Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Az emberré lett Isten megváltotta teremtményét, a bűnbe esett embert a haláltól. Jézus Krisztust nagypénteken keresztre feszítették, ám harmadik napon feltámadt, megjelent a tanítványainak, s ezzel örök életre hívott el minden embert a Földön. 

A történetet azok is ismerik, akik nem gyakorló hívők, és nem aktív tagjai egyetlen gyülekezetnek sem, hiszen európaiként a keresztény kultúrkörből származó ismeretek alapvető pillérét jelentik általános műveltségünknek. Igen ám, de mihez kezdhetünk ma a bibliai üzenettel? Milyen hatással lehet a mindennapi életünkre az, hogy Jézus 2000 éve feltámadt a halálból? Ezzel a kérdéssel kerestem fel a szentendrei gyülekezetek vezetőit.

A húsvét üzenete: mindannyiunk lelke örök

Igen gazdag a nagyhéti liturgia, amely a Virágvasárnappal, Jézus Jeruzsálembe vonulásának ünnepével veszi kezdetét. A katolikusok a nagyhétfőre, a nagykeddre és a nagyszerdára is a misztérium részeként tekintenek, és arra biztatják a híveket, hogy nyitott lélekkel készüljenek ezeken a napokon is a húsvétra. A nagycsütörtöki, a nagypénteki és a nagyszombati szertartások pedig már Krisztus halálának a napjait dolgozzák fel. Az utolsó vacsorára emlékezve nagycsütörtökön „a harangok Rómába mennek”, és a misén egyszerre hallgat el a harang, az orgona játéka, valamint a csengők, hogy néma csönddel fejezzék ki a keresztre feszítés döbbenetét. 

Nagyszombat viszont már az elővételezett feltámadás ünnepe, amikor megérkezik a fény, és tűzszentelést követően egy darab gyertyát gyújtanak, melyet a sötétségbe borult templomban a diakónus hordoz végig, hogy annak fényével a hívek a saját gyertyáikat is meggyújthassák. Így lesz egyre nagyobb a fényesség, amely természetesen nem mást, mint a feltámadást szimbolizálja. 

Blanckenstein György, a Szentendrei Katolikus Egyházközség vezetője, a Keresztelő Szent János Plébánia plébánosa így beszél a fény jelentéséről: „az evangéliumok számtalan helyen szólnak arról, hogy Jézus a világ világossága, ami azt jelenti, hogy Isten rajta keresztül mutatja meg nekünk, embereknek, hogy mi a terve a világunkkal és velünk”.  

A nagyszombati liturgián a Dicsőség! beéneklését követően megszólal az orgona, a harang és a ministránsok csengői is, majd a sekrestyés felgyújtja az összes lámpát, s a gyertyák fényével együtt ekkor válik teljessé a fényesség.

„Évről évre, minden alkalommal újra és újra képes ez a szertartás mélyen megérinteni bennünket, embereket” – meséli György atya és hozzáteszi, „mindez arra emlékeztet, mi is fényhordozók vagyunk.” A kérdésre, vajon miért ilyen fontosak a rituálék még ma, a XXI. században is, azt válaszolja, „az ember nem csupán értelemből, érzelemből is áll, melynek megélése támogatja az értelmet. Azokban a pillanatokban amikor megérezzük, hogy a keresztséggel fényt bíztak ránk, újra emlékezünk az ezzel vállalt felelősségre is.”

Ennek gyakorlására a krisztusi út a példa. „Jézus a kivetetteket keresi – magyarázza György atya –, amivel az irgalmasságra tanít; arra, hogy egyetlen embert sem szabad kizárni az életünkből, mert soha nem tudhatjuk miféle tragédiák érték, vagy mekkora szeretetlenséget hordoz. Isten az irgalmasságot, de legalábbis az irgalmasságra való szüntelen törekvést várja tőlünk.”

Krisztus példája azonban sokak számára érthetetlen és félelmetes volt. Az igazságot mindenki nehezen viseli, „a farizeusok (zsidó mozgalom, melynek tagjai szigorú vallási elveket vallottak, és életüket ezek szigorú betartásával kívánták Istennek szentelni – a szerk.) például meg voltak győződve a tökéletességükről és féltek, hogy Jézus miatt elvesztik nimbuszukat az emberek előtt” – teszi hozzá György atya, amikor már a keresztre feszítés okairól kérdezem.

