– Nagyon színes a szakmai életútja, végig járta a ranglétra különböző fokait. Mindig kulturális pályára készült? 

– Éppen két nappal ezelőtt volt a nagymesterem, Novák Ferenc búcsúztatója, és ott mondtam el, hogy én kamaszkoromban a néptánc bűvöletében tulajdonképpen koreográfusnak készültem. Egy családi kapcsolat révén lehetőségem lett volna arra, hogy Rotterdamban a Táncakadémiára koreográfus szakra felvételt nyerjek. Akkor a Tata (Novák Ferenc beceneve – a szerk.) mellett már sok szervezési feladatot elláttam, mindig közösségi ember voltam. Leültetett, és azt mondta, hogy ő nem látja bennem a művészt, viszont nagyon látja ezt a szervező vénát. És adott erre a munkára lehetőségeket, például a Táncháztalálkozón, vagy a legendás Honvéd Táncszínháznál. Mindig nagyon érdekeltek a művészetek, ami a családban is mind a két ágon nagyon erős volt, de azt vettem észre, hogy én háttéremberként sokkal jobban érzem magam, mint a színpadon, és húszéves koromtól kezdve egyik munka hozta a másikat. Nagyon szerencsésen alakult a pályám. Tulajdonképpen Tata találta ki, hogy ezzel foglalkozzak.

– Hogyan élte meg, hogy egy ilyen karizmatikus ember lebeszéli az álmairól? 

– Pont az volt a fantasztikus, hogy adott helyette más lehetőségeket, hiszen ez a típusú szervezési munka is komoly művészi vénát és kreativitást követel. A különböző adottságaimat – mint például azt, hogy jól kijövök az emberekkel, meg tudom szervezni a dolgokat, integrálni tudom a különböző energiákat – így sokkal jobban tudom hasznosítani. 

– Többször említette, hogy valójában népművelőnek tekinti magát. 

– Igen, úgy gondolom, hogy nem csak az a népművelő, aki a helyi néptáncegyüttest, az énekkart és a kézműves foglalkozást szervezi, hanem a szó eredeti értelmében az is népművelő, aki egy városban vagy egy fesztiválon kulturális és művészeti programot állít össze. Azért is volt érdekes ez a váratlan felkérés a város részéről, mert ez a portfólió, amit most kaptam Szentendrén, megtisztelő módon, összegzi mindazt, amivel én a pályám során foglalkoztam. Például nagy kihívás az Adventi vásár megújítása, de a tapasztalatom megvan hozzá, hiszen csináltam már Mesterségek Ünnepét, Budapesti Búcsút.

– Úgy tudjuk, sok szállal kötődik a Dunakanyarhoz. 

– Kettős kötődésű vagyok, Budapest és a Dunakanyar. A nagyszüleim Leányfalun éltek, én pedig jelenleg Szigetmonostoron és Pesten lakom. A szüleim itt ismerkedtek meg a szentendrei Ferences Gimnáziumban. Azt szoktam mondani, hogy igazából az életemet köszönhetem Szentendrének. 

– A ’90-es évek elején már dolgozott a Szentendrei Teátrumban, milyen emlékei vannak róla?

– Nagyon jó, ez volt az első önálló menedzseri munkám. Akkor én már az Operában dolgoztam, amikor megkeresett Endrei Judit, Kurdics Erika és Kurdics Vali, és felkértek projektmenedzsernek. Nagyon szép emlékeim vannak a Templomdombi Passiójátékról. Remélem, hogy a jövőben majd fel tudjuk eleveníteni. A Fő téren Gregor Józseffel csináltuk A sevillai borbélyt, itt ismertem meg Molnár Piroskát és még sorolhatnám. Ez volt az első olyan munkám, amikor színházi előadásokat úgy hoztam létre, hogy a próbától a költségvetésig minden az én dolgom volt. Nem is tudom mostani fejjel, hogyan mertem huszonnyolc évesen elvállalni, de sikerült megoldani mindent. 

– Később nagy és sikeres fővárosi intézményeket vezetett. Mi motiválta abban, hogy 2021-ben megpályázza a Szentendrei Teátrum vezetését? 

– A pandémia miatt többet voltam Szigetmonostoron, és nagyon jó barátságot ápoltam Vasvári Csabával, az előző igazgatóval, ő mondta, hogy nem pályázik tovább, és akkor úgy gondoltam, hogy ez egy jó feladat lehet számomra. Abban az életszakaszomban úgy éreztem, hogy más karakterű kihívásokra van szükségem. Különös jelnek vélem, hogy Szentendre városa éppen akkor keresett megújuló kulturális életéhez új arcokat.

– Idén pedig egy újabb fontos felkérést kapott. A kettős ügyvezetés után egyszemélyben igazgatja a Szentendrei Kulturális Központot. Milyen változások várhatóak a város kulturális életében? 

