táv végén merült fel bennem. A verseny utolsó kritikus pontja a gyakran siratófalként emlegetett 10 kilométer hosszú emelkedő 200 és 210 km között. Ennek a tetején ért el másodjára a tűző nap a 35 fokos meleggel. Itt már nagyon lassan tudtam haladni és a hosszú kietlen szerpentin sem tett jót mentálisan. Többször átszaladt a fejemen, hogy csak be kell ülnöm a kísérőautóba és hamar a szállodába pihenhetek. Szerencsére ezeket a gondolatokat gyorsan sikerült elhessegetnem.

Mi volt a legfőbb motivációd?

Az ultrafutás műfaját tekintve az első maraton után fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék valami olyan dolgot elérni, amit igazán nehéz. Minél többet kell beletenni, annál nagyobb az eufória a célban. Ezen a versenyen sokat gondoltam arra, hogy haza akarom vinni a babérkoszorút – ami a teljesítésért jár – a feleségemnek és a kislányomnak, illetve végig akarom vinni futva Spárta főutcáján a zászlót egészen Leonidász király szobráig.

Gergi Erna