Farkas Kornél vagyok, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium nyolcadikos tanulója, 14 éves elhivatott vad-és természetfotós. Küldetésem közelebb hozni az embereket a természet titkos pillanataihoz a fotóim segítségével. Ezentúl kéthetente olvashatnak tőlem cikkeket a természet rejtett történéseiről. Lesz szó az őzek párharcairól, párzási időszakukról, hogyan készülnek fel a télre, hogyan tudjuk megkülönböztetni a sutagidát a bakgidától, a dámszarvasok érdekes táplálkozási szokásaikról, és rengeteg más érdekes témáról. 

Azt gondolom, hogy először öntsünk tiszta vizet a pohárba, és nézzük meg mi a különbség az őzek és a szarvasok közt.

Dám és gím

Amikor valaki azt mondja, hogy szarvas, akkor azt elsősorban a gímszarvasra értjük, azonban nem csak a gímszarvas létezik. A gímszarvas nyári szőrzete rozsdabarna, a dámszarvasé vörösesbarna, ami fehér pöttyökkel van tarkítva. A kifejlett gímbika testtömege elérheti a 300-400 kg-ot is, míg egy dámbikáé 80-90 kg. Még egy égbekiáltó különbség a két faj között, hogy a dámbikáknak ún. lapátos agancsa van. Amikor én a cikkben szarvast említek, akkor a gímszarvasra gondolok.

Jelentős méretkülönbségek

A szarvas termete sokkal nagyobb, mint az őzé. Az európai őz testhossza 95-135 cm, a tömege 15-30 kg, és a farka rövid. Vele szemben a szarvas hossza 175-200 cm, egy kifejlett gímbika tömege pedig, ahogy már említettem, akár a 400 kg-ot is elérheti, de átlagosan 160-300 kg.

Testfelépítés

Az őz kecsesebb, a szarvas pedig robusztusabb testfelépítésű. A szarvas mellkasa széles, nyaka hosszú, két oldalt lapos. Ezzel szemben az őz feje kisebb, nyaka pedig nyúlánk, és a mellkasa is keskenyebb. 

Az őzsuta és a szarvastehén egy laikus szemlélő számára egyforma, ám a szarvastehénnek oldalról nézve téglalap alakú teste van, és a feje hosszúkás. A sutának gömbölyded alakú a teste, ráadásul hosszabb és karcsúbb a szarvastehénhez képest.

Agancs

Rengeteg ember azt hiszi, hogy az őzeknek egyáltalán nincsen agancsa, de ez természetesen ebben a formájában nem igaz. Valójában a sutákra jellemző az agancsmentesség. Az őzbakok ugyanúgy büszkélkedhetnek a fejdíszükkel, mint a szarvasok, annyi különbséggel, hogy a bak agancsa kisebb, és az ágai is vékonyabbak. 

Szöveg és kiemelt kép: Farkas Kornél