Perlrott Csaba Vilmos, aki 141 éve ezen a napon született Békéscsabán, a 20. századi magyar festészet egyik legjelentősebb művésze volt. A magyar avantgárd stílus egyik megteremtője, a Vadak egyik legmarkánsabbja, a nagybányaiak egyik legeredetibb festője, mai festészeti árverések sztárja.

Nagybányán a Szabad Festőiskolában Iványi Grünwald Béla, majd Ferenczy Károly irányításával tanult festeni, aztán 1906-ban Gertrude Stein párizsi szalonjában már a kor legjelentősebb művészeivel is megismerkedhetett. Találkozott például Matisse-szal, akinek akadémiai növendéke is lett. Matisse volt az, aki döntő hatással lett jövő fejlődésemre. 1906 őszén hatodmagammal megnyitottuk az első Matisse-iskolát a Rue de Sévres-ben, egy volt kolostor földszintjén – írja a visszaemlékezéseiben.

Többször is kiállított Párizsban, aztán hazatérve a francia élményekkel telítődve lett az új törekvések egyik vezető egyénisége. 1910-ben Iványi Grünwald Bélával a többi neós társaságában kivonultak Nagybányáról és megalapították a kecskeméti művésztelepet. De később, a trianoni döntés után – 1924 és 1934 között – is gyakorta visszajárt festeni Nagybányára.

A húszas évek elején feleségével, Gráber Margittal Németországot is megjárták, ahol a német expresszionizmus friss szemléletét szívta magába. Szentendre már a harmincas években megjelent a vásznain, aztán a negyvenes évek második felétől szinte kizárólagos témája lett a város. 1949-ben vették fel a Szentendrei Festők Társaságába, életének utolsó két évtizede pedig szorosan kötődik Szentendréhez. Itt alkotott egészen 1955-bekövetkezett haláláig, így nem véletlen, hogy a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteményében is nagy számban megtalálhatók alkotásai. Sem rajongó magyarázói, sem megbűvölt követői nem akadtak, s ma mégis ábrázoló modern festészetünk egyik úttörője – írta Perlrott Csaba Vilmosról 1947-ben Kassák Lajos.

Forrás: Torma Tamás / Ferenczy Múzeumi Centrum