A pályán fiatalok; fiúk és lányok vegyesen. Passzolják egymásnak a labdát, nagyon figyelnek. A labdára, a mozdulatokra, egymásra. A pálya két végén magas állványon kosárszerű gyűrű. Támadnak, védekeznek, futnak, taktikáznak; próbálják a kosárba juttatni a labdát. Az edző leállítja a játékot, térfélcsere. Az arcok feloldódnak, a játékosok egymásra mosolyognak, hátba veregetik egymást. Látszik, régóta összeszokott baráti társaság sportol együtt.

A hétvégi verseny után éppen megszokott edzésüket tartják a szentendrei Korfball-osok a Móricz Gimnázium tornatermében. A pálya szélén magas, komoly fiatalember irányítja a játékot, adja a taktikai tanácsokat, majd maga is beáll; irányítani, tanítani, együtt játszani: Dzsida Tamás, a Szentendrei Korfball Klub játékos-edzője, csapatkapitánya.
- Most hétvégén volt egy komoly megmérettetésetek a Budakalászi Sportcsarnokban. Hogy szerepelt a csapat? És mi ezután a folytatás?
- Igen, idén nálunk rendezték a Bajnokok Európa Kupájának Keleti selejtezőjét, ahol a Szentendrei Korfball Klub képviselte Magyarországot. A versenyen igen rangos nemzetközi mezőny harcolt a két továbbjutást jelentő helyért, ahol végül második helyezést értünk el. A versenyen magabiztosan vertük a mezőnyt, de végül rendkívül szoros küzdelemben az utolsó percekben kikaptunk a cseh csapattól. Ezzel az eredménnyel kiharcoltuk a helyünket a döntőben, amelyet január 21-24-dike között rendeznek majd Hollandiában. Már erre készülünk.
- Sokan még nem találkoztak ezzel a sportággal. Elmondanád, miből is áll a Korfball, mi a játék lényege?
- A Korfball a kosárlabdához hasonló, de attól sok tekintetben mégis nagyon eltérő labdajáték. Több mint 100 éve találta ki egy amszterdami testnevelő tanár, aki oktatási tapasztalatait felhasználva olyan csapatsportot kívánt megalkotni, amelyben a különböző testi adottságú játékosok egyenlő eséllyel küzdhetnek egymással. A korfball jelenleg a világ egyetlen koedukált csapatjátéka, ahol egy csapatban játszanak fiúk és lányok, férfiak és nők. Minden csapatban azonos számú férfi és női játékos van és mindenkinek személyes, azonos nemű védője van, többek között így kerülhető el, hogy a nagyobb testi erő előnyhöz juttassa valamelyik csapatot.
A két térfélre osztott pálya két végén egy-egy magas állványon, a korfball-rúdon lévő kosár található, amely mögött – a kosárlabdával ellentétben - nincs palánk. Ez nagymértékben nehezíti a védekezést, hiszen az állvány mögé is lehet futni. A cél: bedobni az ellenfél kosarába a labdát. A vegyes csapatok 8 játékosból, 4 fiúból és 4 lányból állnak. A játékosok fele támad, a többiek védekeznek. Két korf után a csapatok zónát, félidőben pedig térfelet cserélnek. Dióhéjban ez a játék lényege. Nagyon fontos, hogy a korfball igazi csapatjáték, az egyénieskedés, önző játék kizárt, főleg, hogy a labdát nem lehet vezetni, vagy futni vele. Ha megkapod a labdát, a lehető leggyorsabban tovább kell passzolnod a csapattársadnak! A korfball komoly taktikai játék is egyben. A szabályok is ehhez igazodnak, így kizárják a testi erő dominanciáját a játékból: nem megengedett a durva játék és a szándékos fizikai érintkezés.

