Ugrás a tartalomhoz

Közös akciókkal az ellentétek tompításáért – Interjú Szűcs Katalin képviselővel

Városrészek sorozatunkban ezúttal Alsópismány–Sztaravodai út képviselőjét, Szűcs Katalint mutatjuk be, aki mesél a városhoz fűződő közel negyvenéves viszonyáról, politikai szerepvállalásáról, az ellenzékkel kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a körzetét érintő tervekről.

1983 óta él Szentendrén. Miért épp ezt a várost választotta lakóhelyül?

Frissdiplomás közgazdászként a Lövőház utcai Ganz Villamossági Művekben kezdtem el dolgozni. Itt ismerkedtem meg a későbbi férjemmel, aki akkoriban Szentendrén élt albérletben. Amikor úgy döntöttünk, hogy családot alapítunk, egy olyan helyet képzeltünk el magunknak, amely Budapestnél kisebb léptékű, lassabb és nyugodtabb hely. Mivel a munkánk a fővároshoz kötött, ezért mindenképp az agglomerációban keresgéltünk, és lehetőleg olyan várost, amely önmagában is megfelelő infrastruktúrával – egészségügyi ellátással, óvodákkal, iskolákkal és nem utolsósorban kulturális élettel – rendelkezik. Szentendrét olyan kompakt kisvárosnak láttuk, ahol családias körülmények között lehet felnevelni gyermekünket, és amiért érdemes a mindennapi ingázás áldozatát meghozni. 

Hogyan látja a várost ennyi év távlatából? Mi, és miben változott?

Sokkal zaklatottabb lett. Ahogyan az emberek is, és ez a kettő persze összefügg… Az a nyugodt kisváros, ahová mi érkeztünk, ma már nincs. Nagy a zsúfoltság, csúcsidőben a kis, csendes utcák is megtelnek autókkal, és a 11-esen is sokkal nehezebb közlekedni. Az intézményhálózat természetesen fejlődött, de például a vásárlási lehetőségekről azt gondolom, hogy inkább romlottak, mint javultak. 

Mikor kezdték el foglalkoztatni a közügyek?

Az én habitusom olyan, hogy nem tudok szó nélkül elmenni az igazságtalanság mellett, általában van véleményem a dolgokról, és szeretem, ha megkérdeznek az engem is érintő ügyekről. Hamar rájöttem, hogy változást csak összefogással lehet elérni, így történt ez akkor is, amikor részt vettünk az Agy Tanoda megalapításában. Nem találtuk meg azt az iskolát, amit a lányunknak elképzeltünk, de szerencsénkre találkoztunk egy elhivatott tanáremberrel, aki megálmodott egyet, és vele, illetve más, hasonlóan gondolkodó szülőkkel közösen létrehoztuk azt. A másik fontos hozadéka egy összefogásnak, hogy minél többen vagyunk, annál nagyobb eséllyel hallják meg a hangunkat. Mindig is azt gondoltam, hogy a mindenkori vezetésnek – legyen az az országé, vagy egy kisvárosé – meg kell hallania és hallgatnia a lakosság véleményét, sőt, ha nem képes közös nevezőre jutni velük, akkor képesnek kell lennie akár lemondani is az eredeti szándékáról. A civil, lakossági csoportokkal utóbbi években végzett munkám tapasztalatai alapján ma már úgy vélem, a cél az, hogy minél több ügyben a lakosság ne csak megfogalmazhassa az igényeit, hanem dönthessen is – annak minden felelősségével – az ehhez rendelhető források felhasználásáról is.

Ön a Demokratikus Koalíció pártnak a tagja. Mikor fordult a politika felé?

A 2014-es választások után, amelynek az eredménye felett, úgy éreztem nem lehet tétlenül elmenni. Hozzám a DK által képviselt politikai irányultság állt a legközelebb, egyrészt, mert nem voltak szélsőséges kijelentéseik, másrészt pedig, mert a családi hagyományok, de a saját értékfelfogásom szerint is mindig baloldali-liberális szavazó voltam. Egy tisztességes csapatnak láttam őket, akik egy olyan új nyelven szólalnak meg, amely sokkal személyesebbnek és őszintébbnek tűnt a többi párt üzeneteinél, valamint fontos volt számomra a DK Európai Unió iránti elkötelezettsége is. 

Milyen változást hozott a párttagság a mindennapjaiba?

