Állunk a gödör szélén, mellettünk teherautók, munkagépek, parkoló autók, a kerítésen túl a dübörgő HÉV, hétköznapok eliramló képei, a lábunk alatt pedig egy másik világ kései maradványai. A munkagépek addig emelik le a földréteget, amíg el nem jutnak a talajváltási szinthez, ahol előbukkan egy más színű, sárgásabb földréteg, aminél már kezdenek kirajzolódni a sírok körvonalai. A húsz sírhely tájolásából és jellegéből kiderült, hogy egykor avar-kori temető volt itt.

– Arra számítunk, hogy összesen negyven-ötven sírhelyet találunk – árulja el Decsi Enikő, a feltárást vezető régész. – Valószínűleg ez csak a töredéke az egykori temetőnek – teszi hozzá dr. Rajna András, a Ferenczy Múzeumi Centrum régészeti osztályának a vezetője. – Egykor ugyanis itt TÜZÉP-telep működött, és ami a telep alatt volt, az mára megsemmisült. De az is roppant értékes, ami ezeknek a sírhelyeknek a feltárása nyomán kiderülhet. Most annyit tudhatunk, hogy a sírhelyek körülbelül az időszámításunk utáni VI. századból valók, de sokat hozzátenne az ismereteinkhez, ha kiderülne, hogy az itt temetkező avarok vajon érintkeztek-e a szomszédos római népekkel, házasodtak-e velük, vagy időben egészen elkerülték egymást.

Mindent dokumentálnak

Amikor a munkagépek befejezik a munkát a feltárás ásóval, lapáttal folytatódik egészen addig, amíg eljutnak a csontvázak szintjére. Ilyenkor a régészek munkaeszköze az ecset, a spakli és a kislapát.

– Mindenről felvételeket és feljegyzéseket készítünk, még arról is, amit nem gondolunk jelentősnek – magyarázza Decsi Enikő –, mert sohasem lehet tudni, hogy a tudomány fejlődése során később minek és milyen jelentősége lesz. Az itt temetkező avarok a sírjaikat kelet-nyugati irányba tájolták, nyugatra a halott feje, keletre a lába helyezkedett el. Szeretteiket ékszereikkel, mindennapi tárgyaikkal együtt temették el, ez sok esetben utalhat az elhunyt társadalmi pozíciójára is. Az eddig feltárt maradványok alapján csak részinformációink vannak, ugyanis a sírok egy részét kifosztották.

A szétzilált sírokban emberi és állati csontok is keveredhetnek, melyek között apró fémtárgyak is megbújhatnak, ezért roppant figyelmesnek kell lenniük a finombontás alatt. A sírrablók is pontosan tudták, merre volt a halott felsőteste, ezért főként a koponya felőli részhez igyekeztek hozzájutni, hogy megtalálják a halott ékszereit, veretes öveit, értékes tárgyait. Az egyik sírban azért találhattak meg egy vaskést a hozzá tartozó karikával együtt, mert azt a halott bal combjához temették, ahová a sírrablók már nem ástak le.

Kik vannak a sírokban?

–  Az avarok gazdagsága bizánci kapcsolataiknak köszönhető – tudjuk meg dr. Rajna Andrástól. – Zsoldosként adót szedtek, katonáskodtak, megsarcolták az itt élőket, és a beszedett pénzt Bizáncnak juttatták, illetve ők is sarcot szedtek a bizánciaktól. Vagyis nagyon hasonlóan éltek ahhoz, ahogy a később betelepült magyarok. Abban is hasonlítottak őseinkhez, hogy nomád törzsek voltak, de genetikailag sokkal vegyesebb népcsoportnak számítottak. Vándorlásaik során sokféle néppel keveredhettek, türkökkel, keleti gótokkal, a Kárpát-medencében élő antik népekkel, alapvetően azonban mongolid vonásaik lehettek. Többet tudhatnánk meg róluk, ha előkerülne például egy korabeli pénzérme, vagy más ékszer, használati eszköz. Az antropológiai vizsgálatból kiderül majd az elhunytak neme, kora, esetleges betegségei. Nagyon izgalmas volna az is, ha DNS-vizsgálatra volna lehetőségünk.

Ilyenkor általában egy kiemelt személy és a körülötte eltemetett emberek DNS-ét vizsgálják, hogy megtudják, rokoni kapcsolatban álltak-e egymással. Szentendrén azt a személyt lenne érdemes vizsgálni, akit a lovával együtt temettek el, mert ő valószínűleg kiemelkedett a közösség tagjai közül.

Lovával temették el 

–  Nomád népeknél ismert szokás, amikor az elhunyt koporsóját a megnyúzott ló bőrével fedték le, melyben benne hagyták a végtagcsontokat és a koponyát – mondja Decsi Enikő. –  Jelen esetben nem erről van szó, itt az elhunyt mellé helyezték a rituálisan leölt ló egészét vagy egy részét. Ez akkor lesz egészen bizonyos, amikor egészében látjuk a sírgödörbe helyezett emberi és állati vázat.

Eddig csak kevés koporsóhasználatra utaló jel került elő, ami nem csoda: hiszen a föld megeszi másfélezer év alatt. Az elhunyt koporsóba való helyezéséről csak egyéb jelekből, például a föld elszíneződéséből következtethetünk. A sírok mélységük és alakjuk szempontjából különbségeket mutatnak, részben ezek is utalhatnak az elhunyt nemére, saját közösségében betöltött szerepére, rangjára. Ezen a lelőhelyen nagyrészt téglalap alakú, lekerekített sarkú sírhelyek vannak. Az egyik legérdekesebb temetkezés egy kisgyermeké volt, akit a sírgödör egyik hosszanti oldalába vájt hosszúkás üregbe, úgynevezett padmalyba helyeztek. Ezzel az eljárással részben a sírrablókat kívánták megtéveszteni, de fontos, a jelen lévő avarság helyi temetkezési szokásaira is szolgáltat információt.

Az utókornak is ásnak

Rajna András szerint érdekes kérdés, hogy van-e az itt temetkező népcsoportnak bármi köze azokhoz, akik Budakalászon temetkeztek. Ott ugyanis egy ezerhatszáz sírt tartalmazó avarkori temető van, ahol a sírrablások nagy aránya ellenére rendkívül gazdag és értékes kincsek is előkerültek. Erre azonban csak egy DNS-vizsgálat deríthetne fényt, amely nagyon drága, több millió forintos költség, amire a Ferenczy Múzeumi Centrumnak nincs anyagi lehetősége. A most megtalált leleteket régészeti bázisokra szállítják, ahol megmossák és beleltározzák őket.

–  Mindent elviszünk, amit itt megtalálunk – emeli ki a régész. –  A leletek antropológiai vizsgálaton esnek át, majd gondosan elraktározzuk őket, mert nem csak a jelenlegi kutatásnak ásunk és dokumentálunk, hanem az utókornak is. A technika folyamatosan fejlődik, így nem tudhatjuk, mikor jön egy olyan lehetőség, aminek segítségével a most megtalált leletanyagról még többet megtudhatunk.

R.L.

Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. november 8-ai lapszámában jelent meg.

Fotó: Deim Balázs