- Hogyan került ez a játék Magyarországra, kiváltképp Szentendrére?
- A Korfball hazája Hollandia és legmagasabb szinten jelenleg is a Benelux államokban űzik, de ma már a világ 55 országában játszák. A magyarországi korfball története már másfél évtizedes. Először néhány gödöllői sportoló ismerkedett meg ezzel a játékkal, majd megalapították az első klubot Magyarországon, és hozzákezdtek a sportág népszerűsítéséhez: bemutatókat szerveztek, és az érdeklődőknek edzőtáborokat tartottak. 1991-ben alakult meg a Magyar Korfball Szövetség, a Szentendrei Klub pedig néhány jó barát lelkes kezdeményezéseként 2000-ben indult Horváth Viktor, edzőtársam vezetésével. Jelenleg 16 csapat van az országban, 2 osztályban. Szentendrén Püspökmajori Sportklub (PSK) néven ificsapatunk működik, továbbá két felnőtt csapatunk van; I.osztályban a Szentendre Észak, illetve II.osztályban a Sárga Angyalok csapata, akik hobbiként, a közös játék kedvéért járnak össze. Erdei Attila barátunk, a szentlászlói Waldorf iskola tanára pedig a Kékvölgy Klub keretein belül a juniorokkal, a 7-14 éves gyerekekkel foglalkozik. Így a kluboknak és az elhivatott, képzett szakedzőknek köszönhetően Szentendre a korfball terén is igen jó adottságokkal rendelkezik. Minden korosztálynak, és minden szintnek van lehetősége a sportág kipróbálására és a feljebb lépésre. A lényeg azonban a rendszeres testmozgás megszerettetése, a játék örömének a felfedezése.
- Hol tart most a Szentendrei klub? És szerinted mi a sikeretek titka?
- A megalakulás óta az I.osztályú csapat négy bajnoki címet tudhat magáénak, az utóbbi három évben pedig országos szinten Szentendre csapata a legjobb. Nemzetközi szinten sem állunk rosszul: 2 éve Belgiumban, az Európa Kupa Döntőn 4. helyezést értünk el.
Az eredményeinkért kétségtelenül a jó emberállomány és a csapathangulat „tehető felelőssé”. Nemcsak korábban sportolt, a sportot, mozgást szerető emberek „gyülekezete” vagyunk, hanem azt hiszem, emberileg is nagyon sokat megteszünk egymásért. Már 6 éve alkotunk egy csapatot. Nagyon jó a viszonyunk nemcsak a hazai, hanem a kelet-európai klubokkal is. Edzőtáborok, kupák, privát összejövetelek, hazai és határon kívüli barátságok erősítik a csapatot és a sportágat.
- Nemzetközi edzői tapasztalatid alapján kiknek ajánlanád ezt a sportot?
Mivel a korfball alapkoncepcióját tekintve lecsökkenti a fizikai különbségeket, így bárki, nemre, korra való tekintet nélkül játszhatja. A mostani korfballosaink egy része is volt sportolókból, illetve hobbisportolókból tevődik össze, akik a társaság kedvéért járnak le. Ez a sportág nagyon jól fejleszti a taktikai érzéket, ügyességet, gyorsaságot, állóképességet. Sőt, a gyerekek esetében az edzések a pontosságra szoktatásban és a tizenévesek szocializációja terén is komoly segítséget nyújtanak. Főleg, hogy egy csapatban fele-fele arányban fiúk és lányok is jelen vannak; más testi képességekkel, érzelmi beállítódással, szemléletmóddal. Ez utóbbi előnyeit magam is megtapasztaltam a munkám során. Személy szerint 8 éve korfballozom, ebből 3 évet kint játszottam és edzősködtem Hollandiában, ahol a korfball a negyedik legnépszerűbb csapatsport. Ott a gyerekek 4-5 évesen már játszanak, és nagyon komoly az utánpótlás-nevelés. Vendégedzőként egy viszonylag problémás, 13-14 éves gyerekekből álló csapatot sikerült kapnom. Az első egy év nagyon kemény kihívást jelentett számomra; különösen egy beilleszkedési zavaros, túlsúlyos gyermekkel volt nagyon nagy feladatom, akit végül az év végére sikerült együttműködő, a csapatot és a vezetőjét elfogadó, teljes jogú igazi csapattaggá alakítani, akit a társai is elismertek.
A gyerekeknek a korfball segít a különböző nemű kortársaik között is megtalálni a helyüket, a sport révén sikerélményekben van részük, másokat is jobban elfogadnak és a csapat tagjaként a közösség is elfogadja őket olyannak, amilyenek. A gyerekekbe fektetett energia az oktatóknak pedig szeretet, barátság formájában többszörösen megtérül.
- Hol tart ma Magyarországon az utánpótlás-nevelés?
- Sajnos ma Magyarországon a testnevelés oktatása nem olyan, mint korábban volt. A szülők és az iskola is egyre kevesebb iránymutatást ad a gyereknek, merre induljanak el, milyen sportágban tehetségesek, miben találhatnának több sikerélményt és érhetnének el jó eredményeket. Így véleményem szerint a korfball utánpótlás-nevelés nemcsak a sportág jövője lehet, hanem a problémamentes társas kapcsolatok „megtanulásának” egyik lehetséges eszköze is. Magam is rendkívül fontosnak tartom a utánpótlás kinevelését, jelenleg is ezen dolgozom. Mivel a sportágnak túl sok eszközigénye nincs - egy pálya, néhány labda és két hordozható, szétszerelhető korfball-állvány - magam is jártam az iskolákat, hogy megmutassam a játék adta lehetőségeket.
- Mik a jövőbeli terveid mint edzőnek, és mint csapattagnak?
- Edzőként a közeljövőben szeretném megpályázni a Magyar Korfball Szövetség magyar utánpótlás válogatottjának összeállítására és felkészítésére vonatkozó, két évre szóló pályázatát, ami komoly szakmai kihívás, és nagyon szép feladat is egyben.
Csapatjátékosként és az első osztályú csapat felnőtt edzőjeként pedig a bajnoki cím megvédése a cél. Egyébként ebben a félévben a bajnokságnak két fordulója is lesz Szentendrén, a Móricz Gimnáziumban, ahol bárki megnézheti a játékot és ízelítőt kaphat a sportág hangulatából. A januári Hollandiai BEK döntőn pedig a bronzéremért szeretnénk játszani, ami a Közép-kelet-európai korfball legmagasabb fokát jelentené. Persze nem utolsó sorban továbbra is aktív játékos maradok.
- Mi kell ahhoz, hogy valaki a civil munkáján felül, a saját szabadidejéből, önszántából ennyit áldozzon egy sportra?
- Talán elhivatottság. A korfball, a mozgás, a gyerekek szeretete. A vágy, hogy átadhassam, amit sikerült ezidáig megtanulnom. Na, meg persze a közös sportolás öröme.

Kolos Emőke