Öt év után újra elnyerte a városvezetés bizalmát, mint könyvtárigazgató. Mi volt a személyes szakmai ok, amiért újra pályázott a könyvtár vezetésére?
Fontosnak tartom az állandó megújulást, és úgy gondolom, hogy van még bőven lehetőség a könyvtárban, nekem pedig van ötévnyi tervem, amit meg tudunk valósítani a kollégáimmal, akik szintén biztattak a pályázásra. Alapvetően azt szeretném, hogy a könyvtár még inkább megteljen emberekkel, élettel, vonzó közösségi térré váljon.
Hogyan szeretné ezt elérni?
A belső terek megújítása elkezdődött. Létrehoztuk az ifjúsági könyvtárat, lecseréltük a szőnyegeket, megújult a könyvtár külső környezete. Innovatív, jó ízlésű munkatársaimnak köszönhetően sok minden változott. Szeretnénk ennek a folyamatnak a végére érni. De vannak természetesen új ötletek is.
Mondana példákat?
Idén elkezdjük bevezetni az RFID, azaz rádiófrekvenciás azonosító technológiát. Ez állományvédelemre is használható, akárcsak az élelmiszerboltokból ismerős állományvédelmi kapuk, de a raktározást is jelentősen megkönnyíti. A végső cél pár éven belül az lenne, hogy önkölcsönző automatát tudjunk beállítani a technológia segítségével. Ez olyan lenne, mintha tudnánk bővíteni a létszámot, legalábbis, ami a munka mechanikus részét illeti, és hosszú távon elvezethetne egy jelenleginél jóval hosszabb nyitvatartási időhöz.
Amikor ide kerültem, a könyvtárnak, mint intézménynek nem voltak nemzetközi kapcsolatai. Az elmúlt másfél évben megvalósítottunk egy Erasmus programot, aminek a keretében tizennyolc kolléga jutott el Oslóba, Párizsba, vagy Sepsiszentgyörgyre, és hozott haza rengeteg ötletet, inspirációt. Felmerült, hogy milyen jó lenne nemzetközi együttműködésekben együtt gondolkodni hasonló helyzetű városok könyvtárosaival. Szentendre társadalma bizonyos szempontból ugyanis jobban hasonlít bármelyik európai nagyváros agglomerációjának a társadalmához, mint a magyar vidék társadalmához. Ehhez kapcsolódóan éppen tegnap előtt kaptam a hírt, hogy Wroclaw, Ostrava és Révkomárom városával nyertünk egy V4 pályázaton. Szeretnénk együtt gondolkozni az ifjúsággal kapcsolatos problémák kezelésről, gyakorlatokat cserélni, és ez alapján a szolgáltatásainkat fejleszteni.
Ez úgy hangzik, mintha a könyvtár a különböző dokumentumok kölcsönzésén kívül valamilyen szociális feladatot is ellátna. Jól értem?
Abszolút. Úgy szoktam fogalmazni, hogy az elmúlt időszakban arra mennek a dolgok, hogy a könyvtárban nem a könyv a lényeg, hanem az olvasó. Ha ma valaki olvasni akar, azt könyvtár nélkül is könnyen megteheti. Sokkal fontosabb feladatunk ma a közösségépítés, az olvasásfejlesztés, az olvasás népszerűsítse, és az, hogy az adott környezetben felmerülő társadalmi problémákra reagáljunk könyvtári eszközökkel. Tehát a könyv egy eszközé vált, a cél minél több olvasó ember.
Hogyan teljesítik ezt a célt? Hány olvasójuk van?
Minden ötödik szentendrei valamilyen formában az ügyfelünk. Magyarországi adatokhoz képest kimagasló ez az arány. Ha azonban például a skandináv országokat nézzük, még van hova fejlődni. Az elmúlt öt évben – a pandémia miatt bekövetkezett mélypont után – évente hozzávetőleg nyolc-tíz százalékkal, összesen 45%-kal növekedett a beiratkozottak száma, de a rendezvényeken résztvevők és az online használóink számára sem panaszkodhatunk.
2022-ben a könyvtár elnyerte a Minősített Könyvtár címet. Egy akkor készült interjúban említette, hogy ennél rangosabb elismerés a Könyvtári Minőségi Díj. Ennek a díjnak a megszerzése is szerepel a célok között?
A minősített könyvtár cím arról szól, hogy mi a minőségmenedzsmentnek az eszköztárát kiemelkedően jól használjuk. Ezt a címet öt évig lehet birtokolni, és ezen az öt éven belül, erre az alapra építkezve két, Magyarországon kiemelkedő könyvtári innováció bemutatásával lehet pályázni és elnyerni a Könyvtári Minőségi Díjat. Célunk a díj megszerzése. Úgy gondolom, két olyan terület van, amiben erősek vagyunk, és nyerhetünk. Az egyik a partnerkapcsolatokra épülő szolgáltatások, a másik pedig a munkatársakban lévő potenciál minél hatékonyabb kiaknázása. Mindkettő összefügg azzal, hogy önkormányzati fenntartású intézményként az adófizetők pénzéből működünk. Így elemi kötelességünk, hogy ezt a lehető leghatékonyabban használjuk fel. A források növelése csak korlátozottan lehetséges, ezért meg kell találnunk a belső tartalékokat. Mondok egy példát. Kifizetünk egy előadást, ennek az anyagából megcsinálunk egy kiállítást a könyvtár homlokzatának üvegfelületén, majd ugyanezt roll up-os formában megutaztatjuk Pest megyében, így a kis települések könyvtáraiban, mint megyei könyvtár, kulturális tartalmat szolgáltatunk.
Kárpáthegyi Bálint
