Kenneth Branagh idén hét Oscarra jelölt, 1969-ben játszódó Belfast című filmjében látszik egy képes újságbeli reklám: Christie for Christmas. És bár elmúlt már karácsony (pláne 1969), Branagh hozott nekünk egy remek Agatha Christie-adaptációt: Halál a Níluson.

Aki ismeri a regényt, azt fogja tapasztalni, hogy Michael Green forgatókönyvíró alaposan átalakította a struktúrát. Egyrészt filmesebbé tették (vizualizálták) sztorit: látványos helyszínekbe helyezték a szereplőket, vagy például a regénybeli írónő az adaptációban festőnő. Másrészt élesítették a dramaturgiát, néhány poros részletet és terjengős dialógot elhagytak, a szereplőgárdát „meghúzták”, jónéhány könyvbeli alakot összevontak. De a legfontosabb, hogy azt a Christie-jellemzőt, miszerint a figurák mindig másnak mutatják magukat, mint amilyenek valójában (éppen ezért nehéz rájönnünk, ki a gyilkos), ad abszurdumig vitték: a filmben mindenki kétarcú. A filmhez kitalált bevezető részben Poirot-t a nagy háború lövészárkában, majd egy katonakórházban látjuk: egyik arcfele tökéletes, a másikat megroncsolta egy robbanás. (Ezért növesztette híres bajuszát.) Ugyanígy minden azon múlik a filmben, hogy melyik oldalról nézzük: azt az arcfelét, amit a világnak szán, vagy azt amelyik „beteg” (sérült), és amit rejtegetni igyekszik.

Így ez a film nem csupán sztárparádé, nem egy színes képeskönyv, mint John Guillermin 1978-as legendás produkciója, hanem invenciózus újragondolása az eredeti történetnek.

Poirot nagy háborús múltjára egyik regényében sem tett utalást Christie, de van epikus háttere a filmbeli kiegészítésnek: az írónő 1914-ben ment hozzá férjéhez, aki ezt követően bevonult katonának, Christie pedig a torquayi vörös keresztes kórházban dolgozott önkéntesként. Branagh-Poirot plátói szerelme egy nővér a hadikórházban… Azt pedig talán ismertebb önéletrajzi elem, hogy hét évvel a Halál a Níluson megjelenése előtt ismerkedett meg Christie egy mezopotámiai ásatáson második férjével, a nagy ő-vel, aki archeológus volt. Érdekes, hogy a regény Magyarországon először Poirot kéjutazáson címmel jelent meg.

És bár azt írtam, ez nem csupán sztárparádé, de nem „nem semmi” a színészek névsora: Kenneth Branagh, Gal Gadot, Annette Bening és az Angliában nagyon népszerű komikapáros, Dawn French és Jennifer Saunders.

Minden további különbséget, hasonlóságot és ezek okát beszéljük meg március 10-én a P’Art moziban a film 18:00-kor kezdődő vetítését követően.

Tanner Gábor

filmesztéta