Hogyan kezdett politizálni?
Mindig is olyan ember voltam, aki nem csak érdeklődik a közélet dolgai iránt, de keresi a lehetőséget, hogy alakíthasson rajtuk. A nyolcvanas évek közepén Nyíregyházán éltem, és rendszerkritikus gondolkodású barátaimmal civil szervezetet, egyesületet alakítottunk. Olyan előadásokat, beszélgetéseket szerveztünk, amelyekkel kiváltottuk a belügyi szervek érdeklődését is. Erre az időszakra az volt a jellemző, főleg vidéken, hogy kevesen vállaltak fel nyílt rendszerellenzékiséget. Volt olyan rendezvényünk, amit nem is lehetett nyilvánosan meghirdetni. Részt vettem a Szabad Európa Rádióból ismert ellenzékiek által kezdeményezett SZDSZ alapításában, de nem készültem semmilyen politikai szerepre. Amikor 1990 februárjában Tölgyessy Péter ismertette, hogy az SZDSZ vezetése kiket jelölt a párt országos listáján képviselőnek, akkor nagyon meglepődtem, hogy a biztos bejutók közé javasoltak. Felemelő érzés volt, hogy a rendszerváltás utáni első parlament tagja lehetek, ahol ennek megfelelő alázattal kezdtem el dolgozni.
– Mikor és hogyan került Szentendrére?
– 1993-tól már egyre inkább látszott, hogy friss családosként a munkám ellátása miatt indokolt, hogy Budapestre, vagy a főváros közelébe költözzek. Szentendrére már a 80-as években is szívesen jártam, érdekelt és megfogott az akkori underground, a helyi művészvilág aktivitása és a páratlan táji és építészeti környezet, ezért is döntöttünk Szentendre mellett. Sokan alvó városként írták le Szentendrét, mert az ideköltöző és Budapesten dolgozók többsége nem talált, vagy keresett kapcsolatot a várossal. Én kezdettől nemcsak aludni jártam haza, hanem bekapcsolódtam a szentendrei mindennapokba. Költözésünk után alig két évvel később már itt is részt vettem egy közéleti és kulturális egyesület alapításában. Rendszeresen szerveztünk programokat, például jótékonysági koncertet a Zeneiskola javára, meghívtuk fellépni, vagy éppen közéleti beszélgetésekre például Mácsai Pált, Molnár Piroskát, Korniss Mihályt, Heller Ágnest, Kéri Lászlót és Petschnig Mária Zitát. 1994-től már Pest megyei önkormányzati képviselő is voltam, 1998-ban pedig egyéni körzetet megnyerve, bekerültem a városi testületbe. Miakich Gábor mellett általános alpolgármester lettem, és elsősorban az oktatási, kulturális és turisztikai ügyekért feleltem. Hasonlóan, mint most, leszámítva azt, hogy az iskolákat a kormányzati központosítás 2010 után elvette várostól, az önkormányzatoktól. 2002 tavaszától ismét országgyűlési képviselő lettem, ősszel pedig megválasztottak a Pest Megyei Közgyűlés kulturális és turisztikai területért felelős alelnökének. A megyei intézményrendszer akkor még komoly hatáskörrel, Szentendrén pedig saját fenntartású intézményekkel rendelkezett. Ezért is vállaltam el ezt a pozíciót, hogy tudjak segíteni városi ügyekben.
Melyek azok az eredmények, amelyekre leginkább büszke?
A szentendrei vonatkozásukat emelném ki. Alpolgármesterségem alatt indítottuk be igazi összművészeti helyszínként a MűvészetMalmot. Ebben az időszakban nagyon fontos szerepe volt a programok gazdagságában és színvonalasságában Farkas Ádámnak, Deim Pálnak, Békés Andrásnak és Öcsikének, efZámbó Istvánnak is, hiszen ekkor indult be igazán a Nemzetközi Kis Magyar Performance és Nehéz Zenei Fesztivál, melynek helyszíne a Malom volt. Békés András Kossuth díjas rendezőt – aki megtisztelt barátságával – azért is emelném ki, mert visszahozta Szentendrére az általa elindított Szentendrei Teátrum második fénykorát.