Itt helyben kezdtem el aktivistaként dolgozni. Szentendrén ez valóban egy új, a városi politikai közéletben korábban jelen nem lévő csapat létrehozását jelentette. Ami hátrány volt, hiszen nem volt mögöttünk egy kialakult kapcsolatrendszer, de előny is, mert tiszta lappal indulhattunk, ügyek mentén mutatva be magunkat. A város stratégiai fejlesztési dokumentumait véleményeztük, saját javaslatokat tettünk, foglalkoztunk a 11-es úttal, az építési szabályzat módosításával, és több lakossági kezdeményezésben is részt vettem. Az egyik ilyen ügy a Sztaravodai út elejére tervezett mobiltorony megépítése elleni tiltakozás volt, majd csatlakoztam a Civil Kottához. 

A Nem adjuk a Postás strandot! idei nyári tiltakozásán is részt vett, ami miatt az a vád érte, hogy önkormányzati képviselőként, egy folyamatban lévő vitás ügyben ezt nem tehette volna meg. Mit válaszolt erre?

Azt, hogy képviselőként is megillet a gyülekezéshez és a véleménynyilvánításhoz való jog. Változatlanul azt gondolom, hogy ez a beruházás gyanúsan csak egyetlen vállalkozó érdekeit szolgálta ki, és arra a környékre egy egészen más célú beruházási koncepciót kellett volna kidolgozni – olyat, amely a város stratégiai fejlesztési terveivel összhangban a rekreációt, a sportot és a közösségi tér funkciókat szolgálja ki. Ennek az augusztus végi demonstrációnak két fő üzenete volt: az egyik, hogy a város vezetése próbáljon meg új keretek között tárgyalni a vállalkozóval, amelyben már nem irodaház építése a cél. A másik pedig az, hogy attól, mert az építkezés egy magántelken valósul meg, még kezelhetjük a beruházás kérdését közügyként, és lehet beleszólásunk, hogy mi történik ott. 

Ugyanakkor, mint képviselő láttam, hogy a korábbi városvezetéstől megörökölt szerződésekkel kapcsolatos jogi helyzetet az önkormányzat minden oldalról megvizsgálta, attól szabadulni már nem tudunk, így elfogadtam, hogy kisebb kár éri a várost, ha a szükséges módosítást megszavazzuk (ld. Előrelépés a CYEB-szerződés ügyében c. írásunkat a Szentendre és Vidéke 13. számának 9. oldalán – a szerk.)

Ha már a testületi döntéseknél tartunk, hogyan értékeli az összefogásuk elmúlt egy évét? 

Mi már a politikai együttműködésről szóló megállapodásunk megkötése idején megállapodtunk abban, hogy a képviselő-testületi munkában a város ügyeivel fogunk foglalkozni egy közösen létrehozott választási program, terv alapján. Mindez gyakorlatilag annyit jelent, hogy nem azt nézzük, „ki” javasol, hanem azt, hogy „mit” javasol. Azt gondolom, hogy ehhez eddig tartottuk is magunkat. Sőt, a célunk az volt, hogy a Fidesz-frakcióval is együttműködjünk, ez viszont nem sikerült.

Ön szerint mi ennek az oka?

Úgy éreztem, hogy egy ponton a Fidesz taktikát váltott. Eleinte azt tapasztaltam, például bizottsági üléseken, hogy voltak konstruktív javaslataik, de egy jó pár hónapja ilyet már nem hallok. Nem az a gond, hogy bizonyos ügyeket másképp ítélnek meg, vagy egy-egy konkrét ügyben az apró részletekbe menően is ellenőrizni akarják az önkormányzat működését, az ellenzéknek ez egyébként feladata, nekem csak az a problémám, hogy számtalanszor megalapozatlanul, ellenőrizetlen, hamis információkra alapozva kritizálnak, meggondolatlanul vádaskodva. Így viszont nem lehet értelmes, érdemi párbeszédet folytatni. Szemmel láthatóan nyílt harcot hirdettek meg, amivel az a baj, hogy közben nem kerül sor olyan ügyek megbeszélésére, amelyek megoldása közös felelősségünk lenne. Napról napra veszítem el a hitemet abban, hogy ez még egyáltalán valaha lehetséges lesz.

Milyen lehetne egy ön szerint ideális képviselő-testületi működés?

Szerintem közös munkák, közös akciók kellenének, mert az együtt elért sikerek, vagy együtt megélt kudarcok azok, amik képesek lennének ezeket az ellentéteket tompítani. Persze nehezíti a helyzetet, hogy a fideszes képviselőknek nincsenek körzeteik, így bizonyos ügyek automatikusan kiesnek a közös halmazból, bár még ennek sem kellene feltétlenül így lennie. Én szívesen venném, ha tőlük is kapnék körzetemet érintő észrevételeket vagy javaslatokat.