A húsvéti csodával azonban az emberiség legkínzóbb kérdésre adott választ a Teremtő: a lélek örök, a halállal nem szűnik meg az élet, sőt, ahogyan a jövőre már 50 éve papként szolgáló atya fogalmaz: „akkor találom meg az igazit, a teljes boldogságot”.

A halál nem a vég, hanem a kezdet

Az evangélikus egyház legnagyobb ünnepe a nagypéntek. Luther Márton, 16. századi teológus, a reformáció elindítója nyomán az evangélikusok egyik kiemelkedő tanítása a „kereszt teológiája”. Hogy miért nem húsvét? Húsvét nélkül nincs értelme a nagypénteki eseményeknek és Jézus nagypénteki halála aligha lenne számottevő esemény a húsvéti feltámadás nélkül. Luther azt tanítja, hogy nagypénteknek azért lehet mégis elsőbbsége, mert Jézus saját halálával mutatta meg azt a mérhetetlen szeretetet, amit az ember iránt érez. Isten erre az áldozatra, erre a halált is vállaló szeretetre való tekintettel bocsát meg a bűnös embernek, s ezért nevezik Jézus halálát „helyettes áldozatnak”.

Természetesen az evangélikusok is megemlékeznek a nagyhét valamennyi stációjáról, amely Virágvasárnappal veszi kezdetét. Jézus Jeruzsálembe vonulása kapcsán Horváth-Hegyi Olivér a Szentendrei Evangélikus Egyházközség vezetője fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy Jézus ma is „bevonul”, méghozzá azért, mert a mindenkor hozzá tartozók (a megkereszteltek és a megtértek) újra és újra ragaszkodnak ehhez az ünnephez, „ahogyan március 15-ét, a 200 éves Petőfi évfordulóhoz is ragaszkodunk, mert nem szeretnénk, ha feledésbe merülne az a szabadság iránti vágy, amit Petőfi megfogalmaz verseiben, illetve Kossuth és Széchenyi a programjában kitűz” – érzékelteti egy hasonlattal az állítását a lelkész. Majd így folytatja, „a kereszténység a Jézus által kitűzött programot, a szeretet programját tűzi minduntalan a zászlójára és élteti azt. Ez egy belső indíttatás, hogy az ünnep megtartásával, Jézus Krisztus történetének az értelme se halványodjon el soha.”

Horváth-Hegyi Olivér hozzáteszi, Jézus „idén sem hintón, tevén vagy harci kocsin” érkezik majd meg, hanem alázattal, amelyet 2000 évvel ezelőtt az a bizonyos szamárcsikó szimbolizált. Mindez azt jelenti, hogy Jézusnak nem célja a forradalom, sem egy új világrend kialakítása, nem akar egyetlen világvezető székébe sem ülni, sem földi helytartóját helyezni a fejük fölé. Jézus azért „vonul be”, hogy szeretetét az áldozatának bemutatásával mindenki számára láthatóvá tegye. Virágvasárnap tehát nem a rebellió, a politikai rend felforgatásának ünnepe, amit egyébként a zsidóság várt, mert a változás először az ember mélyén, lelkében kell hogy meginduljon – Jézus mindig az emberen belül kezd el dolgozni és csakis a szeretet eszközével. „És ki tudja, – veti fel a lelkész – ilyesfajta boom akár most vasárnap is bekövetkezhet az egyházakban, a gyülekezetekben, és sikerül megtalálni a békés, szeretetteljes eszközöket a világ problémáira?!”

Míg a katolikusoknál a harangok Rómába mennek nagycsütörtökön, addig az evangélikusok ún. oltárfosztással fejezik ki a keresztre feszítés döbbenetét. A nagycsütörtöki istentiszteleten valóságos lábmosással, majd pászka használatával úrvacsorával emlékeznek meg az utolsó vacsoráról, végül lekapcsolják a lámpát, az orgona elhallgat és a lelkész minden díszét leveszi az oltárnak, és egy nagy fekete lepel kerül a keresztre, melyet húsvétkor fehér lepel vált majd. 