2002 után, megyei alelnökségem alatt láttam neki az akkori megyei vezetés támogatásával a Castrum revitalizálásának. Egy igényes nemzetközi tervpályázatot bonyolítottunk le annak érdekében, hogy a Ferenczy Múzeum alapfeladatait, beleértve a XXI. századhoz méltó kiállítóhelyeket, nemzetközi színvonalú látogatóközpontot, restaurátor és egyéb funkciókat végre egy helyen valósítsuk meg. Mindezt ráadásul úgy, hogy közben Szentendre ma még feltáratlan római örökséghelyszínét is új életre keltjük, és a lehető legszervesebben összekapcsoljuk a belvárossal. A tervpályázati munkánk eredményét sajnos az új összetételű megyei önkormányzati vezetés nem vitte tovább, ahogy az akkor még szintén megyei önkormányzati fennhatóság alá tartozó Pest Megyei Könyvtár felújítási programját sem, amit szintén én indítottam el. Annak ellenére nem folytatták ezt két jelentős szentendrei projektet, hogy 2006 után, de még inkább 2010 után beköszöntött a beruházási pénzbőség évtizedes korszaka az uniós forrásoknak köszönhetően.
A ma már városi fenntartású és Hamvas Béla nevét viselő megyei könyvtárhoz egyébként is fontos szálak fűznek: kevesen emlékeznek már, hogy a kilencvenes évek közepén döntés is született arról, hogy Szentendréről Budapestre költöztetik a Pest Megyei Könyvtárat. Büszke vagyok arra, sikerült elérnem, hogy végül nem költöztették be a PMK-t Budapestre a Mester utcába. Több művész még ma is él, aki tudja, hogy a kezdeményezésemre, parlamenti módosító javaslataimnak köszönhetően indult el az ugyancsak lepusztult Régi Művésztelep megújítása. 2004-ben először a tervezésre, majd 2005-ben az első ütem elindítására nyújtottam be parlamenti képviselőként olyan költségvetési módosító indítványt, ami eredményes volt, és lehetővé tette az érdemi munka elindítását. Azt külön köszönöm Szakács Imrének és a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány akkori vezetésének, hogy bevontak a művésztelep megújításának tervezési folyamatába. Büszke vagyok arra is, hogy a Pest Megyei Közoktatásfejlesztési Alapítvány titkáraként közel egy évtizeden keresztül volt ráhatásom a megye iskolái, óvodái infrastruktúrájának és eszközeinek a fejlesztésére. Ezek mellett részt vettem a Regionális Idegenforgalmi Bizottság munkájában is. Mai értéken milliárdos nagyságrendben támogattunk évente fesztiválokat, turisztikai kiadványokat, a tourinform irodák fejlesztését.
Mivel foglalkozott az elmúlt évtizedben?
Már 2009-ben meghoztam azt a döntést, hogy nem indulok a választásokon. 2010-től a versenyszférába, az évtized közepére rendkívül sikeressé váló kommunikációs ügynökséghez, az Uniomedia Zrt.-hez mentem dolgozni, ami akkor még mikrovállalkozásként indult, de aztán rendesen kinőtte magát. Többször voltunk az év kommunikációs ügynöksége, kizárólag nagyobb cégek, a multik világából érkeztek az ügyfeleink. Sokat tanultam a gondolkodásukból, a mentalitásukból. 2019 után már saját vállalkozásomban dolgoztam stratégiai és kommunikációs tanácsadóként. A 2019-es választások után keresett meg Gémesi György Gödöllő polgármestere, hogy dolgozzak a Magyar Önkormányzatok Szövetségének (MÖSZ), tudta, hogy van önkormányzati vezetői, jogalkotói és céges tapasztalatom is. 2020-ban egy évig dolgoztam Szentendrén is (nem főállásban persze) tanácsadóként az új városvezetés mellett.
Miért csak egy évig?
Bevallom, nem volt elég sikerélményem, és nehezen tudtam azonosulni a hivatalvezetésre akkor jellemző munkakultúrával. Emellett napi munkaórában rendkívül leterheltek a város működésével kapcsolatos kérdések, miközben a céges munkámra – amiből éltem valójában – már alig-alig maradt idő.
2024-ben mégis újra vállalta, hogy dolgozik a szentendrei önkormányzatnak…
Igen, mert a polgármesterrel korábban is tudtam együtt dolgozni, és az volt a véleményem, hogy a sok kritika ellenére tisztességes városvezetése van Szentendrének, amely megérdemli, hogy folytathassa a munkát, így számomra nem volt kérdés, hogy a 2024-es választások előtti is segíteni fogok.
Felmerült, hogy Ön is induljon képviselő-jelöltként?
