Lőrinczy György, a Szentendrei Teátrum igazgatója számára az elmúlt időszak egyik legmeghatározóbb színházi élménye volt a szatmárnémeti Kohlhaas. „Rendkívül erős formanyelven beszél a mindenkori hatalomról, az igazságról és az egyéni felelősségről, ezért fontosnak tartottam, hogy a magyar közönség is találkozhasson vele.” A produkció különleges látványvilága és formanyelve egyébként is jól illeszkedik a Városháza udvarának adottságaihoz, és bár a szatmárnémeti stúdió intim terét ezúttal szabadtéri emelt színpad váltja fel, Bélai Marcel szerint ez nem változtatja meg az előadás lényegét: az alkotást úgy igazítják a helyszín adottságaihoz, hogy annak intenzitása és közvetlensége így is megmarad.
A Kohlhaas története több évszázados, kérdései azonban nagyon is jelenidejűek. Heinrich von Kleist hőse, Kohlhaas Mihály becsületes lókereskedő, akinek két lovát egy napon jogtalanul lefoglalják. Amikor törvényes úton próbál elégtételt szerezni, újra és újra falakba ütközik. Végül úgy dönt, saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást – és ezzel olyan útra lép, amelyről egyre nehezebb visszafordulni.
A rendező számára éppen ez a történet egyik legfontosabb felvetése: hogyan változik meg az egyén helyzete és felelőssége egy olyan világban, ahol a korábban biztosnak hitt értékek meginognak. Az igazság és igazságtalanság, a lelkiismeret és az egyéni felelősség kérdései szerinte ma is megkerülhetetlenek. „Milyen az önmagunkhoz és a környezetünkhöz való viszonyunk egy olyan világban, ahol a bizalmunk az intézményekben és a tekintélyben abszolút megrendült?” – teszi fel a kérdést Bélai, aki szerint az is fontos kérdés, hogy ha az egyén nagyobb súlyt kap, vajon vállalja-e az ezzel együtt járó felelősséget. És ott van a jogi dilemma is: „Vajon az a probléma, hogy nincs jog, ami megvédjen, vagy az, hogy van, de egyesek nem törődnek vele? Erre mutat rá ez a történet.”
A szatmárnémeti produkció különlegessége, hogy nem a korábbi, jól ismert színpadi feldolgozást követi, hanem közvetlenül Kleist kisregényéből indul ki. A bemutatót ugyanakkor egy fontos társulati és színháztörténeti emlék is inspirálta. 2025-ben volt ötven éve Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című átirata ősbemutatójának, amelyet a társulat névadója, Harag György rendezett. A mostani Kohlhaas azonban új adaptáció, amelyet Bélai Marcel Ibsen, Sütő András és Tasnádi István műveinek felhasználásával írt.
A drámáról Turbuly Lilla kritikus is elismerően írt: „Friss, ambiciózus előadás ez a Kohlhaas, amelyről egy életerős, színvonalas összjátékot mutató társulat képét vihették magukkal a nézők.”
Az előadás egyik legizgalmasabb kérdése, hogy hol ér véget az igazságért folytatott küzdelem, és hol kezdődik a fanatizmus. Kohlhaas ugyanis egy ponton már nemcsak elszenvedője az igazságtalanságnak: maga is olyan eszközökhöz nyúl, amelyek megkérdőjelezik eredeti, igazságosnak hitt pozícióját. Moldován Blanka szerint éppen ez a dilemma teszi a történetet ma is átélhetővé: „Mindenki érti azt a pontot, amikor felmerül a kérdés: mikor kellene visszafordulni?”
A Szentendrei Teátrum számára a Kohlhaas meghívása egyszerre jelenti egy különleges, kortárs színházi nyelven megszólaló produkció magyarországi bemutatkozását és egy új kapcsolat kezdetét egy fontos határon túli társulattal.
Ezzel a produkcióval zárul a nyári évad, amelyben saját bemutatók, hazai és határon túli vendégelőadások, komoly- és könnyűzenei koncertek, opera, folklórest és fizikai színház is helyet kapott. „Olyan szezont sikerült idén összehozni, amilyen színházideálban én hiszek: ahol a műfaji sokszínűség és a generációk jól megférnek egymás mellett” – mondja Lőrinczy György. Szinetár Miklós rendezésétől a középgenerációt képviselő Novák Péter és Szabó Máté munkáin át a fiatalabb alkotók, köztük a Sicc Produkció, Bélai Marcel, Nizsai Dániel és Widder Kristóf előadásaiig sokféle alkotói hang kapott helyet az idei programban.