A kérdésre, vajon miért feszítették keresztre Jézust, az evangélikus lelkész azt a választ adja, hogy azért, mert nem értették meg. A zsidók nem ilyen Messiást vártak, a római hatalom pedig félt attól, aki mellé tömegek állnak. 

S hogy mit lehet keresztre feszítés történetéról ma, a XXI. század harmadik évtizedében is érvényes üzenetként elmondani a szószéken? „Amit Dietrich Bonhoeffer német evangélikus teológus mondott halála előtt, 1945-ben egy koncentrációs táborban” – válaszolja Horváth-Hegyi Olivér. „Egy tartótiszt rámutatott a bitófára, és azt mondta neki, »itt a vége«, mire a halálraítélt így válaszolt: »nem, most kezdődik«… Ma, amikor már háromszázezer ember lett áldozata a szomszédunkban dúló háborúban, vagy amikor betegségek, járványok tépázzák az emberiséget, jó tudni azt, hogy a halál sohasem a vég, hanem sokkal inkább a kezdet.”

A szentendrei evangélikusok húsvét napján hajnali 5 órakor tartják az első istentiszteletet, majd 10 órakor egy másodikat. Az evangélikus teológia szerint a világ nem a jó és a rossz küzdelmének a színtere, nem létezik a dualizmus, a jó és rossz kiegyenlített harca, azonos lehetősége, az egyszer alul, máskor felül helyzete, hiszen Krisztus már győzött. A rossz ugyanis nem más, mint egy levágott fejű sárkány, aki még küzd, de feje már nincs. Vergődik a gonosz és haláltusát vív, aminek mi elszenvedői vagyunk, de legyőzetett. És mi a győztes oldalán állunk! „Ilyenkor a gyülekezet vidám, örömmel teli, Jézus győzelmét ünnepli – meséli a lelkész –, ők már tudják, ropoghatnak a fegyverek, adhatják jegyre a kenyeret, beléjük haraphatnak a tőzsde cápái, elvehetik mindazt, amit a moly és a rozsda úgyis megeszik. Azt, ami ideig-óráig a kezünkben lehet, de nem igazi kincs. Egyik sem igazi kincs. A győztesek, Krisztus családjának tagjai, a gyülekezet tagjai mindenféle nyomorúság közepette biztonságban vannak, hiszen ahhoz tartoznak, aki mindenek felett Úr.” 

„Ma a világban másfajta győzelmeket képzelünk el – győzelem lehet, ha akkumulátorgyártó nagyhatalom leszünk, győzelem, ha nem lesz többé vírus, győzelem, ha leküzdjük a daganatos betegségeket, ha hetvenévesen ötvennek sem nézünk ki, de az ukránok a saját győzelmüket várják, míg az oroszok megint csak a sajátjukat, mert mindenki győzni akar. Mi viszont nem ezekhez, hanem a legtisztábbhoz, Krisztus győzelméhez hívjuk az embereket, hogy a legnagyobb ellenségen, a halálon arassunk diadalt, s elnyerjük a Nagypéntekben kifizetett, majd Húsvétban valóra vált örök életet” – zárja gondolatait Horváth-Hegyi Olivér. 

Mostantól szabad az Istennel élni

A XVI. századi reformáció nyomán megszületett protestantizmus hamar két ágra vált: Luther Márton követőiből az evangélikus, míg Kálvin János követőiből a református egyház nőtte ki magát. A tanaik – pláne egy vájt fülű számára – igen hasonlatosak, ám az mindenki számára szembeötlik, hogy a református templomok a legpuritánabbak. Itt mindenféle ábrázolás (képek, kegytárgyak, szobrok, kereszt… stb.) tilos.