Nem akartam indulni a választásokon, már csak azért sem, mert nem készültem arra, hogy váltani fogok. Kényelmesen éltem és dolgoztam egy ideális ügyfélkörrel a saját kis cégemmel, amit most viszont fel kell számoljak, hiszen a vállalkozás és az alpolgármesteri hivatás nem összeegyeztethető. A választások után kaptam egyértelmű felkérést, és kellett egy kis idő, amíg döntésre jutottam, és ez nem volt könnyű. Végül az billentette el a mérleget, hogy úgy érzem: egy új vezetési kultúra, egy újfajta együttműködés van kialakulóban. A jegyzőváltással pedig meggyőződésem szerint a hivatal működése is innovatívabb, hatékonyabb és közvetlenebb lesz.
Mik a terveik az elkövetkezendő évekre?
Nemcsak a magam nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy szeretnénk erősíteni a környezetvédelmi, természetvédelmi profilt és a részvételiséget. Nagyon fontos számunkra, hogy bevonjuk az itt élők tudását, kompetenciáit, tulajdonképpen mindenkit, aki tenni kész a városért. Ezért is hoztuk létre a Környezetvédelmi és Közösségi Részvételi Irodát, ami egy új iroda a hivatalon belül. Szeretnénk valós párbeszédet a kulturális élet, a civil közösségek, a turizmus, szereplőivel, a vállalkozókkal. Az előttünk lévő negyedév fontos időszak, melyben az új városvezetés és az általa megszólított emberek, közösségek segítéségével összerakják a ciklus legfőbb célkitűzéseit. Nekem is van már persze a fejemben pár dolog, de fontosnak tartom, hogy ez egy közös gondolkodás legyen.
Amibe mindenképp bele kell vágnunk, ha törik, ha szakad, az a Kereskedőház felújítása. Senki nem játszhat ebben az ügyben kivárásra, mert az végzetes következménnyel jár. Az épület pár hete egyértelműen üzent a kormánynak és nekünk, vagyis közösen kell cselekednünk, és nem majd egyszer, hanem azonnal.
Az egész várost érinti a közvilágítás tervezett korszerűsítésének programja. A városi vagyongazdálkodásnál is fordulatot kívánunk elérni, ez sem lesz gyors, de reményeim szerint eredményesek leszünk és javítani tudunk az épített környezetünk állapotán. Szeretnénk erősíteni a lokálpatrióta gondolkodást, kidolgozni olyan ösztönzőrendszereket, amelyektől a helyiek is cselekvően vesznek majd részt a városuk, lakókörnyezetük szépítésében, zöldítésében. Nagy tisztelettel adózom az olyan városszerető mentalitásnak, ami megszépít egy utcát, vagy például dekorálja, szépíti a Ferenczy lépcsőt, köszönhetően Erdész Laci galeristának és a környékbeli vállalkozóknak.
Az elmúlt években, de már 2019 előtt is sok pozitív kezdeményezés indult el, ezeket támogassuk, vigyük tovább. Itt nem az a lényeg, hogy kinek a nevéhez fűződik, hanem az, hogy a városnak, a közösségnek jó legyen, és Szentendre értékeit őrizve fejlődjön.
Emellett fontos pozíciót töltött be a Nemzetbiztonsági Bizottságban is, a romagyilkosságok nyomozása idején az elnöke is volt.
2002-től alelnöke voltam az Országgyűlés Önkormányzati Bizottságának, és megválasztottak a Nemzetbiztonsági Bizottság tagjának is. Ezt a munkát illik megkülönböztetetten komolyan venni, bár ez nem feltétlenül jellemző azóta se a bizottság tagjaira. Kitartóan képviseltem, és képviselem azóta is az ügynökakták nyilvánosságának az ügyét és a titkosszolgálatok feletti civil kontroll kiterjesztését. A Tatárszentgyörgyön a romák ellen 2008-2009-ben elkövetett, hat halálos áldozattal, közöttük gyermek áldozattal járó terrortámadás sorozat nemzetbiztonsági vonatkozásait vizsgáló bizottság vezetője voltam 2009 őszén. Vizsgálatunk kivételesen jó példa volt a korábbi vizsgálóbizottsági gyakorlathoz képest, melynek során feltártuk a nemzetbiztonsági szolgálatok súlyos mulasztásait, amelyek nélkül elkerülhető lett volna több honfitársunk halála is. Ezt követően megismerkedtem a támadásokban érintett családokkal, és a mai napig kapcsolatban vagyok velük egy segítő csoport révén.
Herczku Nóra
Fotók: Isza Ferenc
