A kedves sarki cukrászda szemmel láthatóan a törzshelyük. Kornélia és József örömmel fogad mindenkit, aki beszédbe elegyedik velük: legyen az egy lelkes újságíró, egy kedves régi ismerős, vagy egy időközben felnőtt egykori óvodás. A sokféle, színes téma között rendre visszatér, ami az örökifjú házaspár számára itt és most a legfontosabb: a Fő téren és az evangélikus templom mellett található betlehem vörösfenyő szobrai: az angyali üdvözlet és a pásztorok tanyája, valamint a háromkirályok, illetve a két betlehemet Vízkeresztig szombatról szombatra összekötő programsorozat.
A történetünket szinte mindenki ismeri a városban – kezdi József. – Többször meséltünk róla nyilvánosan, két évvel ezelőtt a SzeVi is készített egy interjút a munkásságunkról. (2023. februári lapszám – a szerk.). Negyven évvel ezelőtt, amikor összetalálkoztunk, nemcsak párként találtunk egymásra, hanem a munkában is kiegészítettük egymást. Ez eleinte azt jelentette, hogy főleg Kornélia segítette az én erdészi munkámat, de mióta nyugdíjas lettem, 2001 óta, én dolgozom az ő keze alá. És hirdetem mindenfelé, mint egy kisdobos, mennyire jó dolgokat csinál – teszi hozzá mosolyogva.
Hagyományéltető óvónőként minden évben készítettem hagyományos, csuhéfigurás, mogyoróágas betlehemet a gyerekeknek – folytatja Kornélia. – Ezt látta meg 2006-ban Wahr Nóra természetgyógyász, és ő kért fel minket, hogy készítsünk egy hasonlót, jóval nagyobb méretben a város főterére. Fantasztikus közösségi összefogással létre is jött egy szalmafigurás változat, egy évvel később pedig az a betlehemi pajtaistálló, amely a mai napig is szinte változatlan formában csodálható meg advent idején a város központjában.
Az istálló faanyaga ugyanúgy adományként érkezett, ahogy az összeszerelést is önkéntesen vállalták a város környékbeli polgárai. Az alakok acélvázból készültek, a fejeket és kezeket az Ága-boga óvoda szülői közössége nemezelte. A ruhák, kelmék pedig igazi kincsek: ezeket Kornélia évről évre saját kézzel mosta, vasalta, és ha szükséges volt, javítgatta is.
Két évvel ezelőtt a betlehem a város tulajdonába került, és így tárolása, felállítása és lebontása is professzionális körülmények között történik. Az idén Lőrinczy György, a Szentendrei Kulturális Központ új igazgatója, – látva a pajtaistálló és a figurák javítást igénylő állapotát – felkérte az előkészületekben való részvételre, felújításra Kornéliát és Józsefet.
Nagyon örültem ennek a megkeresésnek – mondja Kornélia. – Minden nagyon szépen és gondosan volt elrendezve az elmúlt két évben is, de nekem egyrészt hiányzott, hogy nem én csinálom, másrészt észrevettem pár apró, finom hiányt is, amit rajtam kívül talán senki. Szerettem volna még szebben és még jobban felfrissíteni minden alakot úgy, hogy igazán méltóan hirdessék az ünnepet.
Igazából minden, amit fontosnak tartunk, sűrítve benne van ebben a néhány figurában” – fűzi hozzá József. – A hagyományok éltetése, a kézműves munka dicsérete, a régi tárgyak gondos őrzése, a hitünk nyílt és közös megélése, valamint a város szeretete.
A Fő téren található eredeti kompozíció elkészítése után 2014-ben – felkérésre – az evangélikus templom mellé is készítettek betlehemes témájú szoborcsoportot, amely a pásztorok tanyája néven lett ismert a közbeszédben.
A két helyszín között hosszú évek óta advent minden szombat délutánján 16 órától hagyományéltető programon vesznek részt a SZÓNÉK csoportjához tartozó szentendrei óvodások, és természetesen mindenki, aki nézőként csatlakozik hozzájuk. Szintén Kornéliáék szervezésében Vízkereszt délelőttjén ugyanitt zárják le közösen a karácsonyi ünnepkört.
Mire az újság megjelenik, az első hétvégén már túl leszünk, de a további négy programra nagy szeretettel várunk mindenkit, aki már évek óta velünk ünnepel, és azt is, aki most csatlakozik hozzánk először – mondják szinte egyszerre búcsúzóul, majd gyorsan szedelőzködni kezdenek, mert beszélgetésünk délutánján még az utolsó simítások vártak a Fő térre készülődő figurákra.
