|
Bartha Gábort, a Móricz Zsigmond Gimnázium matematika-fizika szakos tanárát Ericsson-díjjal jutalmazták. A világhírű Ericsson cég Kutatás-Fejlesztési Igazgatósága évek óta kitünteti azokat a tanárokat, akik sokat tesznek a matematika és a fizika népszerűsítéséért.
A hazai természettudományos és műszaki képzés világviszonylatban jelentős szellemi értéket képvisel, ennek köszönhetően a magyar és külföldi befektetők előtt még mindig vonzó az itthoni munkaerő szakmai színvonala.
Bartha Gábor 34 esztendeje rendületlen kitartással oktatja szaktárgyait a Móricz Zsigmond Gimnáziumban, a matematika népszerűsítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett, és a Matematikatanárok Országos Versenyének többszörös nyertese. Kollégái felterjesztése alapján lett idén a négy díjazott egyike. A díjátadásra készülődve válaszolt kérdéseinkre.
• Mikor dőlt el, hogy a matematika tanításával foglalkozik egész életében?
• Elég későn. Már negyedéves voltam, amikor az elemi matematika elnevezésű gyakorlaton, ami a tanárképzés alapozását szolgálta, feltűnt, milyen hihetetlenül érdekes feladatokat szerkeszteni. A fix gondolatoktól hogyan lehet eljutni az elvont, tételszerűen is megfogalmazható tiszta törvényszerűségekig. Nincs nap, hogy ne foglalkoznék elméleti szinten is a matematikával. Feladatokat adok fel a tanítványaimnak, amit nem tudnak megoldani. Máris adott a lehetőség, hogy megvizsgáljam, melyek azok a pontok, amelyek a megoldáshoz visznek, vagy éppen attól távolítanak. Az emberben természetes az igény, hogy általánosítson és következtessen.
• Számos matematikai feladatgyűjteménybe írt példákat, az országos középiskolai tanulmányi versenyekre és az Arany Dániel Matematika Verseny elnökeként számos feladatsort állított össze. Milyenek a jó feladatok?
• Legyenek érdekesek, szépek és nem könnyűek. A középiskolai anyag egy problémájából induljanak ki, de több dolgot öleljen fel a kiszámításuk. A megoldás akkor szép, ha többféle megközelítést tartalmaz. Például adott egy térgeometriai feladat: egy testet különbözőképpen darabolunk, változik a felszíne, a térfogata; s közben már a kombinatorika területére jutunk, azaz mindezt hogyan és hányféleképpen lehet megtenni. A legfontosabb az, hogy a megoldás gondolkodásra késztessen. Azt pedig, hogy érdekes-e a példa, biztosan jelzik az órai „benyögések” és a szemek csillogása.
• Van-e feladványkészítési rekordja?
• Néhány éve az Arany Dániel Matematika Verseny feladatai idő előtt nyilvánosságra kerültek, és egy pénteki napon kaptam a telefont, hogy a hivatal megbíz az újak összeállításával. Ez a három kategóriában háromszor tíz példát és egy tartalék feladatsort jelentett. Ezeket szombat-vasárnap egyedül állítottam össze, szinte magam sem hittem el, hibátlanul.
• A matematika mindig nehéz tantárgynak számított, mivel tudja erőfeszítésre sarkallni tanítványait?
• A matematika nem lett könnyebb, a tanítása sem változott alapvetően, csak a munkához való hozzáállás alakult át. Nem direkt fordul el a mai nemzedék a tudományoktól, hanem mert rögtön akarnak eredményt elérni, semmiből. Örök törvény, ha valamibe nem izzad meg az ember, nem kíséri erőfeszítés (hisz mindenhez van már segédeszköz) akkor nem is ér el sikereket. A mai gyerekeknek kiveszik az ambíciójuk, még a közelébe se kerülnek a megoldásnak, már be is fejezik. De az ilyen papolással felesleges is próbálkozni náluk. Jutalmazással, díjazással hatok rájuk, egyszer saját pénzemből finanszíroztam egy versenyt. Még humorba oltva is ösztönözhetők.
• Szabad idejében mivel foglalkozik legszívesebben?
• Természetesen matematikával. És újabban szőlészettel. Örököltem az apósomtól egy kis ültetvényt, és tiszteletből folytatom azt, amit ő elkezdett: ültetek, oltok, metszek. Akkor nincs matematika, majd leszakad a derekam, csípi a szemem a permetlé, de mindenért kárpótol, hogy saját borom van. A feleségem az idegenforgalom területén dolgozik, ezért nyaranta a nagylányommal és a fiammal együtt gyakran utazunk. Elébe vágok a kérdésnek, magától értetődik, hogy mindketten jó matekosok.
Őzi
|