A Kerettörténetek című tárlat hat termen keresztül vezeti végig a látogatót a szentendrei művészet meghatározó korszakain és fordulópontjain. Így kapott teret a Ferenczy család művészeti öröksége, a Régi Művésztelep, az Új Művésztelep, a Vajda Lajos Stúdió, a Szentendrei Grafikai Műhely, valamint egy válogatás a Szentendréhez kötődő művészek különböző felfogású önarcképeiből. A kiállítás létrehozói nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a látogató minél jobban részese lehessen a bemutatott anyagnak, ezért a termek mellett a folyosónak is külön szerep jutott, ahol interaktív módon kerülhetünk közelebb a művekhez és az alkotókhoz Kozák Zsuzsanna kurátor elképzelése és Fekete Anna látványtervező megvalósítása alapján. Kozák Zsuzsanna a folyosót úgy tervezte meg, hogy a közönségből bárkihez utat találjon, legyen az fiatal, idős, mozgáskorlátozott vagy akár gyengénlátó. „Kétféle elem található meg, az infografika és az interaktív játék. Szándékosan kerültük az akadémiai hangvételt és a folyószöveget. Az infografikával érdekesebben, bárki számára befogadhatóan tudjuk átadni az intézménytörténetet. A különböző interaktív játékok, mint például a motívumkereső, a tónustábla, vagy a színkeverő kerekek abban segítenek, hogy jobban bele tudjuk élni magunkat akár az alkotók helyébe is. Így könnyebben, saját élményeink által tudunk kapcsolódni a művészhez és általában a művészethez. Bízom benne, hogy mindezek segítségével sokkal szerethetőbb módon ismerhetik meg a látogatók gyűjteményünket”. A kurátorok szorosan együtt dolgoztak a múzeumpedagógusokkal, György Gabriellával, Novák Leventével és Sütő Tündével, hogy izgalmas, tapintható elemeket installáljanak a tárlatban.
A helyemen ülsz!
Pihenőterek és székek is szerepet kaptak a tárlaton, de nem mindegyikre lehet leülni. Ferenczy Károly festőszéke és Czóbel Béla kerti széke tabu, csak a többi széken lehet pihenni és elmélyedni az alkotásokban.
Bodonyi Emőke két termet álmodott meg és rendezett be: a Ferenczy család termét és a Régi Művésztelep termét. A kiállításmegnyitó előtti órákban véglegesítette a két Ferenczy Béni-szobor, a Játszó fiúk és a Fiatal férfi elhelyezését és nézőpontját, mert mint mondta: „a szobrok meg kell kapják azt a teret, amire szükségük van, hiszen sem a szobor, sem a festmény nem ott végződik, ahol a kerete van.”
Egyértelmű volt, hogy lesz Ferenczy-terem, hiszen sokan keresik, nagy igény van rá itt Szentendrén. Az idén százéves fennállását ünneplő Régi Művésztelep sem volt kérdés, hogy önálló teret kapjon. „Volt egy korábbi gyűjteményes kiállítás, amit most újragondoltunk és átrendeztünk. Ehhez figyelembe vettük azoknak a kollégáknak a véleményét is, akik sokat találkoznak a közönséggel, mint például a múzeumpedagógusok. Fontos, hogy legyen olyan tér, ahol nagyobb közönséget is be lehet vonni, le lehet ültetni. Így például a művésztelep termét tágassá tettem. A másik felismerés, hogy nem szabad félni attól, hogy az alap információkat újra elővegyük, például, hogy kik voltak a Ferenczyek; mi az, hogy szentendrei művésztelep, régi vagy új művésztelep; mi a Vajda Lajos Stúdió. Ezeket mindig újra meg kell fogalmazni, hogy át tudjuk adni a közönségnek vagy éppen egy következő generációnak” – mondta lapunknak Bodonyi Emőke kurátor.
Egy nagy szerelem árnyékában
A Fantomszál III. – Művészfeleségek nyomában című kiállítás ez alkalommal Ferenczy Károly felesége, Fialka Olga életútját mutatja be a kurátor, Eged Dalma szemén keresztül. Persze nem véletlenül a Ferenczy család terme mellett kapott helyet Fialka Olga története, aki alkotásaival, rajzaival, festményeivel önállóan is megállja a helyét a művészettörténetben. Eged Dalmával beszélgetve főként arra voltam kíváncsi, hogy nőként, feleségként, anyaként mennyire tudta megélni saját művészetét zseniális férje mellett.
„Direkt nyitva hagytam ezt a kérést, de ami bizonyos, hogy Fialka Olga intelligens, nagyon képzett, tehetséges nő volt, nagyon jól rajzolt. Amikor felismerte Ferenczy Károly zsenijét, vállalta a nagy művészet nevében a háttérszerepet, hogy férjét támogassa, és három gyerekük mellett az élete kiteljesedhetett ebben. De ennek a megítélését a látogatókra bízom. Mindenekelőtt láttatni akartam, milyen volt Fialka Olga élete és művészete, hiszen még soha nem volt önálló kiállítása” – mondta el a kurátor.
„A művek hozzá szólnak, neki mutatnak meg valamit”
A tárlatot Borbély-Tardy Anna, a Ferenczy Múzeum igazgatója nyitotta meg. Köszöntő beszédet mondott Vitályos Eszter országgyűlési képviselő, Vincze Máté, a Közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár, valamint Fülöp Zsolt, Szentendre polgármestere. Wessely Anna szociológus-művészettörténész Goethe-t és Michael Baxandall brit művészettörténészt is idézte szakmai megnyitó beszédében. „Minden kiállítás háromszereplős tér, ahol a néző a tárgy és a felirata között cikázó gondolataival az alkotó és a kiállítás-rendező szándékát firtatja” – majd saját gondolatait hozzátéve folytatta: „ennek a figyelmes megtekintésnek egyik alapvető előfeltevése, hogy az elé táruló látványban semmi sincs véletlenül úgy és ott, ahol van, csak meg kell tanulni felismerni s olvasni az ’árulkodó’ jeleket, mert minden elemnek jelentősége van. De jó, ha tudatosítja, hogy milyen meggondolásokból néz szembe a művekkel, hogy azok visszanézhessenek rá, magyarul, hogy úgy érezze, hozzá szólnak, neki mutatnak meg valamit.”
A megnyitóhoz kapcsolódó zenei program Fischl Mónika Liszt Ferenc-díjas magyar színésznőt, énekesnőt és Kalmus Felicián csellóművészt, zeneszerzőt dcséri.
A kiállítások a Ferenczy Múzeumban (Szentendre, Kossuth Lajos u. 5.) csütörtök és vasárnap között 10 órától 18 óráig látogathatók.
Gergály Judith
Fotók: Deim Balázs
