A magyar művészettörténetben kitüntetett helyet elfoglaló Ferenczy család példája kiválóan reprezentálja, mit jelentett európai körű műveltséggel és látókörrel rendelkezni. A szülők, Ferenczy Károly és Fialka Olga egyaránt képviselték az alkotómunka iránti elhivatottságot és a szellemi nyitottságot. Ezt igyekeztek átadni gyermekeik, a később művésszé vált Ferenczy Valér és az ikrek, Ferenczy Béni és Ferenczy Noémi számára. A rendszeres utazások Európa különböző városaiba, a folyamatos tájékozódás a régi és a legújabb művészeti törekvésekről olyan széleskörű ismereteket biztosítottak számukra, ami az egész életükre jellemző határozott értékítéletet, emberközpontú világlátást és gondolkodást eredményezték.
Az 1900/1910-es években a politikai helyzet, a korszak nyitott légköre is elősegítette azt, hogy a művészek szabadon utazhattak az országok között, sőt lakhelyet választhattak a maguk számára legkedvezőbbnek tartott városban. Nem tűnt ritkaságnak a kétlaki életmód sem. Czóbel Béla egész életét végigkísérték az európai utazások és az ezzel járó tapasztalatgyűjtések. Húszéves korától, 1903-tól rendszeresen járt Párizsba, huszonkét évesen már a Salon d’Automne kiállítója volt, egy évvel később, 1906-ban pedig a francia fauve-okkal egy teremben mutatta be műveit. Az év nagyobb részében Párizsban dolgozott, a nyarakat itthon, 1906-ig Nagybányán töltötte.
A pályakezdő művészek maguk választották ki, hogy a párizsi iskolák közül hol képzik magukat: a Julian Akadémia mellett a La Palette, a Colarossi, a Grande Chaumiére Akadémia volt közkedvelt. Perlrott Csaba Vilmost például a Julian Akadémián tanultak egyáltalán nem elégítették ki, és döntő hatással volt rá, amikor Leo és Gertrude Stein szalonjában megismerte Matisse-t, aki akkoriban a legvadabb képeit festette. Perlrott 1907-ben már közös teremben állított ki a fauve-okkal a Salon d’Automne-on, majd Matisse újonnan induló iskolájában folytatta tovább tanulmányait. 1911-ben azonban Spanyolországba ment, ahol nem tudta magát kivonni El Greco hatása alól. Kmetty János ugyanebben az évben utazott először Párizsba. A kubisták képeinek felfedezése mellett rendszeresen látogatta a Louvre termeit. Követte Cézanne szellemiségét, aki a klasszikusok művészetének fontosságát összegezve így fogalmazott: „a Louvre a mi olvasókönyvünk”. Kmetty a művészet folytonossága jegyében a kubizmus előzményét Leonardo, az expresszionizmusét El Greco és Tintoretto festészetében ismerte fel. Számos kompozícióján igyekezte a klasszikus előképek és a kubizmus tanulságait összegezni, amit leginkább egy új monumentális művészet létrehozásában szeretett volna kamatoztatni. Elképzeléseinek az első világháború és a Tanácsköztársaság bukása szabott gátat, évekig belső emigrációban alkotott.
Az első világháború átírta a művészek utazásainak az irányát, hiszen például Czóbelnek is, mint az ellenséges ország polgárának át kellett tennie lakóhelyét Franciaországból a semleges Hollandiába. A közvetlenül megtapasztalt háborús élmények nemcsak a festmények tematikájában és kifejezésmódjában mutatkozott meg, hanem azoknak a fiatal művészeknek az útkeresését is befolyásolta, akik főiskolai tanulmányaikat kényszerültek félbeszakítani a kötelező katonai szolgálat miatt. Az 1920-as években induló festőgenerációnak az avantgárd művészet iránti távolságtartása vagy az abból átvett formai elemek mértéktartó használata a későbbiekben egy merőben más irányú, Róma felé forduló orientációhoz vezetett. Ez azokra is érvényes, akik az elődök nyomán először Párizst vagy Barbizont keresték fel, mint például a szentendrei művészkolónia későbbi alapítói közül Jeges Ernő, Onódi Béla vagy Rozgonyi László. Bár nem járt Rómában, Paizs Goebel Jenőnél is rövid időre megfigyelhető a Pittura Metafisica hatása. Mást eredményeztek a Párizsban látottak és az itáliai reneszánsz Barcsay Jenő és Pirk János festészetében, hiszen mindkettejüknél a monumentális formák és kompozíciók újraértelmezését segítették elő.
Magyarországon a kommün bukása utáni időszak a művészek mozgásának új fejezetét nyitotta meg, mert éppen a leghaladóbb művészek kényszerültek külföldi emigrációba, mint például Kassák Lajos, az egykori Nyolcak tagjai közül Kernstok Károly, Pór Bertalan, Berény Róbert, Tihanyi Lajos vagy éppen Ferenczy Béni. Ebből is következett, hogy a magyar progresszív művészet számottevő része külföldön, elsősorban Berlinben, Bécsben erősödött meg. Czóbel is átköltözött 1919-ben Hollandiából Berlinbe, ahol egy egész magyar kolónia alakult ki. Ferenczy Béni, aki előző párizsi korszakában – többek között – Archipenkonál is tanult, Berlinben felújította egykori kubista formavilágát és 1924-ben a német, majd az emigráns magyar avantgárd művészet egyik központjának tekintett, Der Sturm Galériában állította ki az eltorzított testarányú apró méretű aktfiguráit.
Itthon a progresszív szemléletű művészek helyzete jóval nehezebbé, esetenként kilátástalanná vált. Kassák hazajövetelével az általa alapított baloldali avantgárd Munka folyóirat és a köréje szerveződött, kulturális ismeretterjesztést vállaló Munka-kör azonban új fórumot biztosított a fiatal művészek számára. Jellemző az akkori állapotokra, hogy akik ebből a társaságból végleg külföldre kerültek, mint például Kepes György vagy Trauner Sándor, világhírű művészek lettek. Az 1920-as évek végétől újra Párizs lett a művészek célállomása. Vajda Lajos itt kísérletezett a szürrealisták kedvenc műfajával, a fotómontázzsal, Korniss Dezső pedig itt talált példákat a kortárs és az archaikus művészet kapcsolatára. Hazajövetelük után, az 1930-as évek közepén Szentendrén motívumgyűjtő munkába kezdtek. Elképzelésük, a modern közép-kelet-európai művészet megteremtése, mely hidat képez Nyugat és Kelet között, nem tudott megvalósulni, de az 1945-ben megalapított Európai Iskola alapeszméjének egyik előzménye lett.
