A grandiózus és rangos kiállítás 1200 négyzetméteren mutatja be az 1945 és 1948 között működő nagy hatású művészcsoport, az Európai Iskola munkásságát.
Kik ők, mit érdemes tudnunk az Európai Iskoláról?
A magyar képzőművészet fontos csoportja 1945-ben alakult meg. A második világháború után az addig elfojtott energiák hirtelen felszabadultak és megjelentek az alkotásokban. Az iskolát 1945 októberében néhány gondolkodó Gegesi Kiss Pál orvosprofesszor, Kassák Lajos, Kállai Ernő kritikus, Mezei Árpád és Pán Imre alapította. Választ szerettek volna adni arra a nagyon fontos kérdésre, hogy az európai civilizáció hogyan juthatott el addig, hogy kis híján megsemmisítette önmagát, és milyen lenne az ideális emberkép az újra épülő Európában. A művészek átélték a háború borzalmait, voltak közöttük szép számmal, akik katonaként is szolgáltak. A csoport felvette tagjai közé Ámos Imrét, akit munkaszolgálatosként hurcoltak el és egy darabig hittek a hazatérésében, ám utólag kiderült, Ámos egy koncentrációs táborban halt meg.
Mennyire volt ismert és aktív ez a csoport?
A céljuk a szürrealista és a modern stílusirányzatok ápolása volt, és keresték az együttműködést a nyugat-euróapai és a közép-kelet-euróapai művészvilággal. Jó kapcsolatokat ápoltak holland, francia, román és cseh művészeti csoportokkal. Európai magyar művészeknek tartották magukat, három év alatt harmincnyolc kiállítást rendeztek, amelyeket megpróbáltak kulturális eseménnyé emelni, hiszen ezeken a tárlatokon vitaesteket szerveztek, ahová olyan neves írókat hívtak meg, mint Weöress Sándor, Hamvas Béla és Füst Milán.
Miért oszlatta fel magát a csoport?
Kezdetben csak a művészvilágon belül érték őket támadások, majd idővel a politika kereszttüzébe kerültek. Kezdetben kispolgári lázadóknak minősítették őket, majd fenyegető támadásokat kaptak, végül majdhogynem fasizmussal vádolták őket. 1948 végén volt az utolsó kiállításuk, majd feloszlatták önmagukat.
Mi lehet a kiállítás aktualitása?
Azt gondolom, hogy most is fontos egy olyan európaiság képviselte, amelyért ők küzdöttek. Miután feloszlatták magukat 1948-ban, süllyesztőbe kerültek. 1973-ban Székesfehérváron volt az első nagyobb kiállítás a munkásságukról, amelyet néhány kisebb követett a nyolcvanas években, majd 1990 környékén megjelent róluk egy könyv, ám az azóta eltelt több mint harminc évben semmit sem lehetett hallani felőlük.
Mit kaphat a látogató, ha megnézi a tárlatot a MűvészetMalomban?
Három éve merült fel a kiállítás gondolata. A mostani helyszínt az is indokolja, hogy a művészek között nagyon sokan szentendrei kötődésűek. A kiállításon betekintést kaphatunk egy nagyon izgalmas korszak világába. Ahogy belépünk a Malom udvarába rögtön korabeli plakátokat láthatunk a hirdető oszlopokon, majd az Üllői út 11-et (itt volt az iskola központja- a szerk.) idéző kapun léphetünk be. Hatalmas területen, 1200 négyzetméreren tizenegy tematikus szekció mutatja be az Európai Iskola alkotóit. A tematikus egységek mellett korabeli kiállítások rekonstrukciója, illetve a magyar művészekkel jó kapcsolatot ápoló cseh, román, holland és francia művészek alkotásai is láthatók. A kiállítást több éves kutatás előzte meg, amely igazi csapatmunka volt. Köszönet érte Árvai Máriának, Hornyik Sándornak, Passuth Krisztinának, Várkonyi Györgynek és mindenekelőtt Bodonyi Emőkének.
Kiállító művészek:
Anna Margit, Barcsay Jenő, Bálint Endre, Bán Béla, Barta Lajos, Bokros Birman Dezső, Czóbel Béla, Egry József, Fekete Nagy Béla, Forgács Hann Erzsébet, Gadányi Jenő, Gyarmathy Tihamér, Jakovits József, Korniss Dezső, Lossonczy Tamás, Marosán Gyula, Martinszky János, Martyn Ferenc, Márffy Ödön, Rozsda Endre, Schubert Ernő, Szántó Piroska, Vajda Júlia, Vilt Tibor, Zemplényi Magda