– A kulcsszó a nyitottság, az összefogás és a közösségből építkezés. Jobban szeretném a városi kezdeményezéseket támogatni, mint ahogy a Teátrumban is igyekeztem a szentendrei művészekre összpontosítani. Nagy különbség, hogy négy vezető helyett kettő lett a városban, Borbély-Tardy Anna és én. Nem titok, hogy mi korábban már dolgoztunk együtt. Nagyon hasonló az ízlésünk, és az első pillanattól az együttműködésre törekedés a célunk. Sokkal több olyan programot szeretnénk, ahol együtt mutatjuk fel a múzeum és az előadóművészet közös értékeit, például, hogy közös jeggyel lehet majd kiállításokat és programokat látogatni. A fesztiválokat vissza szeretném vinni a gyökerekhez. A mainstream nagyzenekarok helyett kis udvarokban fogunk igényes programokat csinálni, továbbá a kisebb értékekre is szeretnénk felhívni a figyelmet, és becsábítani ezekre az idelátogató közönséget. 

– Már a Szentendre és Vidéke hasábjain és a social média platformokon is érezhető a szentendrei kulturális intézmények szervesebb összekapcsolódása.

– Korábban a KULT (Szentendrei Kulturális Központ) egyes részlegeinek programjai nem voltak egyben megjelenítve. Első lépésként létrehoztunk egy olyan programtáblázatot, amiben a P’Art Mozi, a Barlang, a Teátrum programjai egyben láthatóak. Amit a KULT felmutat egy hónapban, az az a teljesítmény, amit leteszünk az asztalra, és ezt kell tovább folytatni. A MűvészetMalom is egy nagyon jó helyszín, ott most lesznek kisebb komolyzenei koncertek, amit mi szervezünk. 

– Arra van törekvés, hogy szentendrei helyi kortárs művészek jobban megmutatkozzanak?

– Minden Szentendrén élő művész előtt nyitott az ajtóm és fogadóképes a telefonom, szeretettel várom az ötleteket, a nyitottságot, akár a nemzetiségi önkormányzatok, illetve a nemzetiségi szervezetek előtt, akár a helyi amatőr együttesek előtt. Mi Falusi Marianntól, Németh Kristófig és Tímár Sárától, Fischl Mónikáig sok mindenkivel együtt dolgoztunk. Tavaly volt egy adventi sorozatunk, azt szeretném megcsinálni idén is, amikor a gyertyagyújtásokhoz kötődően itt élő művészek adtak valami kis produkciót. 

– Ha már az Advent szóba került, az idei miben tér el az előzőktől?

– A pravoszláv karácsonyig, január 7-ig fog tartani. Szeretnénk kihúzni a vásárt egészen a Lázár cár térig, ahol szerb-dalmát stílusú karácsony lesz, árusokkal és vendéglátással. Úgy tervezzük, hogy a Dumtsa Jenő utcánál elindulunk egy hagyományos keresztény karácsonyi hangulattal, és a végére elérünk a nemzetiségek karácsonyáig. Szeretnénk a Bogdányi utcát is bevonni, mert a hangulata olyan, mint egy karácsonyi vásár, egy gyertyafényes angyal sétány lenne. Ebben az utcában van a csodálatos Anna Margit udvar az angyallal, és minden üzletet arra kérünk, hogy vagy a saját stílusában, vagy egy szentendrei művésztől rakjon ki egy angyal ábrázolást. A víziónk az, ha az ember sötétedés után lenéz a Bogdányi utcára, akkor olyan lesz, mint egy gyertyafényes sétaút.

– Mit tart a legnagyobb kihívásnak?

– A legnagyobb kihívás az idő. Úgy veszem át a KULT-ot, hogy párhuzamosan megpróbálok olyan fejlesztéseket is elindítani, amik látványosak. Két ilyet mondanék: felújítjuk a Dunaparti Művelődési Ház homlokzatát, és sor kerül a könyvtár színházteremében a teljes nézőtér cseréjére. Ezek a beruházások, a kommunikáció megújítása és a rendezvények felfrissítése, új koncepcióban való megvalósítása, ezek most a legfontosabb feladatok. 

– Hogyan képzeli el a jövőben Szentendre kulturális életét?

– Én olyan típusú vezető vagyok, aki mindig a következő lépésre koncentrál. Akkor leszek elégedett, ha két év múlva a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár színháztermének lesz egy önálló neve és egy önálló színházi programja egész évben. Ha lesz egy olyan új épület, ahol a közösségi élet, a művészeti csoportok, rekreációs vagy a szabadidős tevékenységek méltó helyen meg tudnak valósulni, ha a Barlang tovább fejlődik és a fiataloknak egy jó bázisa lesz, a fesztiváloknak pedig egyéni hangulata. Egy elvárás pedig az itt élőktől fogalmazódott meg felém, hogy kulturális programért se kelljen Pestre menni. És természetesen azt szeretném, hogy a városhoz méltó, igényes programok legyenek.

Interjú: Gergály Judith

Fotók: Isza Ferenc