Nem meglepő hát, hogy Harmathy András, a Szentendrei Református Egyházközség vezetője és lelkipásztora nem a rituálékról kezd el mesélni, amikor leülünk a húsvétról beszélgetni. Ráadásul igen meglepően indít: az elektromos árammal és a lószelídítéssel… 

„Jézus halála ugyanis olyan – magyarázza –, mint amikor az ember felfedez valamilyen elvet, ami titokban működteti a világot. Fésülködöm, és a hajam megy a fésű után. Mi ez? Elkezdünk vizsgálódni, majd eljutunk az elektronokig és protonokig, aztán pedig lesz villany. Vagyis fölfedezünk valamit a jelenségből, megértjük, majd hasznosítjuk a megszerzett tudást.

A másik példa, amit nagyon szeretek, a Suttogóé. Volt egy ember, aki nem találta a helyét a társadalomban, ezért kimenekült onnan a lovak közé. Miközben mellettük él, elkezdi megérteni őket, a közösségük működését, megtanulja a nyelvüket. Innentől kezdve pedig már nem az emberi, inkább agresszívnak nevezhető módon kommunikál velük, hanem a saját nyelvükön, amit suttogásnak neveztek el.”

A református lelkész szerint ezek a történetek (is) segítenek megérteni a feltámadást; azt, hogy van a világnak egy titkos működése is, olyan, ami szemmel nem látható, ám mégis valóságos, és annak felfedezésével az életet is megértjük. 

Fontosnak tartja leszögezni, hogy Jézus feltámadása nem egy magánszám, „nem arról szól, hogy egy embernek sikerült visszajönni a halálból, és ez mennyire király”. 

Miről szól hát mindez? Mi az a működés vagy elv, amit ennek nyomán felismerve új lehetőségek nyílhatnak meg az életünkben?

„Az egész arról szól, hogy elkezdődött, – mondja Harmathy András. – Elkezdődött a halottak feltámadása, egy új korszaknak a kezdete.” Erre azonban jogosan mondhatjuk, hogy bár mindez valóban ígéretesen hangzik, de azóta sem hallottunk más példát emberi test feltámadásáról. 

A dilemmára a református lelkész megadja a választ, mikor elmagyarázza, hogy a halál alatt az Istennel való kapcsolat nélkülözésének az állapotát, az Isten nélküli életet értjük. Jézus feltámadása után (a tanítványokkal való találkozáskor rájuk lehelt, és azt mondta, „Vegyetek Szentlelket!”) megjelent a Szentlélek a világban, s ezáltal minden ember képessé vált szabadon kapcsolódni az Istenhez. Ezt jelenti az új korszak: mostantól szabad az Istenhez visszatérni, szabad az Istennel való kapcsolatot felfedezni. 

„A halál soha nem szerepelt a teremtéstörténetben – mondja Harmathy András. – Szó sincs benne a megsemmisülésről. Sokkal inkább a bővelkedésről és növekedésről. A halál a bűn miatt jelenik meg, s az nem más, mint elszakadás Istentől.”

Jézus áldozatának köszönhetően tehát újra közvetlen kapcsolatba léphetünk Istennel, és onnantól egy újabb, láthatatlan működését fedezhetjük fel a dolgoknak, csakúgy, mint az elektromosság, vagy a lószelídítés esetében. 

Már csak egy kérdésem marad. Vajon miben más az élete annak, aki azt az Istennel éli? „Aki a Szentlélek által újjászületik, egy másfajta életre nyílik meg – válaszolja a lelkész. – Több a világ annál, mint amit látok, vagy tapasztalok. És egészen másként élem meg, ami velem történik – legyen az nyomorúság, veszteség, gyász, de akár születés, öröm, munka, szerelem vagy házasság. És ez nem jelenti azt, hogy nem két lábbal állok a földön, vagy nem követek el hibákat, hanem azt, hogy van egy plusz kapcsolatom valakivel, akivel megoszthatom az életem. Eleve mennyivel gazdagabb az élete annak, akinek szeretetteljes kapcsolatai vannak! A húsvét, és a pünkösd örömhíre az, hogy Istennel is kialakítható egy ilyen kapcsolat.”

Végezetül hangsúlyozza, hogy Jézus feltámadásának köszönhetően nem csak az élet, a halál is más, mint aminek magunktól gondolnánk, ugyanis a vele elkezdődött élet Örök, s az bennünk is legyőzi a halált.

Ideje az önvizsgálatnak!

