Öröm és vigasz

MEGHÍVÓ
A PIRK JÁNOS MÚZEUM
SZERETETTEL MEGHÍVJA ÖNT, CSALÁDTAGJAIT ÉS BARÁTAIT

DR. KISS ANDRÁS
ÖRÖM ÉS VIGASZ

EGY VÁRADI ORVOS A MŰVÉSZET VONZÁSÁBAN CÍMŰ
KÉPZŐMŰVÉSZETI ALBUMÁNAK VETÍTETTKÉPES KÖNYVBEMUTATÓJÁRA
IDŐPONT: 2023. OKTÓBER 2, HÉTFŐ, 18 ÓRA
HELYSZÍN: PIRK JÁNOS MÚZEUM, SZENTENDRE, BOGDÁNYI U. 34.

AZ ESEMÉNYEN KÖZREMŰKÖDNEK:
NÉMETH JÚLIA

KOLOZSVÁRI MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ REFLEXIÓIT A KÖNYVRŐL

FELOLVASSA CSÉMY KATALIN
ERDÉLYI GYŰJTŐI TEVÉKENYSÉGÉRŐL MESÉL A SZERZŐ,

DR. KISS ANDRÁS

A ZENE HULLÁMHOSSZÁN GYÖNYÖRKÖDTETI A RÉSZTVEVŐKET:
HOLLÓ JUDIT HEGEDŰMÚVÉSZ
DUDITS ZSUZSANNA ZONGORAMŰVÉSZ
DEDIKÁCIÓVAL EGYBEKÖTÖTT KÖNYVÁRUSÍTÁS

Könyvbemutató: Öröm és vigasz

Dr. Kiss András Öröm és vigasz – Egy váradi orvos a képzőművészet vonzásában című
kötetének vetítettképes bemutatójára szeretettel várjuk az érdeklődőket 2023. október 2-
án, hétfőn 18 órakor a Pirk János Múzeumban (Szentendre, Bogdányi utca 34.).
Az ünnepélyes könyvbemutatón Németh Júlia kolozsvári művészettörténész reflexióit a
kötetről felolvassa Csémy Katalin. Erdélyi gyűjtői tevékenységéről mesél a szerző, dr. Kiss
András. Közreműködik Holló Judit (hegedű) és Dudits Zsuzsanna (zongora).
A szerző, dr. Kiss András így vall a könyv születéséről.
85 éves, egykori megyei kórházi belgyógyász és kardiológus főorvos vagyok. A
képzőművészet – az irodalommal és a zenével együtt – már gyermekkoromtól felkeltette az
érdeklődésemet, de vonzódásom akkor mélyült el, amikor már nagyváradi orvosként
személyesen is megismertem a helyi-, majd idővel más erdélyi városokból való művészeket,
akik közül többen a barátaim lettek és beavattak munkásságukba.
Erdélyben nemcsak nemzeti kisebbségként éltünk, hanem egy nacionalista-kommunista
diktatúra egyre elviselhetetlenebb és abszurdabb szorításában is, amely nemzeti
identitásunk megszüntetésére tört. A védekezés egyik, egyre gyakoribbá váló módja sok
családban az volt, hogy erdélyi művészek alkotásaival, könyvekkel és népi berendezési
tárgyakkal vettük magunkat körül lakásainkban. Ezek örömet és vigaszt jelentettek
számunkra a mindennapok terheinek elviselésében. Hangsúlyozom: örömet és vigaszt, mert
nem az anyagi értékük volt az elsődleges.
Könyvemben erdélyi művészekkel való ismeretségemről, barátságomról is írok. Közülük
többen annak az időszaknak – a 70-es, 80-as évek – legjelentősebb alkotói voltak. Sajnos már
egyre kevesebben vannak közülük életben, de lélekben velem maradnak, és műveik túlélnek
mindnyájunkat, művészi- és történelmi tanúságot téve a korról, amelyben éltünk, és hogy
miként sikerült megmaradnunk annak, akik vagyunk.
1989-ben települtem át Erdélyből, azóta néhány anyaországi művész alkotásaival is
gyarapítottam gyűjteményemet.
A mindnyájuk iránti hálám kísérje őket a múló időben.