Még képviselőjelölti bemutatkozásában szólt arról, hogy szeretne létrehozni a körzetének egy információs felületet. Mit jelent ez pontosan?

Egy olyan weboldalt, ahol minden körzetemet érintő hír, információ naprakészen és folyamatosan van jelen. Ami gyakorlatilag azt jelentené, hogy amikor reggel felkel a pismányi lakó, a reggeli kávéja mellett egy helyen tud tájékozódni arról, hogy mi történik aznap körülötte. Szeretném ezt az oldalt civilek bevonásával létrehozni, majd működtetni is.

Milyen a kapcsolata a lakókkal? Mi történt az elmúlt egy évben az Alsópismány–Sztaravodai út körzetben?

Folyamatosan kapok megkereséseket, van, hogy egyénileg, van, hogy egy utca nevében, jellemzően telefonon vagy e-mailben. Ha valamilyen problémát jeleznek, amelyek legtöbbször az utak állapotáról, vagy közlekedési kérdésekről szólnak, ki szoktam menni a helyszínre, megbeszélem a lakókkal a problémát, a bonyolultabb ügyeket pedig nem csupán továbbítom az illetékesek felé, hanem személyesen is megkeresem őket, majd végigkísérem az eljárás folyamatát.

Nehéz időszakot élünk mindannyian, jóval kevesebb forrás áll rendelkezésre, mint azt még év elején terveztük, ezért sok olyan probléma is van, amelyre gyors megoldást nem fogunk találni. Idén például a körzetben utakat nem tudtunk építeni. Ráadásul kiderült számomra, hogy a Fürj utca felső szakaszának felújítását kivéve, gyakorlatilag nem voltak előkészített projektek. Ezért is fogalmazódott meg az bennem, hogy ezt az időt a tervezésre kell felhasználni, mert ha majd később lehetőség nyílik a megvalósításra, az lesz előnyben, akinek már kész tervei vannak. 

Egy másik neuralgikus kérdés, amivel visszatérően megkeresnek, hogy a csapadékvíz az utcáról befolyik az ingatlanokra. Most annak lehetőségét vizsgáljuk meg, hogy a nem szilárd burkolatú, feltöltött utakat ne újra és újra feltöltsük, hanem inkább marassuk.

A forgalomtechnikai kérdéseknél azt szoktam kérni a lakóktól, hogy a konkrét megoldási javaslatok helyett (pl. legyen fekvőrendőr, tükör vagy lámpa) a problémát próbálják megfogalmazni, a megoldás kidolgozását pedig bízzuk szakemberre. Amikor pedig megszületnek a szakértői javaslatok, célunk, hogy mindenkit tájékoztassunk azzal a céllal, hogy minden érintett még a megvalósítás előtt jelezze véleményét vagy kifogásait, mert a kivitelezés megindulásakor már késő lesz. Ennek szellemében szerveztünk a COVID járvány első félévi csúcsa alatt online lakossági fórumot, és készülünk újabbakra, például egy régóta húzódó, újra és újra felmerülő kérdés, az Egres utca egyirányúsítása témájában.

Hátravan még négy év a mandátumából, milyen terveket szeretne mindenképp megvalósítani?

Sokat várok a városrészi költségvetéstől, és bizonyos projektek közösségi tervezésétől is. Az előkészületek már folynak, mindez jövőre elindul. Bízom benne, hogy ezáltal a lakossággal való kapcsolattartás is szorosabbá válik, ha pedig mindez egy jól működő rendszerré válik a következő négy évben, akkor az egy komoly eredmény lesz. A már említett körzeti információkat összegyűjtő kommunikációs felületet szeretném megvalósítani, illetve legalább a földutak aszfaltozását elvégeztetni. Kudarc lesz, ha ezek nem sikerülnek. Ami pedig a szívügyem, és nem is annyira körzethez köthető, az a patakjaink, élővizeink revitalizációja. Reménnyel tölt el, hogy ez a Bükkös patak egy nagyobb szakaszán elindul, szeretném majd annak az eredményeit figyelembe venni, és hasznosítani például a mi körzetünkben lévő patakok, vízfolyások természetes állapotának megőrzése, illetve visszaállítása érdekében is.

 

Az interjút készítette: Gálfi Sarolta

Megjelent a SzeVi 16. számában.

További cikkeink a témában