A baptista közösségek a keresztyénség protestáns felekezeteinek sorába tartoznak. Nevüket a görög „bemeríteni” igéről kapták, utalva arra, hogy gyülekezeti taggá csak hitéről vallást tevő, bemerítéssel megkeresztelt ember válhat. A Magyarországi Baptista Egyház több mint 180 éves múltra tekint vissza, a Szentendrei Baptista Gyülekezet 1955 óta létezik. 

Horváth Zsolt idén június 1-jével kezdi meg lelkészi szolgálatát Szentendrén, de lapunk megkeresésére igent mondott, és azon túl, hogy megosztotta gondolatait a húsvét üzenetéről, azt is megtudtuk, hogy 10 éve kezdte el lelkészi hivatását. Ezt megelőzően villamosmérnökként dolgozott több mint 20 éven át, de Isten lelkipásztori szolgálatra hívta el. Ócsán, majd Hajdúböszörményben volt lelkész, a szentendrei baptisták hívására tavaly decemberben mondott igent. A tanév végével költöznek majd városunkba, mert öt gyermeke még óvodás-, illetve iskoláskorú. 

Horváth Zsolt azzal kezdi a gondolatait, hogy a húsvét üzenete egyházi tartalom nélkül a természet ciklikus működésében lehetne megragadható, hiszen „évről évre, körforgásszerűen ismétlődik a halál és a születés”, melyben a tavasz és a nyár jelenti az új életet. Azonban a húsvét mégsem erről szól, és ha az üzenetét valóban meg akarjuk érteni, akkor több ezer évvel kell visszamennünk a történelemben. 

Kr. e. 1300 körül a zsidó nép Mózes vezetésével csodálatos módon szabadult meg az egyiptomi fogságból. A kivonulás estéje a zsidók számára azóta is ünnepnap. A zsidó húsvét, a Pészah a fizikai és lelki rabszolgaságból való szabadulás ünnepe. „Ezt teszi teljessé az Újszövetség, ugyanis a bűn romboló, megnyomorító és végül halált okozó hatása alóli megmenekülést kiterjeszti az egész emberiségre azáltal, hogy bemutatja a Názáreti Jézust, aki Isten Fiának bizonyult életében és halálában. Jézus minden embert ki akar szabadítani a bűn fogságából. Ezt azzal érte el, hogy az ember helyett vállalta, életével fizet annak bűneiért. Meghalt, de mivel ő az Isten Fia, így ő maga az élet. És az élet nem maradhat halott, hanem feltámad” – fejti ki gondolatait a baptista lelkész, majd egy példát hoz magyarázatként:

A sötétség önmagában nem létezik. Az nem más, mint a fény hiánya. Ennélfogva nincs semmi, amivel a fény megszüntethető lenne, viszont a sötétség világosság gyújtásával igen. Mindennek analógiájára a halál sem egy önmagában való létező, hanem az élet hiányát jelzi, s „mivel Jézus Krisztus az Élet, nem tarthatta fogva a halál” – vonja le a következtetést Horváth Zsolt.  

Így válik érthetőbbé az áthallás a tavaszünnep és a húsvét bibliai üzenete között.

A kérdésre, miszerint ma a világban milyen üzenettel bírhat Jézus feltámadása, a lelkész azt válaszolja, hogy „itt az ideje az önvizsgálatnak! Annak, hogy belássuk: önmagunk erejéből, saját bölcsességünkből csupán arra vagyunk képesek, hogy elpusztítsuk a világunkat. Vannak, akik a mikrokörnyezetüket rombolják, és vannak, akik nagyobb körben teszik tönkre világunkat. Ha a döntéshozók ezen az úton mennek tovább, gyermekeink és unokáink világát pusztítják el. Ezért megállásra, bűnbánatra és leborulásra lenne szükség Isten előtt. Megvallani azt, hogy önző módon, rövidtávon gondolkodik a ma embere. Kérni kell Isten bűnbocsánatát és vezetését, hogy még sikerüljön erről az önpusztító útról visszafordulni.”

 

Szöveg: Gálfi Sarolta

Fotók: Deim Balázs

Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. április 5-ei lapszámában jelent meg.